A Rapid Fire szabálykönyv kiadója 2009-ben jelentette meg a Guide to the North African Campaign February-June 1941 című kiadványt, ebben nagy részletességgel dolgozták fel a német Afrika Korps és a britek első sivatagi csatáit, nem feledkezve meg természetesen az Olasz Királyi hadseregről sem. A kiadvány megjelenése óta tervben van nálunk az SLW klub Rapid Fire szekciójában, hogy újrajátsszuk a csaták egy részét.
A legmegfelelőbb időpont számunkra, a március 18.-ával kezdődő három napos hétvége lett, mert az egyik klubtag felesége és kislánya elutazott erre a hétvégére, így három napra sivataggá változtathattuk a nappalijukat, és beköltöztünk a házba, a szokásos hálózsákos táborozással. Napi 8-10 óra aktív játék, vacsora az átalánydíjas indiai és kínai éttermekben, levezetésnek a Pacific sorozat DVD-n. Igazi gyereknap, három napon át. A valóságban a csata szintén három napig tartott, úgyhogy a kellő átlényegülés megvolt részünkről.
Már hónapokkal a játék előtt elkezdődött a felkészülés, a könyvben közölt sereglisták alapján négy klubtag vizsgálta át évtizedek óta gyarapodó 1:72-es gyűjteményét, de még így is sok modell hiányzott, mert ebben az időszakban a britek nagy hiányt szenvedtek harcjárművekben, és rengeteg olyan szükségmegoldással éltek, amik csak erre az időszakra jellemzőek. Először is nagy számban használtak olasz járműveket és páncélosokat, másodszor rengeteg különféle páncélautójuk volt, az első világháborús Rolls Royce-októl, a dél-afrikai Marmon-Herringtonokig bezárólag. A 2010-es évben minden börzén járműveket vadásztunk, és az ebay-en is heti szinten folyt a licitálás. Az utolsó három hónapban a hiányzó járművek építése, festése zajlott, nagy erőkkel. Az olasz alakulatok teherautóit, átfestett Matchboxból töltöttük fel, és tartalékban előkészítettük az 1940-es szürkére festett német tankokat is, ha valami mégse készülne el időre, akkor is legyen teljes a sereg. A szürke színű tankok amúgy sem lógnak ki a hadszíntérről, mert sokszor volt úgy, hogy nem maradt idő a frissen jött tankok festésére.
Egészében véve a hangsúly nálunk az újrajátszáson volt, nem vagyunk makettezők, hogy elvesszünk a részletekbe. A német tankok közül volt olyan, ami például későbbi típusvariáns, ez nálunk teljesen belefért, és a páncélosok toronyszámozását is a praktikus wargame szempontoknak rendeltük alá, nem a történelmi hűségnek. Így például, volt piros számozású alakulat, meg fekete is, így ránézésre is látszott melyik tank hová való, megvan az elméleti tudásunk, így tisztában vagyunk az eltérésekkel, de ez nálunk semmit nem von le a játékélményből, arról már nem is beszélve, hogy ezek a seregek még számtalan hétfő esti játékban fognak szerepelni, amikor nem pont ezt a hadműveletet játsszuk majd.
A valóságban 1941 május 12.-én horgonyt vetett a Tiger nevű konvoj Alexandriában, a szállítmányban 135 Matilda tank, 82 Crusader és 21 könnyű páncélos volt, ezek képezték a Battleaxe hadműveletben támadó brit haderő gerincét. A mi játékunkban a támadáshoz a brit 7. páncéloshadosztályt kellett megépítenünk, valamint a kelet-afrikai olaszok elleni győztes hadjáratból beérkező 4. indiai hadosztályt. Az olaszok a Trento hadosztályt vetették be itt, a németek a 15. páncélos és az 5. könnyű hadosztályt, ezeket is fel kellett építenünk tehát, a terepről már nem is beszélve.
A britek ebben az időszakban még csak tanulták a modern gépesített hadviselést a németektől, szervezetük, taktikájuk le volt maradva az ellenfélhez képest. A tankjaik 2 fontos ágyúval voltak felszerelve, amihez nem volt repeszgránát, így hatástalan volt a gyalogság ellen. A német 88mm-es légvédelmi ágyúk már az 1940-es Arras körzetében indított brit páncélostámadást is megakasztották, a sivatagi nyílt terepen még veszélyesebb ellenfélnek bizonyultak. Az olaszok ipari háttere messze a másik két fél mögött kullogott, ez nagyban meglátszott a gépesítésükön, de védelmi pozícióban gyalogságuk, erős fejfájást tudott okozni a brit tankoknak, mert a fő fegyverzetük hatástalan volt ellenük.
Folyt. köv.
