Közel két hónapig leveleztünk, mire sikerült egy jó időpontot összehoznunk az első székesfehérvári Bolt Action csatára. Nekem elsődleges célom volt, hogy bemutassam a rendszert a játékostársaknak, másodlagos célom az volt, hogy végre használjam a két Nagy Háborús seregemet itthon is. Illetve titkos hadicélom volt, hogy végre Szaka és Bogesz együtt játszanak, és ne egymás ellen, mert úgy gondoltam erre viszonylag ritkán van lehetőségük, ez utóbbit nem hangoztattam, de végül egy csapatba kerültek.  

Jelentem minden cél teljesült, és egy jó hangulatban eltöltött, grandiózus csatát vívtunk, mintegy kétszázhatvan festett 28mm-es figurával, négy játékossal és egy bíróval (ez voltam én), a játék közben nézőközönségünk is akadt, sőt még a pizzafutár is megtalált minket kizárásos alapon, mivel csak mi voltunk a helyőrségi klubban, Pünkösd vasárnap. TGabi Budapestről, Bogesz, István és Szaka helyből Székesfehérvárról és jómagam Mosonmagyaróvárról vettünk részt a csatanapon, Istvánnak még saját szurkolótábor is jutott.

A történelmi hűséget és precizitást egy tollvonással feláldoztam a tanítás és a játékélmény oltárán, így valahol Oroszországban valamikor 1916-17-ben zajlott a csata. A korszakról az egyik legfontosabb kép szerintem mindenki fejében a műszaki akadályokon keresztül, golyó és srapnel záporban rohamozó gyalogság képe, így én is ezt próbáltam létrehozni, szögesdrót, kráterek, homokzsák mellvédek és az elmaradhatatlan orosz Izba rönkházak segítségével, hogy meglegyen a keleti front hangulata. Ezeket vittem én, a többit a fehérvári barátaim adták hozzá a remek gyűjteményükből. A tüzérséget sem hagyhattam ki a dologból, mivel ha valamelyik háború a tüzérség háborúja volt, akkor az a Nagy Háború. Ezzel több legyet is ütöttem egy csapásra, egyrészt megtanítottam a vonatkozó szabályokat, másrészt, modellek és figurák nélkül adhattam több száz pontot a sereglistákhoz.

A szabályok tanítási részén hamar sikerült túlesni, a hat körös játékban, nagyjából két kör után már mindenki olajozottan tudta kalkulálni a lépéseit, a Warhammer Historical, Fantasy meg 40K-t ismerő játékosoknak ennyi idő kellett, hogy az azonos elvek alapján felépülő rendszerek ismerős elemei összeálljanak. A védőknek kevesebb pontot és tűzerőt adtam, viszont igyekeztem olyan terepet kialakítani, ami több védővonalat kínált nekik. Sorban ott volt a szögesdrót, majd a homokzsákok, a fás liget, és végül a házak. A terepet ad-hoc raktam fel, de a gyalogsági sebességekkel kalkuláltam, és ezeket ki is mértem. A hiányosságokat és a játékrendszer miatti módosításokat a keretsztorival fedtem el (árkok hiánya, gabonaföld mint fedezék, a homokzsák barikádok). Az asztal elég széles volt, hogy a támadók létre tudjanak hozni helyi erőfölényt, ugyanakkor a védőknek egy teljes szakaszát tartalékba hagytam, hogy tudjanak reagálni. A belépéstől tizenkét  incs távolságra raktam fel a szögesdrótot, hogy két kör legyen mire odaérnek, a szögesdrót felszedése egy újabb kört jelentett. A műszaki záron hagytam réseket a kráterekkel, ezek lassították a haladást, de adtak fedezéket, viszont ha mindenki arra igyekszik akkor feltorlódnak az egységek, és a védőnek is volt tüzérsége nem csak a támadónak. A védők kártyalapokkal (ezt a kártyapaklit még a Napóleon Napon nyertem) rakták fel elsőre az egységeiket, volt négy kártya, ami csak a félrevezetésre szolgált. Miután végigdobáltuk a tüzérségi előkészítés hatásait, a támadóknak vakon kellett kiválasztani az extra két tüzérségi támadás célpontjait, a védő egységeit csak ezek után helyeztük fel.

