Három ponton volt tehát olasz védősereg, és még három ponton német. A legfontosabb a hágó védelme volt, ezen kívül beásott német egységek védték a 208-as erődpontot a dombtetőn, és a műszaki zár átjáróját ellenőrző 206-os pontot. A brit haderő Crusader tankokkal felszerelt 7. páncélos brigádja csak a harmadik körben érkezett meg a sivatag felől, majd két körig tartott, hogy felszedjék a műszaki zárat, így az első öt körben nem játszottak jelentős szerepet a hadműveletben.
Ellenben a 4. páncélos brigád Matildái már a kezdetektől nagy nyomást gyakoroltak a védelmünkre, a tengerparti úton előretörve géppuskáikkal tüzelve, pajzsként fedezték az 5. Maharata gépesített indiai gyalogságot (indiai figuráink nem voltak, így őket az ausztrál figurákkal helyettesítettük). Az aknamezőn összesen egy Bren carrier veszett oda, az előrenyomulás során. A harckocsi aknák a gyalogságra nem jelentettek veszélyt, ezért a britek gyalogosan nyomultak előre.
A 206-os erődpontot elsöprő támadás érte, a páncéltörő puska két lövéssel megsemmisítette a Vickers Mk. VI. könnyű harckocsit. A páncéltörő ágyút már az első körben kilőtték a britek. A géppuska megsemmisítette a tüzérségi megfigyelő járművét, és egy figurát a kettőből, aztán elnémította a sokszoros ellenséges tűzerő. A brit játékosok itt elkövették azt a hibát, hogy a tüzérségüket behozták a csatamezőre, és nem az úgynevezett off table, módon használták. Ezzel számomra elsőrendű célpontot kínáltak fel, már az első körtől őket lőttem a két rendelkezésemre álló 100mm-es olasz ágyúval, a harmadik körre már sikerült is kilőni az egyik nemzetközösségi 25 fontost a négyből. A német tüzérség is, ami a 208-as ponton volt beásva ugyanezt az alakulatot célozta. Én minden a rendelkezésemre álló fegyverrel ide fokuszáltam, amint beértek a 81mm-es aknavetőim hatósugarába, azok is csak ezeket a célpontokat bombázták. A szabály szerint mozgó célpontot csak hatos dobással, lehet eltalálni a tüzérséggel, az állót öt és hat, ha az előző körben is ugyanez volt a célpont, akkor négy, öt és hat. Nagy tüzérségi párbaj volt, mindkét olasz ágyú teljes legénysége odaveszett, és a németek is, a négy brit ágyúból három volt üzemképes, de a legénység már csak tizenhárom figurából állt, még egy figura és morálpróba!
Közben beérkezett a Central Indian Horse elnevezésű brit gépesített gyalogság és elkezdte ostromolni a hágót védő németeket a parti úttal párhuzamosan csak a másik irányból. Így a gerincen beásott Afrika Korps gyalogság két tűz közé került. A 88-as üteg háromszor lőtt a Matildákra, mindhármat elvétette, a legénysége megsemmisült. A Maharata gyalogság viszont elvérezett a parti úton és visszavonult, így a Matildák gyalogsági támogatás nélkül maradtak. A második körben a hágót védő németek rádión értesítették a 15. páncéloshadosztályt, így az a tízedik körben már beérkezik. A csata erősen hullámzott, a beérkező 7. páncélos brigád masszív falanxát látva, mint az olaszok parancsnoka, elkezdtem aggódni.
Folyt. köv.
