A kocsi bukdácsolva vergődött keresztül a sáros kereszteződésen, az út szélén megtépázott sorokban vánszorogtak a gyalogosok, az árok partján mindeféle háborús szemét látszott elhajigálva. Stipkovics fásultan gubbasztott az anyósülésen, szilánkokra tört a valóság körülötte, és mindezt csak tetézte hogy teljesen süket csönd vette körül, nem hallott semmit. Próbálta összerakni mi is történt vele az elmúlt napon, bár az is lehet, hogy csak néhány óra volt az egész.
Hajnalban ébredt, kiment a pajtából a dolgát végezni, aztán megmosdott, a lavórból egy orosz nézett vissza rá, szakáll, bajusz, kucsma és nagykabát. A vállán keresztbe a kulacsok szíjjai. Mint szanitéc, két kulacsot hordott magával, egyet a víznek, egyet a vodkának. Más fájdalomcsillapítójuk nem akadt, csak ez a förtelmes szesz, Pál a maga részéről útálta. Pálinka az igen, gyümölcsből, esetleg Beherovka, de Vodka? Soha.
Szép napos idő lesz gondolta, tiszta az ég alja, csak valami madár jön a távolból. Jó volt újra egy magyar csapattal lenni, befogadták és remek volt a csapatszellem. A komisszár még mindig ferde szemmel nézett rá, de nem tudott belekötni. Stipkovics buzgón megtanult mindent, ami a másik magyar szanitéctől csak lehetett, István ápoló volt már a háború elött is. Pál megállt és elkezdte figyelni a madarat, egyre nagyobb lett és hirtelen meghallotta a berregést is. Szüzanyám, ez nem madár ez repülő! Berohant a pajtába, és teli torokból kiabált: Riadó, Riadó!
A nagy zöld kétfedelű gép lustán körözött az állásaik felett, aztán hírtelen elkezdtek dörögni az ágyúk és hullottak a gránátok. Addigra már az egész raj a hadnaggyal és Antonnal a homokzsák mellvédek mögött kuporgott. Rémülten lapultak, igazi nehéz aknatűz zuhogott rájuk, mire felocsudtak, már meg is látták a görög gyalogság hullámait, ahogyan előre törtek a ligeteken keresztül, a hadnagy parancsokat harsogott, és a komisszárral együtt körbe rohantak, hogy felrugdossák az embereket. A tüzérség elhallgatott, ők pedig felkészültek, hogy tüzet nyissanak a mellvéd mögül. Pál magában hálát adott a jó Istennek a szögesdrót akadályért, amely sértetlenül vészelte át a bombázást, amikor újra lőni kezdte őket a tüzérség, az első gránát a közelében csapott be, cafatokra tépte Antont és még vagy két másikat, Pált nem sokkal utánna érhette a légnyomás, mert Anton halála volt az utolsó amire még emlékezett, végül meg arra, hogy a kocsin zötykölődik, és nem hall semmit.
Az előzetes tervekhez képest egy kicsit változott a csatarend, a görögök végül ezerháromszáz pontos sereggel támadtak, és Alan galád módon hozott légitámogatást is! Képes volt egész hétvégén ragasztani meg festeni, hogy aztán hétfő este széles vigyorral az arcán felrakhassa az asztalra a görög bombázót (1:48), nekem persze semmiféle légelhárításom nem volt, ő meg hetvenöt pontért hozott egy légi megfigyelőt, és jól megbombázta a seregem. Daren és Alan együtt jó párost alkottak, Daren a szabályokat tudta betéve, Alan a serege történelmi hátterét és taktikáját.
Az első körben felraktuk a megfigyelőket és a mesterlövészeket, na meg persze a bombázót. A kör elején ledobáltuk az előkészítő bombázás hatásait, természetesen egyetlen telitalálat volt, és az az egyik szanitécem volt. Egyetlen egységem úszta meg karcolások nélkül, a nagytöbbségnek jutott két „pin” jelző. Ezzel meg is volt oldva a következő két köröm, mert mást nem csináltam, csak RALLY parancsokat adtam, és jelzőket próbáltam leszedni. Egyik lövegem se került tiszt közelbe, így három-négy körbe telt mire üzembe sikerült helyezni őket. Az intervenciósok a jobb szárnyon két tankkal támadtak egy löveg támogatásával, a bal szárnyon jöttek a gyalogosok két hullámban, a középső részen nem támadtak. A tankokat proxy egységekkel oldottuk meg, két igazi Walt Disney harcjármű volt bevetve, FT-17 statisztikákkal. A két mesterlövészem minden körben tüzelt, egyetlen használható találatuk volt, sikerült lelőni a görög kapitányt. A tankok, és a löveg együtt három körig támadta a házban rejtőző mesterlövészemet, mire megsemmisítették. Itt lovagolt be a dicső vörös kapitányom, elérte a Krupp löveget, és „felparancsolta” a kezelőket. Magyarán ennyi idő alatt sikerült leráznom a „pin” jelzőket a jobb oldali lövegről, egyet lőttem vele. Megkarcoltam az egyik tankot, aztán jött a légitámadás, és Alan két hatos dobással öt kezelőt radírozott le a Krupp löveg mögül. A hatodikat a tankok géppuskázták le. A jobb szárnyon innentől semmi sem volt ami a tankokat megállíthatta volna.
Középen is egyszer sikerült elsütni az ágyúmat, itt kitámadtam az erdőből elfoglaltam az egyik házat és onnan puskáztam bele a bal oldalon rohamozó görögökbe. Mindenkit mozgósítottam itt, még a komisszár is rohamozott, a görögök kézitusában legyűrték a mesterlövészem, őket meg a géppuskám tizedelte meg. Ment az adok kapok, de a csata eredményén nem változtatott, mert a bal szárnyon Alannek volt egy tüzérségi megfigyelője, aki miután három kör alatt leráztam a „pin” jelőlőket az előzetes bombázásból, rám hívott egy újabb tűzcsapást, telibe találva a komisszáromat (itt halt meg Anton és süketült meg időlegesen Stipkovics), a hatás fergeteges volt, minden környező egység begyűjtött vagy három „pin”-t. A görögök meg elérték a szögesdrótot, gyakorlatilag háborítatlanul. Technikailag nem nyertek az intervenciósok, mert nem volt elég idejük elfoglalni a három pontot, de gyakorlatilag nem volt semmim amivel a két szárnyon megállíthattam volna őket négy körön belül. Középről próbáltam átcsoportosítani egy rajt a mellvédek takarásában, de két hatost dobtam a parancspróbára és megfutottak vissza az árkokba. A kombinált harcmodor lehengerelte a gyalogoshordámat, se valódi tank, se hatékony légelhárítás nem állt a rendelkezésemre.