Öszintén meg kell vallanom, nem vagyok a légi hadviselés nagy rajongója, igazi földhözragadt hadijátékos vagyok. A számítógépes repülőgépszimulátorokból is csak az első világháborús játékok tudtak lekötni egy rövid időre. A Wings of War (WW1) játék előre festett repülőgépmodelljei, viszont tetszenek, maga a játék szerintem zseniális. Sajnos amikor nálunk előkerül, akkor az mindig „party game”, ami egy nagy ösznépi nyolc játékost is felvonultató játék. Igazi „dogfight”-ot játszunk, négy-négy vadászgép esik egymásnak, pedig a rendszerben ennél jóval több van, küldetések akár még hadjáratok is. Mindezt csak azért írom le, mert a most következő könyvet elolvasva, a Wings of War-ban rejlő lehetőségek tárháza még tovább gazdagodott a szememben.
Derek Robinson a Royal Air Force egyik legnagyobb rajongója, könyvei a pilótás-akció-kalandregények krémjébe tartoznak. A Splendid little war, az első világháborús sorozatának a negyedik kötete. Témáját tekintve azonban meglehetősen egyedi, mert az időrendben utolsó kötet cselekménye már nem a Nagy Háború idején játszódik, hanem az oroszországi intervenciós sereg táborába kalauzolja el az olvasókat. A történelmi tényeken alapuló regény, két RAF alakulatról szól, egy Sopwith Camel vadász, és egy DH9 bombázó század mindennapjait ismerhetjük meg a könyvből. Az író zseniálisan fűszerezi a sztorit fekete angol humorral, miközben egymást váltják a háború brutalitását és a kőkemény akciókat bemutató jelenetek. A karakterek remekül ki vannak dolgozva, az ügybuzgó „wing commander”, a zseniális számvevőtiszt, az ír polgárháborútól megcsömörlött pilóta, vagy éppen a szüfrazsettből nővérré avanzsált, majd tiszté kinevezett orvosnő.
Az oroszok és a britek közötti ellentétek, és a fehérorosz mentalitást remekül adja vissza az író, ugyanazt a hangulatot sikerül hoznia, amit az általam olvasott brit memoárok is sugároznak. A korrupt kis üzletek, a rosszul szervezetten ömlő hadianyag, a szűk látókörű régivonalas tisztek, mind-mind ismerős tények. A cselekmény elejét a „Vörös Verdun” ostroma adja, a Volga parti város második alkalommal kerül zár alá, de mindez csak apró történés, kis csetepaté, ahhoz képest ami majd 1942-ben zajlik le az akkor már Sztálingrádnak átkeresztelt városban. Az író ügyesen vezeti a történet fonalát, a szereplőket követve eljutunk a lebombázott városba, az ostromlók tankjainak szerelőműhelyébe, de még egy fanatikus szekta falujába is. A fehérek és a vörösök mellett felbukkanak a regény lapjain az ukrán anarchisták, akik magukat csak zöldeknek hívják, és a kozákok is, akik a hadihelyzettől függően szolgálják az egyik, vagy a másik tábort.
A regényre az egyik angol nyelvű wargame blogon bukkantam, a közel 15 fontos (postázással együtt), kötetet a Kindle varázslatának köszönhetően, most hat fontért tudtam elolvasni. Az író könyveiből még négyet választottam ki a beszerzési listámra, ezekből mind el is olvastam az ingyenesen hozzáférhető fejezetet. Azt kell mondanom engem a szerző meggyőzött, az első világháborús könyveit mindenképpen beszerzem, és erősen szimpatizálok az egyik második világháborús könyvével is, ebben a pilóták a Long Range Desert Grouppal vállvetve probálnak kiiktatni egy Luftwaffe bázist Észak Afrikában. A szerzőnek vannak modernebb művei is, holmi Vulkán bombázokkal, de azok témájukat tekintve nálam a sor végén kullognak. Mindenképpen ajánlom az Amazonon hozzáférhető ízelítőket és véleményeket elolvasni, mert Derek Robinsonnak komoly rajongótábora van, és ez a tábor most egy újabb taggal bővült személyemben.
