Ha eddig nem volt még igazán szubjektív posztom, akkor ez majd az lesz. Nem szeretem a nagyon populáris témákat, valahogy a sok használattól elkopnak a szemembe, a napóleoni korszak is egy ilyen hadijátékos terület, bizonyos szempontból. Az első emlékem a korszakhoz kapcsolódóan, a nagynénéimnek köszönhető. Valamikor a nyolcvanas évek közepén kalandvágyból a két hölgy a fejébe vette, hogy turisták lesznek. Sok célpont akkor még nem jöhetett szóba, így elmentek Moszkvába. Mesze is volt, érdekes is volt, a nyelvet is tanulták már, első célpontnak nagyon megfelelt. A turisztikai program részletetire már nem emlékszem, de arra igen, hogy csillogó szemmel hallgattam a beszámolót amikor megjöttek, és körbe ülte őket a nagycsalád.
Hogy, hogyan keveredtek el a Borogyinói csatáról készült körkép múzeumába, azt nem tudom. Minden esetre, tetszett nekik annyira, hogy megvették a monumentális festmény képeslapokra nyomott fényképsorozatát. Ezt végül kemény, évekig tartó munkával elkönyörögtem tőlük, és mind a mai napig őrzöm az egyik fiókom mélyén. Arra is emlékszem, hogy gondba voltam vele, hogy ki-kivel van a festményen, mert a korabeli egyenruhákat nem tudtam beazonosítani, viszont a monumentális képsorozat mind a mai napig lenyűgöz.
A körképet, egyfajta dioráma technikával valódi ágyúkkal, és romokkal tették még életszerűbbé, a képeken látszik, hogy tulajdonképpen egy dombtetőről körbenézve látjuk a csatát, 1812. szeptember hetedikén, délután fél kettőkor. A Panoráma múzeum Franz Rubo 15m magas 115m hosszú festményével állít emléket a csatának. A kép szinte él és lüktet, a csata centenáriumára készült el, a festő két évig csak a levéltárakat bújta az egyenruhák és a történések minél pontosabb rekonstruálása végett.
A képeslapok megszerzése után, hosszú évekig semiféle emlékezetes élmény sem ért a korszakkal kapcsolatban. Mint annyi minden más, ez is agyon volt hallgatva a magyar oktatásban és a mindennapokban, a Rákóczi szabadságharc és az 1848-as szabadságharc között, itt hivatalosan semmi sem történt ami említésre méltó lenne. A Napóleoni háborúk valahol messze Európában történtek, nem nálunk, meg amúgy is az osztrákok háborúztak ott. Az hogy a Sharpe könyvek népszerűek lettek Magyarországon, számomra a kétezres évek egyik nagy meglepetése, mi magyarok olyan szinten ignoráljuk ezt a korszakot, hogy az már csodálatra méltó. Nem, nem, igazságtalan vagyok, mert a Hétéves háborút, meg az 1859-es és 1866-os háborút még jobban eltemettük. Azokról könyvet se nagyon lehet találni, ezekhez képest a napóleoni korszak, magas szinten van tárgyalva. A Győri csatát legalább lábjegyzetben tanultuk, mert Petőfi valamelyik versében kvázi beszól a magyar nemességnek amiért ott megfutottak. Ezt meg kellett magyarázni, mármint, hogy milyen csata volt Győrnél. Innen hallottam az eseményről először, az irodalomtanártól. A költő kritikájáról csak annyit, hogy szerintem még olyan szinten sem voltak a nemesi csapataink korszerűek és hadrafoghatóak Győrnél 1809-ben, mint a Honvédség a Donnál 1943-ban.
Szóval az akkori, az internet előtti időkben nem sok mindent tudtam olvasni a témáról, mígnem a kezembe akadt John Keegan: Waterloo című könyve. Hogy nem is írt ilyen könyvet? Dehogynem, csak nem különálló könyvként! Az történt ugyanis, hogy az Európa kiadó fogta a Csata arca című nagyszerű hadtörténelmi munkát, lefordította a könyv harmadát (170 oldalt), ami a csatáról szólt, és kiadta külön magyarul. Ebből a csonka kötetből tudtam meg rengeteget a korabeli harcászatról, hogy mi is az a kő-papír-olló szentháromság, ami a gyalogsági, lovassági és tüzér alakulatok harcát jellemezte.
A következő könyvem a Wellington és Napoleon volt, ami a két hadvezér páhuzamba állított karrierjét vette végig. Ennek révén sokat megtudtam a britek kedvenc félszigeti háborújáról. Ezek után robbant be az Európa Kiadó gondozásában a Sharpe Lövészei, hogy aztán három kötet után, csúfos kudarcba fulladva 500Ft-os diszkont könyvként végezze az aluljárókba. Ki tudja? Lehet, hogy ezzel lett megalapozva a sorozat újjászületése, a leértékelés hatására sokan olvashatták a könyveket. Mire a Gold Book feltámasztotta a sorozatot, megvolt a kellő alap arra, hogy Sharpe megvethesse a lábát Magyarországon...
