A minap pár ritka kincs akadt a kezembe, a kedvenc könyvesboltomban. A bolt a Waterloo Station mellett az egyik utcasarkon áll, mellette egy 1910-ben épített tűzoltóállomás, amely ma már csak mint étterem és pub üzemel. Az étterem homlokzata, felér egy időutazással. Ahányszor meglátom annyiszor eszembe jut, ugyan hányszor emelkedtek fel ezek a kapuk a két világháború alatt az éjszakai bombázások során, hogy a mindennapok hősei száguldjanak át alattuk menteni a város lakóit és azok javait?
A viharos időket megélt tűzoltószertár melletti könyvesbolt egy igazi aranybánya a magamfajtának, leértékelt könyvek tömkelegét árulják itt, mindenféle maradvány készleteket. Csupa új könyv, féláron vagy még annál is olcsóbban, és a diákigazolványomra kapok még tíz százalék kedvezményt, szóval egy csodabolt. Két nagy polc van a történelmi könyveknek, és egy további csak a haditechnika-hadtörténelem témakörnek szentelve, hatvan százalékban a második világháborús könyvekkel.
Az első kötet amit a kosaramba tettem három és fél fontért, az Michael Wilson könyve a Royal Navy szerepvállalásáról az orosz polgárháborúban. A címe: For them the war was not over. Parádés téma, egy agyonhallgatott korszakról. Hivatalosan az első világháború borzalmaitól megcsömörlött brit közvélemény számára, ez a háború nem létezett. Amennyire csak lehetett a sajtó elhallgatta a britek szerepvállalását, a fehéreket hivatalosan csak megmaradt háborús készlettekkel támogatták a britek. Nemhivatalosan, hajmeresztő akciók zajlottak, félig vagyok a kötettel, de mindenképpen megér egy önálló cikket a könyv.
A második kötet a First Blitz címet visel, alcíme a következő: The secret German plan to raze London to the Ground in 1918. Ez tipikusan egy olyan téma, amit a második világháborús események kitöröltek a köztudatból. Ha azt mondom London bombázása, akkor az az 1940-es légicsatát jelenti a laikusnak, a kicsit értőbbnek esetleg a V1 és V2 rakéták 1944-es támadásait. De ki hallott már a Zepppelin léghajók támadásairól a City ellen, vagy négymotoros Gotha éjszakai bombázókról? A Gotha bombázók méretben simán versenyre kelltek a második világháborús utódaikkal, támadásaikra válaszul a fronton lévő RAF vadászgépek jelentős részét át kellett telepíteni London védelmére, a várost védő légvédelmi ágyúk lövedékei visszahullva, legalább annyi kárt és tüzet okoztak, mint a bombázók maguk. A témához még korábban beszereztem a vonatkozó két Osprey Campaign kötetet is, amint tudom elolvasom ezt a hármat, mert a téma nagyon érdekel.
A harmadik kötet Sir Morgan Crofton emlékirata, szintén három és fél fontért, az Ypres Diary 1914-1915. A Croftonék egy tipikus katonacsalád, a szerző üknagyapja hadnagyként ott volt Trafalgar-nál, a fia (a szerző nagyapja) megsebesült a Krími háborúban, a szerző megjárta a Búr háborút és az Első világháborút (1916-18 között Afrikában szolgált), az ő legidősebb fia Burmában szolgált a második világháborúban, a szerző unokája huszonöt évet húzott le a Coldstream Guardnál. Hat generációnyi katona, és hat kötet kézzel írt napló, amiből aztán megszerkesztették ezt a könyvet, egy újabb csemege lesz úgy érzem.
A Splendid little war című könyv végén a szerző ajánlott pár könyvet az Orosz polgárháborúhoz, ebből két kötetet használtan nagyon olcsón berendeltem az Amazonról. Az egyik a regény történelmi alapját jelentő könyv, a The day they almost bombed Moscow, a másik a The Victors’ dilemma, mindkét kötet a brit stratégiát és a titkos és kevésbé titkos intervenciós akciókat taglalja. Most már csak idő kellene, mert könyvem az már van temérdek.
