HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (22) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (22) 1918 (2) 20mm (40) 28mm (11) ACW (19) afrika (10) alternativ (1) Alternativ Toys W. (3) amerikaipolgh. (35) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (32) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (106) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (9) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) Csubissimus (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (174) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (20) Honvédség (20) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (4) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (17) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (169) Korea (1) KuKNapló (9) második világháború (177) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (50) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Noendinsight (4) Normandia44 (9) ókor (14) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PeKo (2) PikeandShoot (1) Podcast (1) PoilouNapló (3) Projekt (15) rapid fire (19) Referencia (1) referencia (1) riport (60) SAGA (4) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Trento (3) Verdun (1) Vietnam (26) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zirran (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Pun háborúk: Adys ie. 256, C&C csatajelentés

2013.11.23. 20:49 janos900

Abdosir szenátor hosszan nyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd intett Haerviunak a gall rabszolgájának, aki azonnal elkezdte masszírozni gazdája vállait. A szenátor az elmúlt hat évben egyre több időt töltött azzal, hogy a karthágói seregeket és flottákat felszerelje, a kereskedői és hajózási tapasztalatai remek számvevőtiszté tették, a rabszolga-kereskedő múltja pedig akkor vált hasznára amikor a különféle zsoldosokat szerződtette. Beszélt görögül, törte egy kicsit a kelták és a hispánok nyelvét, és elkezdte tanulni a latint. Személyes testőreit szökött római legionáriusokból válogatta, két rossz arcú veterán kísérte és őrizte minden lépését. Részegen megölték három társukat, a rómaiak halálra ítélték mindkettőjüket, így átszöktek a punokhoz. Hűséget esküdtek a pun szenátornak, aki cserébe jól bánt velük és rajtuk gyakorolta a latint. Elnevezte őket Romulusnak és Remusnak, mert nem akarták a saját nevüket használni.

Romulus a jóféle hispán acélból kovácsolt falcata szablyáját köszörülte egy fenőkővel, Remus homokkal dörzsölte a láncingét, a tábortűz fényénél. Abdosir előnyösnek találta ha a testőrei továbbra is római mintájú nehéz gyalogosok maradnak. Járt utat járatlanért, botorság lenne feladni. Kedvtelve nézegette őket, két harci medve, élvezte az extra tiszteletet amit a két zord hadfi jelenléte kiváltott. A punok megtanulták tisztelni és félni a római gyalogságot. A gall szolgáját már nem kedvelte ennyire, mert Haerviunak nem nagyon fűlött a foga a harchoz, különben is rabszolga volt. Pedig neki sokoldalú kísérők kellenek, kevesebb kenyérpusztító, gyorsabb hatékonyabb munka. Ezért aztán a szenátor addig botoztatta a rabszolgát amíg tűrhető parittyás nem lett belőle, naponta egy órát kellett gyakorolnia. Mind a négyen a sátor ponyvája alatt kerestek menedéket az afrikai alkony hűvöse elől. Körülöttük a pun tábor morajlott, lefekvéshez készülődött a sereg. A szenátor fáradt volt, kimerült és nagyon el volt keseredve. Az agrigentumi vérfürdő nem döntött el semmit, a görög Szirakúza elárulta a punokat, a flottát éppen szétverték a rómaiak, amikor az inváziós sereget hozták ide Afrikába. Gaius Attilius Regulus konzul és serege sikeresen partra szállt, és a numidok is mozgolódni kezdtek. A háború vihara már Karthágó kapuit döngette, veszélyben volt az anyaváros.

Abdosir a kémek jelentéseiből megtudta, hogy a rómaiaknak van vagy tizenötezer elsőrendű gyalogosa és vagy ötszáz latin lovasa. A karthágói polgárokból sebtében sorozott sereg gyalogsága nem ér fel ezekkel a veterán rómaiakkal. Hasdrubal és Hanno tízezer milicistát tudott felvonultatni, volt ezerötszáz numid lovasuk, és pár elefántjuk. Szerencsére Hamilcar is megérkezett Szicíliából ötezer zsoldossal, így ha más nem, legalább számszerűen egyforma erők csapnak majd össze. A pun vezérek erős tábort építettek, és felhúzódtak a dombokra, hogy a római gyalogságnak hegynek felfelé kelljen támadnia. Ők maguk még nem terveztek támadást, több zsoldosra lett volna szükségük.

Hat hosszú éve folyt már a harc, a pun hadvezérek, áttértek a gerilla harcmodorra, nem vállaltak nyílt ütközeteket. A flotta gigászi csatákat vívott, de nem bírt a rómaiak új csapóhidas taktikájával. A kincstár bevételei csökkentek, a pun kereskedőknek egyre mélyebben kellett a zsebükbe nyúlni. A harc ártott az üzletnek, az üzlet pedig maga Karthágó. Véget kell vetni a háborúnak gondolta Abdosir. Ásított egy nagyot, és így szólt:

Elég mihasznák, mindenki térjen nyugovóra, holnap korán kell kelni!

