Ez a rész most teljesen szubjektív lesz, azt az élményhalmazt próbálom leírni, amit az idei rendezvényen gyűjtöttem össze. Két napba sikerült sűríteni az én munkámat, de az a két nap körülbelül harminc óra elfoglaltságot jelentett, ebből volt nagyjából négy órám élvezni a show-t, a többi szervezéssel telt.
Az én tervezett három műszakomból, kettő volt pénteken, és egy szombat reggel. Pénteken már reggel hétre jöttek értem, mert kilenc órára kellett az ExCel-ben lennünk, és ehhez át kell vágni a péntek reggeli londoni forgalmi őrületen. Két autóval mentünk, az egyik egy bérelt furgon volt, amiről az előző napon derült ki, hogy egy mérettel kisebb, mint amit négy hónapja előre megrendeltünk. Nem kicsit voltunk mérgesek, a furgonba kellett belezsúfolni a négyezer ötszáz reklám táskát, figurát, szórólapot, az ajándék figuraszállító táskát és a show összes egyéb kellékét, vitrineket a festőversenyhez, rádióadóvevők-et, a bögréket, pólókat stb. Végül a rakomány egy részét a terepjáróba raktuk át, de a furgon így is szemmel láthatóan „leült” a teher alatt, a terepjáró meg kb. dupla távon bírt csak megállni, fékezéskor.
A rendezvényhez szükséges, asztalok és székek, valamint a festőverseny tribünjét, egy külön cégtől rendeljük. Évről-évre ugyanaz a csapat jön egy négy teherautóból álló konvojjal, megkapják a rendezvény alaprajzát, és reggel kilenctől délután egyig kipakolnak. Amikor végeztek, mi újramérjük a távolságokat és felcímkézzük az asztalokat. Közben velük párhuzamosan mi meg elkezdjük megtölteni a reklámtáskákat, idén a szokásos programfüzeten kívül, mintegy hat különféle szórólap, ajándék figura, egy ajándék 6mm-es VW Bogár, és egy figuraszállító táska került még a reklámtáskákba.
Délután egy órától mintegy ötig, közel negyven kereskedő érkezett meg a furgonjaival, teherautóival, hogy felépítse a standjait. A Wargames Illustrated egy nyálcsorgatóan impozáns 1915 Gallipoli diorámát is hozott, erről tenger sok foto és több oldalas cikk van a rendezvényen megjelent 283. számban. Itt megint kiderült számomra, hogy a wargame egy kis piac, ahol mindenki üzletel mindenkivel. A diorámát a Grand Manner tulajdonosa készítette, hat hétig dolgozott rajta, a figurák a Gripping Beast-tól vannak. Az egész dioráma saját méretre készített ládarendszerben utazik, és a helyi show-k után megy turnézni az USA-ba is.
A kereskedők érkezéséig, táskákat töltöttem, utána segítettem ellenőrizni az asztalokat, majd sárga mellényben adóvevővel felszerelkezve „ajtókapitány” lettem, és a lerakodó autók forgalmát felügyeltem. Az utolsó egy órában, még felraktuk a pihenő és étkező helyek székeit és asztalait. Volt szerencsém beszélgetni a kiállításunkhoz rendelt ExCel személyzet tagjaival, a biztonsági főnök egy volt tengerészgyalogos az elsősegély pontot egy volt mentőorvos vitte, mindketten évek óta dolgoznak a világ legnagyobb konferenciaközpontjában, egybehangzó véleményük szerint a SALUTE évről évre a legolajozottabban működő show. Direkt kérik magukat hozzánk, mert tiszta üdülés nekik az egész. Nem voltam meglepve a véleményüktől, negyven év gyakorlati tapasztalata, és a wargame-s társadalom pozitív hozzáállása teszi mindezt lehetővé. Hiszen a kiállítóink mind-mind wargame-sek, nem csak kereskedők, meg gyártók, fogyasztók is egyben, egy hobbiért dolgozunk. A show személyzetéből száz főt ad a klubunk, de jön még legalább négyszáz másik ember, aki kereskedik, vagy bemutató játékokon dolgozik, vagy éppen hagyományőrző. Rájuk ugyanúgy szükség van, a show sikeréhez.
Szombaton reggel fél hatkor már a kocsiban ültünk megint, fél hétre a show-n voltunk ilyenkor nincs forgalom. Hétkor kinyitottuk a kapukat és megkezdődött a kirakodás második hulláma, a maradék nyolcvan kereskedő, és nyolcvan bemutatójáték konvoja. Héttől kilencig megint „kapitánykodtam” a kapuban, utána átmentem a látogatók kapuihoz, húsz perccel a nyitás előtt már a kétezer elővételes jegyvásárlót rendeztük oszlopokba, nyomtuk a kezükbe a táskákat. Két kaput nyitottunk, egyet a helyszíni jegyvásárlásra, egy másikat pedig az elővételeseknek. Tízkor nyitottunk, egy közel fél óra alatt az összes elővételest beengedtük, és feltáskáztuk. Itt lejárt a hivatalosan vállalt munkám, elmentem a középen álló információs standhoz, mert úgy nézett ki sokan tömörülnek, a stand nagyon forgalmas volt a polgárháborús pólóink jól fogytak, volt szürke is meg kék is, kinek-kinek kedvenc serege szerint. A pólókból volt még fekete, ezt csak mi klubtagok kaptuk, volt bordó a hátán egy extra COMMAND felirattal, ezeket a klub tisztségviselői hordták és volt, két speciális zöld ezeket a főkoordinátor és a helyettese hordta. Így színkód és rangjelzés szerint lehetett megtalálni a szervezőket a tömegben, a COMMAND feliratosok mind kaptak adóvevőt is, elvégre tizenkétezer négyzetméteren dolgoztunk.
Az info pultban is eltöltöttem közel másfél órát, térkép magyarázatokkal, közben megérkezett Viktor barátom a SAS utcai wargamerek közül, és vele végre körbe jártuk a show-t. Az egyik asztalon 20mm-es 1944 Budapest játék zajlott, nagyon részletes pontos részletekkel, magyar házfeliratokkal, Zrínyi rohamlövegekkel stb. itt meggratuláltuk a készítőt, mint magyar „szakértők”. A tizenkilencedik századi európai háborúkkal foglalkozó szervezet asztalánál találtunk magyar nyelvű szakirodalmat kirakva (Somogyi Győző féle monarchiás), valamint a Pike and Shot szervezetnek volt egy hatvanöt fontos kódexe az osztrák hadseregről 1680-1720, amiben nagyon részletes egyenruha rajzok voltak a vonatkozó magyar alakulatokról. A tizenkilencedik századi háborúkra koncentráló szervezet hét éve a SALUTE-on a Nagysallói csatát dolgozta fel, ajánlottam neki az újra kiadott Somogyi féle könyvet a szabadságharc egyenruháiról.
Elintéztem a vásárlásaim a körsétánk során, vettem vagy tíz különféle könyvet, főleg Osprey-t, a szokásos 50% kedvezménnyel, főleg a Campaign sorozat köteti voltak jó áron öt font volt darabja, a börzére beadott megunt dolgaim közel harmada talált gazdára, beszereztem a rendes havi két wargame újságomat, és kaptam egy ingyenes tiszteletpéldányt az újrainduló Wargames Soldiers&Strategy magazinból. A zárás előtt az egyik kereskedőt sikerült meggyőzni egy alku során, így vettem három blister Great War Miniatures figurát tizennyolc fontért (huszonkettő ötven helyett). A napi egyenlegem összesen harminc font kiadás, ami nagyon jó szerintem, ahhoz képest, hogy mennyi időt töltöttem a „cukorkásboltban”.
Az egyik új cég a Gringo 40´s most debütált a Mexikói-Amerikai háborút feldolgozó 40mm-es figuráival, a standjukon tizenegy fontért volt négy darab figura egy blisterben, légvonalban kétszáz méterre a börzén, volt húsz darab figura ugyanebből, tizenöt fontért egyben. Erre mondják, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. A börze maga nekem nem tűnt túl jónak a felhozatalt tekintve, az egyik klubtársam viszont húsz fontért mintegy száz figurával bővítette a Lord of the Rings gyűjteményét, köztük tíz fémfigurával. A kereskedőkről és a játékokról még regényt lehetne írni, ezt most inkább mellőzném. A nap végére, csupa fáradt, de jókedvű és boldog embert lehetett látni a rendezvényen, kereskedők és vásárlók egyformán elégedettnek tűntek. A show ötkor bezárt, és én megkezdtem az újabb önkéntes műszakomat, mentem forgalmat irányítani a berakodásnál, majd hatkor elindultunk a lényegesen könnyebb furgonnal a bérelt raktárházba, kirakodni a vitrineket. Ez rendkívül macerás folyamatnak bizonyult, mivel egy háromszintes, épületbe kellett kézikocsikkal a liften keresztül kirakodni, végül este tízre értem haza, így ért véget a SALUTE 2011 nekem, mint szervezőnek.