Wrangel hadnagy a légnyomástól szédelegve tápászkodott fel, zúgott a feje, és alig hallott valamit. Az első gondolata az volt, hogy a géppuskákat gyorsan üzembe kell helyezni, különben lerohanják őket a németek. Körbenézett, felrángatta a tisztiszolgáját a földről, és elkezdett parancsokat kiabálni a fülébe. Ekkor újabb nagyerejű robbanás vágta földhöz mindkettőjüket, a pergőtűznek még koránt sem volt vége!

Közben Talegyin, akit az egyik házban ért a tüzérségi tűz, sebesen kúszott a hátsó szoba felé, hogy beüzemeltesse a maga Maximját. A géppuska és kezelői sértetlenek voltak, de a fegyvert újra fel kellett állítani, és beirányozni. Talegyin pár jól irányzott rúgással munkára fogta az embereit. Az ablakból látta a szibériaiakat lapulni a homokzsákok mögött, miközben a búzamezőt valósággal földbe taposták az özönlő németek. Mire a géppuskát tűzkész állapotba hozták, megjött a futár a ház mellett felállított lövegtől, hogy a tüzérek várják a parancsokat. A szibériaiak viszont továbbra is csak lapultak. Lőjetek már kurafiak! -Talegyin torka szakadtából üvöltött a szócsövén át, de hatástalanul.

Schwarz hadnagy hajtotta előre az embereit, a rohamosztagosok a robbanások kráterein keresztül rohantak előre, viszont a puskás rajok feltorlódtak a szögesdrót előtt, és szaporán lövöldözték az orosz Maximot. Szerencsére a kezelőket teljesen szétzilálta a tüzérségi tűz, nem bírták üzembe helyezni a fegyverüket. A fák közül szórványos puskatüzet kaptak. Úgy látszott az oroszok csak őrszemeket állítottak a homokzsák állásokhoz, de nem szállták meg az első vonalukat. Schwarz tudta, hogy ilyenkor a sebesség az első, nem szabad megállni és lövöldözni, rohamozni kell. A háta mögött meghallotta az aknavető jellegzetes pukkanó hangját, a válla felett visszapillantva pedig meglátta a lángszórósokat csörtetni a búzamezőn.

Wagner hadnagy emberei folyamatos tűz alatt tartották a szibériaiakat, akiket már messziről ki lehetett szúrni a kucsmáik alapján. Az aknavetője szakadatlan lőtt, az aknák sűrűn záporoztak az oroszokra. A rohamosztagosai középen a nyílt térségen keresztül rohantak előre becélozva egy rést a szögesdróton, amikor szemből vagy húsz orosz bukkant fel, az egyik fele a fák közül kezdett lövöldözni, a többiek befutottak egy mellvéd mögé. Majd a fene tudja honnan, megszólalt egy Maxim, a rohamosztagosok körül apró földgejzírek csaptak fel, majd hirtelen bevágott közéjük egy gránát, hullottak, mint a legyek.

Talegyin kezdte átvenni az irányítást az egységei felett, a löveg célba vette a résen beözönlő németeket, a Maxim szintén. Elővette a kis Szent Szerafin ikont, amit még Krakkóban vett és megcsókolta, hogy szerencsét hozzon a csatába, és lőn! Rögtön a csók után, egy futár jött egy kozák lovastüzér őrnagytól, kiderült, hogy mivel nem tudták még előrehozni a maradék négy lövegüket, hátul felállítatta őket a mezőn, és egy tábori telefonvonalat húzott magával ide a faluig, hogy azon keresztül irányítsa a tüzüket. Jobb később mint soha, gondolta Talegyin. A bal szárnyon viszont gyanúsan nagy a csönd, pedig ott is van géppuska és löveg is. Mi lehet Wrangelékkel?

Wrangel fogta a fejét és lapult, szám szerint a harmadik tüzérségi sortűz csapott le rá és az embereire, a második után volt ideje körülnézni, a Maxim lövés nélkül elveszett, a zsákmányolt Krupp löveget sem bírták még elsütni az ellenséges tüzérség miatt, viszont feltűnt az úton a századuk harmadik szakasza Gagarin őrmesterrel az élen, és elkezdtek felfejlődni a fasorhoz, ahol Wrangel egyik raja lövöldözött a németekre. Előrenyomulni nem mertek, pedig a mellvédeket kellett volna tartaniuk. Sztyepan meg nem jutott el hozzájuk a zárótűz miatt, hogy jól a helyükre rugdossa a gyáva parasztjait.

