A tízedik körre a britek áttörték a Halfaya hágó védelmét, a Matildák Qalala alá értek, a német lángszórósokat elsöpörte a brit nehéztüzérség. A qalala-i védőállásokban nem maradt túlélő. A brit Negyedik Páncélos Brigád Fort Capuzzo falai előtt foglalt állást, a két támadóék egyesült az összes Matilda tank egy ponton összpontosult. A 208-as ponton a nemzetközösségi gyalogság beásta magát, a brit erők készen várták a beérkező Német Afrika Hadtest két hadosztályát.
Az olasz erők egyedül maradtak, Mussaidban és Fort Capuzzoban, összesen volt két páncéltörő fegyver, ami közelről hatos dobással tudott volna valamit ártani a brit nehéztankoknak. Azoknak viszont csak egy-egy géppuskájuk volt, ami szintén majdnem hatástalan a beásott gyalogság ellen, ugyancsak hatost kell dobni a találathoz. A Matildák nem tudtak közel jönni, mert elfogyott a támogató gyalogság, így messziről géppuskáztak, az olaszokkal meg nem tudtam kijönni a fedezékből, mert nem volt páncélos támogatásuk, meg fegyverük a tankok ellen.
Aztán megérkeztek a német tankok! Fort Capuzzo mindkét oldalán belépett a német 15. páncélos hadosztály. Jobbról három Panzer III., két Panzer II. és három felderítő páncélautó, valamint két Panzer IV. Balról három Panzer III. egy Panzer II., valamint egy 88mm-es ágyú! Parázs tűzharc vette kezdetét, az erőd minkét oldalán. A baloldalon, érkező német tankokat és a 88-as ágyút én irányítottam, mert a jobb szárnyon vártuk az 5. Könnyű Hadosztályt és így gyakorlatilag két párhuzamos csatát vívtunk párban. A 88-as ágyú egyből elsődleges célponttá vált, egy lövést sikerült csak leadni vele, az is mellé ment, viszont amíg a löveg lekötötte a Matildákat, addig a Panzerek kilőtték a tarackkal felszerelt Matildát.
Fort Capuzzo védőivel közben a jobb oldali tankcsatát támogattam, sikerült is kilőni egy brit páncélautót. Majd az erődben állomásozó ütegem besegítet a beérkező Könnyű Hadosztálynak, akiket a britek páncéltő ágyúkból és Crusader tankokból képzett vonala várt. A britek kétszer lőhettek hála a reserv fire szabálynak, de összesen csak egy könnyű találatot bírtak elérni az egyik páncélautón. A németek ütemesen, ritkították az ágyúk személyzetét, mind a 25 fontos üteg, mind a páncéltörők, kezdték átcsoportosítani a személyzetet, hogy tartani tudják a tűzerejüket.
A parancsnokságom alá rendelt német páncélosokból kilőttek egyet, a morálpróbát elrontottam a maradék három tank megfutott, le a térképről, majd visszajöttek, és hullámzó kölcsönösen eredménytelen tankcsatát vívtam a Matildákkal. Ennek csak az vetett véget, hogy leszállt az éjszaka. A Matildák is visszahúzódtak, a csökkentett látótávolság miatt, meg az én tankjaim is, minden tankom sérült volt, szerencsére volt egy FAMO szerviz teherautóm, így meg tudtam javítani az összes járművem.A Könnyű Hadosztály időközben felmorzsolta a síkságon maradt páncéltörő és egyéb tüzérséget, közepes veszteségeket szenvedve leküzdötte, a Crusader tankokat, majd a dombokon beásott brit gyalogságot elvágva Fort Capuzzo előterébe ért.
Itt került sor a végső mindent eldöntő tankcsatára, az erődből kihoztam a 75mm-es olasz ágyúkat, hogy közvetlen irányzással lőjem a Matildákat, a megjavított Panzer III-asokkal az erőd fala mellett óvatosan előrenyomultam, hogy támogatni tudjam a többi német tankot. Mindenki a látótávolságon (25cm) kívül maradva manőverezett, a britek több helyen felszedték a megmaradt drótakadályokat. Próbáltuk egymást lövésre kényszeríteni, mert a lövést követő körben a látótávolság duplájáról (50cm), is látni és lőni lehetett a lövést leadó tankot. Közben az utolsó olasz egység is beérkezett, így Mussaid védőserege kibővült. A sötétséget és a tankok manőverezését kihasználva a parancsnokságom alá rendelt német utászok, és két olasz század megkezdte az előrenyomulását, mintegy terelve a briteket a megfelelő irányba. Olyan volt az egész, mint egy csoportos orrszarvú vadászat, a hajtók próbálták a "vastagbőrűeket" a vadászok elé terelni.
Végül kirobbant a tűzharc, és vele az utolsó tankcsata. Három körig lőttük egymást, én a parancsnoki Pz II-ön kívül minden tankomat elveszítettem, de az olasz 75mm-es ágyúk kilőttek egy Matildát. A könnyű hadosztály veszített két Pz IV-et, és kilőtt még egy Matildát. Az utolsó két Matilda morálpróbára kényszerült, és megfutott, a két német hadosztály összesen indult húsz tankkal, a végére maradt 2db Pz II. 3db Pz III, és 2db Pz IV. A briteket felmorzsoltuk, feladták a játékot.
Az éjszakai csata nagyon jól működött, rendkívül izgalmas feladat volt egyesíteni a két német alakulatot, hogy ne külön-külön kelljen megütközni a britekkel. A manőverezés az erőd és a műszaki zár között, a tüzérség és a gyalogság pozícióba hozása, egy nagy sakkpartira emlékeztetett. Remek példa volt a Rapid Fire által jól támogatott összfegyvernemi hadviselésre. A játék első tíz körében hatalmas összfegyvernemi csata folyt, a második tíz körben gyakorlatilag a brit gyalogság és tüzérség kikapcsolása miatt, egy nagy nyílt terepen zajló manőverező tankcsatát vívtunk, amely a sötétség beálltával megszakadt, majd egy mindent eldöntő éjszakai tankcsatával végződött, amiben ismét szerepet kapott a gyalogság és a tüzérség is. Összességében nagyon elégedettek voltunk a csatával, de legközelebb a lőszerkészletre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kellene, mert az öt lövés tankonként szabály, például nagyban csökkentené a Matildák hatékonyságát, mert vagy a tűzvonalig kellene előrejönni a lőszerszállító teherautóknak, vagy a lassú Matildáknak kellene körökig cammogniuk oda és vissza a lőszerért.