Ha mindenki tapasztalt játékos lett volna, és nem az első játékot játsszuk, a kártyákat egész addig hagytam volna, amíg a támadó felderíti, vagy a védő tüzet nem nyit, illetve mozgatni nem kezdi őket. De ezzel így elsőre nem akartam tovább bonyolítani a játékot. A németek titkos hadicélja a két raktár készleteinek felgyújtása volt, ezek darabja 200 pontot ért, illetve minden egységükért a pontértékük háromszorosát kapták, amelyik a szembe orosz oldalon kijut a terepről. Egyébként meg minden megsemmisített teljes orosz egység pontértéke hozzáadódik a győzelmi pontokhoz, minden német veszteség pedig levonódik. Az orosz játékosok nem tudták a német célokat, csak védték Oroszország Anyácska szent földjét körömszakadtáig.

Lássuk akkor a sereglistákat. Orosz oldalon volt három szakasz, mindegyikbe tartozott egy hadnagy két futárral, egy szanitéc és két egyenként tíz fős raj puskákkal felfegyverezve. Regular képzettséggel és morállal. Egy puskás figura így tíz pontot ért, egy raj az száz pont, a szakaszok 305 pontba kerültek.

Hadnagy +2 parancsnoklással, (regular) 75 pont maximum két kísérő fejenként 10 pont, egybe 95 pont
Szanitéc, fegyvertelen (veteran) 30 pont
Puskás raj altiszttel, tíz fős (regular) 100 pont

A három szakasz mellé adtam két maxim géppuskát (regular), ezek darabja 50 pont három kezelővel, extra 5 pont az acélpajzs, valamint négy fősre emeltem a személyzetet ez újabb 10 pont, tehát 65 pont volt egy géppuska.

A Putyilov (az egyik zsákmányolt Krupp volt, de játéktechnikailag teljesen mindegy) löveg (regular) három kezelővel  55pont, az extra megfigyelő 10 pont, így ezek darabja is 65 pont.

Adtam még egy őrnagyot két kísérővel (regular), +4 parancsnoklás, 150 pont, a két kísérő fejenként 10 pont. Itt elkövettem egy kis csalást, mert a tüzérségi megfigyelő az egy tiszt figura lenne, és 100 pontba kerül, én két ilyen tüzérségi csapást adtam az őrnagynak így ő mindenestül 370 pontba került. Egy Artizan gyártmányú kozák figura lett az őrnagy, akit át is kereszteltünk Atamánnak a játék során.

Az orosz sereg pontértéke így lett: 1545 pont, 91 figura, 2 löveg, 2 maxim

A németek kaptak egy kapitányt (regular) 110 pont, két puskással 130 pont. Két tüzérségi csapást is kaptak, de ez nem volt figurákhoz rendelve, ezeket is 100 pontnak vettem, kaptak két puskás szakaszt (regular), ezek ugyan olyanok voltak mint az orosz szakaszok, csak eggyel több rajuk volt 405 pontba került így egy szakasz. Géppuska és löveg helyett kaptak két aknavetőt, a közepes aknavető (regular), három kezelővel 50 pont, az extra megfigyelő 10 pont. Vagyis 60 pont darabja. Kaptak még két lángszórót két fővel (regular) is, ezek is ötven pontba kerülnek, de itt ismét úgy döntöttem rakok melléjük egy extra figurát így ezek is 60 pontba kerültek.

A rohamosztagosok (veteran) kaptak négy rajt, minden rajban hat figura és egy golyószóró, a figurák 13 pontba kerültek, a golyószóró 20 pontba, így a rajok darabonként 98 pontba. A rohamosztagos hadnagy a két kísérővel (veteran) 116 pont. Minden figura megkapta a Though Fighter tulajdonságot ami még 27 pontba került. Ezzel két kockával dobhattak a közelharcba.

A német sereg pontértéke így lett: 1915 pont, 169 figura, 2 aknavető

Utólag gondolkodva, lehet kellett volna még két tűzcsapás az oroszoknak, bár a németek lángszórói meg nem jutottak lövéshez az egész játék alatt, az máris 130 pont. Gondolkodtam pár páncélautón az orosz oldalon, egy  R. Rolls 75 pontba került volna, TGabi Putyilov páncélautója mindenképpen szerepet kell, hogy kapjon legközelebb. A cikk következő részében lesz a csataleírás, majd az azt követő cikkben a vélemények, és a szabályok boncolgatása. Meg kell mondjam remek volt a csapat, a fairplay és a beszólások is, TGabinak köszönöm a képeket, Bogesznak az utakat és a képeket, Istvánnak a remek helyszínt és a kávét, Szakának meg a Toldikat, remélem a mi kis "francia" kapcsolatunk is felfejlődik majd idővel egy ilyen szintű játékká.