Schwarz hadnagy emberei végre felszedték a szögesdrótot, a megmaradt rohamraj eljutott az első mellvédhez, amikor váratlanul megfutottak egy a közelben becsapódó gránáttól. Siegbald nem is értette hogyan lehet az, hogy a válogatott rohamisták megfutnak. Rájuk üvöltött, mire végre megtorpantak, majd az utasításnak megfelelően, újra előre rohantak. A géppuskát végül sikeresen kiiktatták, de nagyon leragadtak a spanyolbakok előtt, meg is lett a böjtje, az egyik ház mellől tüzet nyitott egy löveg és lesöpörte a másik rohamrajt. Valahonnan az orosz vonalak mögül egy egész üteg kezdte el veretni az előrenyomuló németeket, az egyik jól irányzott sortűz széttépett egy tíz fős rajt. De a puskások végül felzárkóztak a mellvédekhez, és elfogytak az oroszok a fák közül, elestek, vagy visszahúzódtak. Feltűntek a ház mellett felhalmozott ládák halmai. Már látták a célt, az aknavető szétlőtte a ház melletti löveget, kiszúrták a megfigyelőjét is, ernyedten lógott az egyik fa ágáról. Mienk a győzelem fiúk! -kiáltotta Siegbald lelkesen, majd intett a lángszórósoknak, hogy támadják meg a legközelebbi faházat. Az ablakokból eltűntek az oroszok, futottak hátra a falu belseje felé.

Blasius Wagner szégyentelenül káromkodott! Az nem lehet, hogy az oroszok között ennyi mesterlövész van, sorra dőltek ki az altisztjei és a golyószórós rohamisták, mintha valami varázslat működne ami védi a puskás bakákat, de lekaszálja a kulcs embereit. Aztán jött a zárótűz, újabb veszteségek, de csak rohamoztak előre. A szibériaiak a mellvéd mögött meghaltak vagy megfutottak. A fákig szabad volt az út, felszedték a szögesdrótot is. Látta, hogy középen az oroszok szuronyrohamot indítottak és lemészárolták a rohamkatonák rajának egy szem túlélőjét, erre a rohamisták hadnagya kézigránátokat hajigálva a két kísérőjével megrohanta az oroszokat, ádáz közelharcban megöltek vagy négy oroszt, majd hatalmas robbanásban tűnt el mindenki. Fritznek hívták a hadnagyot jutott hirtelen az eszébe, és látott nála egy Geballte Ladungot. A hadnagy valószínűleg felrobbantotta a hét összepántolt kézigránátot, amikor már nem volt más kiút. A mező közepét szétszakadt holtestek borították. Blasiusban megpattant valami, elordította magát: Előre a Császárért, előre a Faterlandért! Az első emberei elérték a falu szélén álló dombot, és elkezdték lőni a parasztház udvarán álló löveg személyzetét.

Talegyin áldotta a Szarofi Szent Szerafimot, hogy eddig ilyen szépen megsegítette az ikonjával. A kozák őrnagy olyan zárótüzet irányzott a németekre, hogy öröm volt nézni. A Putyilov ágyú is bevitt nekik két telitalálatot, a géppuska is dolgozott serényen, már éppen fontolgatni kezdte, hogy még egy szuronyrohamot vezényel, amikor egy robbanásban megsemmisült a fél szakasza, akik már javában mészárolták a németeket. Gyorsan elővette a nyakában hordott szent Ince medált amit még Varsóban vett és megcsókolta, a medál azonban cserben hagyta. Amikor felnézett az ablakon keresztül látta, hogy a lovastüzér őrnagy megtántorodik, majd több golyó csapódik a testébe. Hirtelen véres és szakadt ruhában Sztyepan esett be az ajtón: Vége van Gavril! Visszavonulás! Tíz emberem maradt a bal szárnyon, az erősítés is odaveszett és lángszóróval jönnek! Nem tudjuk így tartani a házakat! Oda a Maximom és a tüzérek is mind meghaltak, az aknavető tűzben! Futás Gavril, meneküljünk!