A testőrök nyomban szót fogadtak, Haerviu segített a gazdájának vízszintesbe kerülni, majd elfújta a lámpásokat, lefedte a tűzet és maga is leheveredett a pokrócára, pár percen belül már csak az ütemes horkolást lehetett hallani, a négy férfi mély álomba merült...

Riadó! Nyakunkon vannak a rómaiak! Talpra mindenki talpra! Baal szerelmére fegyverbe!

adys.jpg

Történelmileg ezt a csatát a rómaiak megnyerték, nekünk nem sikerült hozni a papírformát. Az első játékban karhágói voltam öt a négy ellen nyertem, a második alkalommal rómaiként öt a kettő ellen veszítettem. A történelmi tények szerint a punok elefántjai és lovasai nem tudtak érdemben beavatkozni a küzdelembe, a tagolt terep miatt. Mi mindketten simán áthidaltuk ezt a problémát, és bevetettük az elefántokat. A kezdeti meglepetést a parancskártyák elosztása hivatott reprezentálni, a karthágói játékos mindössze két lapot kap az első körben, a római ötöt és a ők kezdenek. A punoknak csak a negyedik körre sikerül legyűrni a meglepetést, akkorra van négy lap a játékos kezébe. A térképen látszik, hogy a rómaiak birtokolják a csatatér kétharmadát, ugyanakkor nincs derékhaduk, tehát ha a punok sikeresen kitámadnak a centrumban, kedvükre randalírozhatnak. Nekem ez elég jól sikerült is, mint Hasdrubal. Az elefánt nem volt túl sikeres, viszont a két közepes lovasság, egy hadvezérrel megerősítve lemészárolta az öcsém által fáradságos munkával középre mozgatott római könnyű gyalogságot, igaz a dolgukat elvégezték, az elefánt elhullott. Szoros meccs volt, egy ponttal nyertem csak.

Mint római, nagyon megszenvedtem az elefántokkal, először a latin közepes lovasság esett nekik, meg se rezdültek, nekem egy figurám maradt a háromból, így gyorsan visszavonultam velük. Utána az elefántok rohamoztak, a Triarik ellen. Itt kijátszottam egy First Strike kártyát. Ez annyit tett, hogy én ütöttem először és az elefánt csak akkor, ha túlélte és nem futott meg. Itt sikerült két zászlót dobnom, ez teljes sikert hozott. Az ormányosok megvadultak, elsőnek kiosztottak két kockányi sebzést a két szomszédos egységnek, az egyik a nehéz gyalogságom volt, ezek szerencsésen megúszták, nem úgy a mellettük álló pun közepes lovasság, ezek veszítettek két hasábot a háromból. Ezután kezdtek az elefántok visszavonulni, az első zászlóért egy hexet, ez rendbe is volt, viszont a másodikért nem tudtak visszavonulni, mert két saját egység elállta az útjukat! Na ezek így veszítettek fejenként egy-egy hasábot. Az elefántok letaposták őket.

A következő körben megint bevittem egy zászlót az elefántoknak, így megint megtaposták a környező szomszédos egységeket, ezek megint ugyanazok voltak mint akik elállták az útját így ezek kaptak két-két kocka sebzést, mivel megint blokkolták a visszavonulás útját, ismét veszítettek egy-egy hasábot. A kör végére mindkét gyalogos egységből már egy-egy kocka maradt. 75%-os veszteséget szenvedtek el a saját elefántjaiktól, sajnos maguk az elefántok még mindig sértetlenek voltak, én pedig kifogytam a jószerencséből. Megindultak és letapostak két teljes egységemet, mire végre kivéreztek. Nagyon izgalmas volt, teljesen lerongyolódott mindkét sereg az elefántvadászatba, körönként fordult a szerencse, de végül nem volt lapom, hogy levadásszam a két leharcolt pun gyalogost, így elveszítettem a játékot mint római.

Mindketten úgy gondoljuk, hogy ennél a csatánál a rómaiaknak nem öt, hanem hat kártya lenne a reális, mert akkor lenne meg végig a kellő fölényük, a hat kártya által nyújtott cselekvési szabadság miatt. Az elefánt ismét csatadöntő tényezőnek bizonyult egy igazi káoszfaktor, megszámoltam összesen tizenöt hasábot szedett le a két seregből. A következő csatát még ugyanazon évben vívták, Karthágó egy érdekes szövetségest vetett harcba, egy spártai zsoldos vezért Xanthipposzt...

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: ókor 1.pun háború CommandsC

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr375652963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása