Haladok előre a napló olvasásával, és egyre jobban elkeserít, hogy senki nem kínál megfelelő figurákat a témához. Pedig nagyon jó wargame alap lenne, ha gyártanának magyar huszárokat a korszakhoz, de sajnos senki sem foglalkozik vele, még a Nagy Háborút nagyrészt lefedő Miniature Figurines 15mm-es kínálatából is hiányoznak a magyar huszárok, pedig amúgy a Monarchia lándzsásai és dragonyosai megvannak. Horvát Lajos készített is sereget belőlük. Jobbnál-jobb akciók vannak leírva:
„Ebben a pillanatban feltűnik az utca végén egy szakasz orosz lovas, akik szintén csoportban, csak annyira terjeszkedve, amennyire a falu utcája megengedi, előreszegezett pikákkal, galoppban jönnek szembe. Heckmann elordítja magát: ,,Hurrá!” — A kardok előrevágódnak és az elővéd karrierben rohan az ellenségre. Heckmannak nyolc-tíz lovasa van, az orosz harminc-negyven ember lehet.
De mindez csak egy pillanat. Én szintén hurrázok és negyven huszárló teljes galoppban, csattogva vágtat az úton. Közvetlenül a hátam mögött lövések csattannak s egyik golyó a másik után fütyül el a fülem mellett. Embereim kozák-módra, a galoppírózó lóról lőnek s hogy minket, elől lévőket le nem lőttek, az Isten csodája! Heckmann összecsap s a következő pillanatban mi is ott vagyunk. Az előttem verekvő nyolc-tíz huszár között látok egy fess, fiatal orosz tisztet vagdalkozni, amíg a kardját ki nem ütik a kezéből. Most pisztolyához kap, de ebben a pillanatban, huszár Balogh a vállának nyomott karabéllyal, közvetlen-közeiről keresztül lövi. A szűk utcában, az előttem lévő huszárok miatt nem jutok hozzá, hogy karddal vágjak. Pisztolyt kapva lövöldözök.
A szakaszparancsnok sebesülése után az orosz szakasz fordul és menekül. Mi ordítva, kardot csóválva, hurrázva és lövöldözve vágtatunk utána. Közben látom, hogy Strzelcéből a szczuroivai útra orosz ágyúk vágtatnak vissza galoppban. Ebben a pillanatban káplár Pilisi ordítva figyelmeztet valamire. A falun túl, a visszamenekülő szakasz mögött háromszáz lépésre, ebben a pillanatban ugrik nyeregbe egy orosz lovasszázad és megindul ellenünk galoppban. Mögötte még három szotnya húz hevedert és ül lóra. Vissza kell mennünk.
Embereim teljesen kézben vannak, első vezényszavamra fordul az egész és galoppban vissza! Az utcát, melyben rohamoztunk, jobbról-balról, mint Galíciában mindenütt, két magas, fonott kerítés kíséri. A visszafordulás után néhány emberrel a kerítésen kívül jutva, vágtatok vissza, egy magasságban a szakasszal, de tőle elválasztva. Közben a visszadobott orosz szakasz rajban és csoportban — részben az utcán, részben az utca két oldalán — utánunk vágtat. A szélső házakkal egy magasságban egy kétméteres kerítés kerül elém. Hátranézek és százötven lépésre süllyesztett pikával látok ránk jönni nyolc-tíz kozákot. Annán ültem, mely igen jól ugrik, de helyből nem lehet a kétméteres kerítést venni. Éppen vissza akarunk fordulni, hogy felvegyük az egyenlőtlen harcot, amidőn a kerítés mellett csúszva egy alak tűnik fel. Egy huszáraltiszt a negyedik századtól. Arcán keresztül irtózatos vágás, szája lelóg, arcából ömlik a vér, melytől vörösen feketéllik kék atillája. Elébem ugrik, kiakasztja egy fonott sövénykerítés kapuakasztóját, azon kiugrunk, átbújik ő is és visszaakasztja.
Az érkező oroszok és köztünk most kétméteres kerítés van, s mi revolver- és karabélylövésekkel fogadjuk őket. Ebben a pillanatban látom, hogy két-három lépésre a kerítés másik oldalán egy más-honnan odavetődött huszáromat, a kis Velichet szurkálja pikával két kozák. Az egyiket Velich megsebesíti, de a másik ugyanakkor keresztüldöfi őt. Lövéseinkre a kozákok visszamennek. Velichet átkapjuk s hátrább vágtatunk, lovainkat szélnek eresztjük, felmászunk a háztetőkre, kerítésekre és az ugyanakkor elénk érő szotnyát erős tűzzel fogadjuk. Mindez egy pillanat és olyan káosz, amelyben száz más epizód is történt. Láttam, amint Beleznay önkéntes pisztolylövésekkel mentett meg egy három oldalról körülvett, életre-halálra verekedő huszárt. Erős tüzünkre az orosz szotnya visszavágtat. Velünk egyidejűleg az úton a negyedik század is elérte a falut, de sajnos, nem lóháton vágott be, csak Okolicsányi patrulja rohamozott. Onnan került hozzánk az a szétvágott arcú káplár. A negyedik század most tűzharccal megy neki a falunak s közben, mikor már mi is tüzelünk, tűzbe megy az első század zöme és a gépfegyver is, sőt hátul az él dandár is kezd tűzharchoz fejlődni. Tőlem jobbra, de még hátrább Mecsér Bandi kapitány jön előre egy tizenhármas századdal. Aztán vígan, gyors tempóban avatkozik harcba az ötödik és hatodik század. Egyórai tűzharc után az orosz kiüríti a falut.”
Kozma időközben megbetegszik, és kimarad a Limanowa körüli harcokból, majd a ló nélkül maradt huszárokból, dragonyosokból és ulánusokból szervezett gyalogszázadba osztják be, már mint kapitányt. A Gorlicei áttörésről a fronton értesül, lábsebet kap, ismét otthon gyógykezelik, majd a lábadozó időszakára kikéri magát a front mögöttes területére, mint hadbírósági hivatalnok, majd felderítő és elhárító tiszti beosztásokban szolgál. Közben megtörténik az Olasz hadüzenet, és nagyon érik a Román támadás is. Folyt köv.
