Henry tehát azonnali hatállyal indult az SS Argonaut fedélzetén, soha többé nem látta a bajtársait a Lanchasire Fusiliers-nél. Egy borítékban részletes utasítások várták, egy a hadseregbeli kapitány parancsnoksága alá helyezték, a kapitány szintén a halászhajó fedélzetén utazott.
A következő nap reggelén kikötöttek egy apró görög szigeten, egy fiatal tiszt várta őket aki bemutatta őket egy gyanús alaknak. A görög egy szedett-vedett uniformist viselt kapitányi rangjelzésekkel, Yoannou ezredesként mutatkozott be. Furcsa görögöt beszélt, kéthetes szakálla volt, sáros elhanyagolt bakancsot hordott, és egy autót követelt magának, kölcsönbe. A kapitány természetesen nemet mondott, de Lyster kalandot szimatolt, ezért felajánlotta a kaptánynak, hogy elmegy Yoannouval, így biztos, hogy az autó is visszakerül és a görögről is kiderül miféle. A kapitány rábólintott, de közölte a göröggel Henry tolmácsolásával, hogy amennyiben az autó, és a két brit katona nem kerül vissza épségben 24 órán belül, Yoannou-t megkeresik és felkötik. Ezzel Henry megkezdte az első küldetését mint felderítőtiszt.
A görög útmutatásait követve, háromszor tévedtek el az úttalan utakon mire a faluhoz értek, itt az ezredes a sípjába fújt. Némi várakozás után, két-három férfi bukkant elő és óvatosan megközelítették az autót. Amikor felismerték ki ül az autóban, azonnal odarohantak és kezet csókoltak az ezredesnek. Yoannou parancsokat adott ki és kérdőre vonta őket, hogy hol vannak a többiek. A helyiek szószólója elnézést kért, de nem tudták ki jöhet autóval, így a csapat elrejtőzött, mert titokban kell tartani a jelenlétüket. Ha tudták volna ki jön, teljes alakzatban várták volna. Gyorsan elszalajtották az egyik embert egy kürtért, amikor megszólaltatta, nagyjából háromszáz ember bújt elő, mind tetőtől talpig felfegyverezve.
Henry meglepődve konstatálta a fegyelmezett alakzatot, és a jó minőségű tiszta fegyverzetet. Yoannou beszédett tartott, amiben bemutatta Lystert, mint a dicső brit szövetséges összekötő tisztjét. A katonák megéljenezték, az ezredes megigérte, hogy már nem kell sokáig várni és rejtőzni. Hamarosan nyíltan is hadba fognak vonulni a Bulgárok és a Törökök ellen. A beszéd után egy hatalmas lakoma következett, majd kötetlen csevegés melynek során Henry rájött, Yoannou teljes titokban szervezi a németpárti kormány háta mögött a saját Antant barát hadseregét.
Henry az emlékek hatására újra belemosolyogott a tükörbe, életében nem evett még akkora halat mint akkor ott az újdonsült szövetségesükkel, aki azóta már az Archipelagos hadosztály parancsnoka. A hadosztály magját az a háromszáz ember alkotta akik akkor még rejtőzködtek a királypártiak elől. Henry barátságot kötött Yoannouval, és már az első nap bizonyította rátermettségét a 31. brigád tisztjeinek. Erre nagy szüksége is volt, mert a bemutatkozása ezt leszámítva, nem sikerült valami fényesen. Szalonikiben a sofőrje eltévedt, útbaigazítást kért, de rossz helyre küldték, végül ötven kilométerre a céltól rájuk esteledett. Reflektorokat használni tilos volt, így nem mehettek tovább. A legjobb amit tehettek, ha ott maradnak ahol voltak. Történetesen szilveszter napja volt, és egy skót zászlóaljnál kötöttek ki, akik egy "kisebb" összejövetelt szerveztek, amire Henryt is meghívták. Másnap későn ébredt, a sofőr és a kocsi eltünt, ő pedig ötven kilométert gyalogolt másnapossan a 31. brigád főhadiszállásáig, ahol természetesen nem hitték el, hogy ennyit gyalogolt, így késett is, meg hazugnak is tartották.
