Abdosir pun szenátor elégedetten nézte a csatarendbe állt karthágói csapatokat. A rómaiakat legázoljuk ma, ez nem is lehet kérdés, gondolta. A vezér, a Bölcs Hanno, kellő mennyiségű zsoldossal jött feltörni a római ostromzárat. Szegény Hannibál Gisgót már hónapokkal ezelőtt, rajtaütésszerűen körbezárták a gőgös latinok, Agrigentumban fogytán az élelem. A felmentő sereg harmincezer gyalogost, négyezer ötszáz lovast és hatvan ádáz harci elefántot számlál. Abdosir nem értette igazán, miért a második vonalba állnak az elefántok, de bizonyára ez is a haditerv része, Hanno tudja a dolgát, le fogja győzi a rómaiakat és megtöri az ostromot.
A szenátor kalmár volt, nem katona, nem akart túl közel merészkedni a csatamezőhöz. Ugyanakkor látni akarta a rómaiak vereségét, több zsíros hasznot ígérő üzletkötését fúrták már meg a rómaiak a latin városállamokban és itt Szicíliában is. A görög kalmárok ügyesen lavíroztak a két városállam érdekszférájának határán, kijátszották mindkét fél kereskedőit, Abdosir mégis inkább a rómaiakat utálta a beképzelt gőgjük miatt. Barbár parasztok akik egy kellem és pompa nélküli városban laknak és azt hiszik magukról, hogy mindenkinél különbek. Abdosir megjárta már a tengerek minden fontosabb kikötőjét, Róma egy unalmas falu Karthágóhoz képest, de Athénnal vagy Alexandriával sem versenyezhet a latinok városa. Most meg Szürakúzára fáj a foguk, meg Szicíliára, a mohó bugrisoknak.
Közben a csata kezdetét vette, a könnyű hajítódárdás előcsatározók, megkezdték az előrenyomulást, a numidiai lovasság is előrevágtatott a sík terepen. A pun derékhad kezdett átrendeződni, folyosót nyitottak az elefántoknak. A római Velitesek hamar vereséget szenvedtek és visszahúzódtak, az afrikai előcsatárózók és a numidiai lovasok manővereinek hála. A Hastatik és Princepsek ellenben, lassan de könyörtelenül megindultak előre, nyomukban ott jött a római sereg krémje a nagy pajzsos, lándzsás veteránok a Triarik. Hanno előrevágtatott a láncingekkel is felszerelt válogatott Hispán zsoldosaihoz, ők adták a derékhad közepét. Amint meglátták a Bölcs Hannot, üdvrivalgásban törtek ki.
A punok először előrenyomultak középen, majd amikor római Hastatik fala túl közel ért, visszahúzódtak, a római parancsnok elveszítette a türelmét és előretört három manipulussal, megtörve az addig nyolc egységből álló vonalat, a punok csak erre vártak, megindították az elefántokat két harmincas csoportban, bőgésük elfedte a római pajzsok összekoccanását. Az állatok lépései apránként felgyorsultak, és a végén már hatalmas erővel mélyen behatoltak Romulus fiainak arcvonalába. Akiket nem tapostak le az elefántok azokat a zűrzavart kihasználó Hispán zsoldosok kaszaboltak le. A rómaiakat meglepte az elefántok rohama, szó szerint földbe taposták az előretörő Triarikat, azok a nehéz felszerelésüket elhányva próbáltak kitérni az őrjöngő óriások elöl, de alig párnak sikerült, négy teljes manipulust szórtak szét az elefántok, mire az utolsót gigászt is sikerült a latinoknak megölni. A római sereg megtört a veszteségek alatt, és megkezdte a visszavonulását. Abdosir boldogan ujjongot, és nevetve csapkodta a gall rabszolgája vállát.
Az első rómaiak a karthágóiak ellen játékban, sikerült átírnom a történelmet, és hét a kettőhöz arányú elsöprő győzelmet aratnom a punokkal. A csata kulcs momentumát az elefántroham jelentette, az addigi kettő-nullás eredményhez két kör alatt sikerült öt újabb győzelmi pontot gyűjtenem, az elefántokkal négy egységet daráltam le. Végül persze elvesztek az elefántok, de megérte a két pont veszteség. A Princepszek és a Triarik ellen négy illetve öt kockával dobtam, a kardokat újra dobtam, a legázolt egységek helyére benyomultam és egy bónusz támadást is leadtam. Előtte körökön keresztül farkasszemet nézett a Princepszek masszív fala, az elefántokkal. Három hex volt a távolság, az elefánt pedig kettőt tud mozogni, a közepes gyalogság pedig egyet. A kulcs momentum az volt, amikor az öcsém elunta a manőverezést, és belépett rohamtávolságra három egységével, onnantól aztán elszabadult a pokol, az elefántok megindultak.
Másodjára a rómaiakkal is sikerült megnyernem a csatát, de ebben nagy része volt az én szerencsés, és az öcsém nagyon szerencsétlen dobásainak. Az egyik alkalommal elefántrohamot indított, és öt kockával nem dobott egyetlen találatot sem, én pedig a visszaütésben egy az egyben levettem a teljes elefánt egységét. Rómaiként hét a négy ellen nyertem.
Ahogyan a képen is látszik ez egy igazi klasszikus csatabeállítás, a római hadrend mintaszerű, könnyű gyalogság, közepes gyalogság és végül a nehéz gyalogosok a két vezérrel, lovasság a szárnyakon. A pun hadrend inkább játéktechnikai szempontból érdekes, az első sor gyakorlatilag lebénítja a elefántokat, időbe kerül mire kiszedjük őket. Kiegyensúlyozott öt-öt lapos csata, a karthágói sereg kezd, komoly hosszú küzdelmet ígér a küldetés már első ránézésre is, mert hét egységet kell megsemmisíteni az ellenfél haderejéből. Rómaiként az a kihívás, hogy egyben tudjunk előremozogni, tartva a hadrendet. Illetve az, hogy valami módon kiiktassuk az elefántokat. Nehéz feladat, mert alig van könnyű egység és egy egész harcvonal védi az ormányosokat. Karthágóiként az első dolog, hogy utat nyissunk az elefántoknak, illetve, hogy előre hozzuk az egy szem vezérünket, kézenfekvő dolog átmozgatni a középső nehéz gyalogos mellé, mert onnan sokkal hatékonyabban fejtheti ki áldásos hatását. A pun hadrend első sorának az a dolga, hogy eltakarítsa az elefántokra veszélyes Velites csatározókat, illetve a két barbár egység (Warrior), alkalmas lehet egy jól időzített rohamra. Remek küldetés, igazi epikus csata.