Az negyedik körre sikerült szétszóródnom a sivatagba, mert tudtam előbb, vagy utóbb kapok egy Bostont a nyakamba (ezt Phil elárulta, weather forecast report: heavy rain, a sivatagban ez nem felhőket jelent). Abban teljesen biztos voltam, hogy a jó öreg brit pszihózis itt is működni fog, az első céplont a 88-as ágyúm lesz. Ezek valahogy sose érik meg, hogy lövéshez jussanak. Részemről, ha a kezdő felállásban nem tudnak egyből lőni, akkor csak csalinak jók. Szépen autókáztam vele körbe, lehetőleg távol minden más egységtől, hogy amikor elkezdenek zuhogni a bombák, más ne sérüljön. Volt még egy féllánctalpasra szerelt légvédelmi ágyúm is, ezzel viszont igyekeztem a tankjaimat fedezni. A 88-as a szabályok szerint itt nem volt jó légvédelemre, tankot meg még nem láttam egyet se, így mozogni lehetett vele, meg fohászkodni.
Az ötödik körben megjött a 15. hadosztály, a horpadásból tüzet nyitott egy 6 fontos páncéltörő ágyú, így őt is elkezdtük lőni tüzérséggel, a hatodik körtől már mindkét hadosztály tüzérsége ide fókuszált, persze a haja szála se görbült, miden lövésünk mellé ment. A hatodik körben aztán kezdtek beindulni a dolgok, az egy szem Pz IV-esem levadászta az egyik menekülő 25 fontos löveget, a nagyobbik dombról újabb két 6 fontos ágyú nyitott tüzet.
Véleményem szerint korán, a brit játékos helyében én bizony vártam volna és közelebbről lövök. A másik hiba az volt, hogy a páncéltörő lövegeket fent hagyta a teherautók platóján és onnan lőtt velük. Így jármű céplontok voltak, ha leveszi és úgy ássa be őket, jobban rejtve maradnak és nehezebb őket kilőni. A páncéltörő ágyú lényege a reserve fire, meg utánna a lövés a saját körébe, ezzel a két lövéssel ideális esetben kilő egy tankot, ezen a pályán négy ilyen löveg volt, ezeknek bizony négy tankomat kellett volna, kilőniük. Mivel túl messziről lőttek, hat lövésük veszett kárba az elején. Persze a szerencse forgandó, az első lövésüktől számítva a második körben már mindnek meg kellett volna semmisülnie, ennek ellenére vidáman puffogtattak, mert a két német hadosztály egyesített tüzérsége sem bírta őket elintézni.
A horpadás előtt a hatodik körben elkezdtem leszállítani a gyalogságomat, kaptak még egy tüzérségi csapást, újabb teherautó semmisült meg és mindössze három túlélő figurám maradt meg belőle. Lepakoltam viszont a megmaradt géppuskájukat és a két 81mm-es aknavetőt. Meg kezdtem felállítani egy vonalat a páncéltörő ágyúkból. A kör elején persze megjött a Boston bombázó, géppuskás támadásával megsemmistítette a 88-as ágyúmat, a kezelőket is, meg a vonatót is. A bombákat nem dobta le, mégis inkább tüzelőállásban kellett volna fogadni.
A félláncatalpas légvédelmi egységemmel megálltam, hogy a következő körben majd fedezzem a tankokat, de nem jött be. A hetedik kör elején a brit tüzérség leradírozta a légvédelmi egységemet, majd a Boston szintbombázással, ledobott négy bombát, ebből az egyik felrobbantotta az egyik Pz III-asomat. A 6 fontos ágyúk kilőttek még kettőt, a brit tüzérség 5.5 inch-es off-board nehézütege pedig a Pz IV-esemet robbantotta fel. A hetedik körben tehát mindhárom páncélos egységem elveszített minimum egy tankot, ebből következően a nyolcadik kört morálpróbákkal kezdtem.
A két domb között felbukkant két Grant harckocsi, a horpadásban egy beásott brit gyalogosegység nyolc figurával. A horpadás mögül pedig tüzet nyitott egy újabb brit páncélos egység két Grant, egy Stuart tank, és egy kis Daimler páncélautó. Ezek mint később kiderült utánpótlásként jöttek, de nekem ezt nem mondták, egyszer csak ott voltak, és kilötték az egyik teherautómat a vontatott péncéltörő löveggel együtt. Elértem a falat, be is törték az orrom rendesen.
Folyt. köv.
