HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (22) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (22) 1918 (2) 20mm (40) 28mm (11) ACW (19) afrika (10) alternativ (1) Alternativ Toys W. (3) amerikaipolgh. (35) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (32) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (106) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (9) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) Csubissimus (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (174) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (20) Honvédség (20) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (4) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (17) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (169) Korea (1) KuKNapló (9) második világháború (177) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (50) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Noendinsight (4) Normandia44 (9) ókor (14) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PeKo (2) PikeandShoot (1) Podcast (1) PoilouNapló (3) Projekt (15) rapid fire (19) Referencia (1) referencia (1) riport (60) SAGA (4) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Trento (3) Verdun (1) Vietnam (26) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zirran (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Shiloh 1862, az ártatlanság halála, 1. rész.

2014.09.29. 17:33 janos900

Az Amerikai Polgárháború második jelentős csatája volt ez az összecsapás, az első Mansassas-i, vagy Bull Run-i csata után mindenki láthatta, hogy a lázadást komolyan kell venni, ez bizony egy igazi háború. A Shiloh-ról (mivel ez egy indián név, leírom hogyan ejtik az amerikaiak: sájlo) elnevezett csata, szembesítette az amerikaiakat azzal, hogy a háború véres lesz és nem fog véget érni karácsonyra. A shilohi csatamezőn összesen huszonhárom ezren dőltek ki a csatasorból, Bull Runnál ötezer fő volt a teljes veszteség, foglyokkal és sebesültekkel együtt. A hátországok tehát megkapták az első sokkoló híreket és a végtelen hosszú veszteséglistákat. Mindez egy teljesen ismeretlen helyen, a vadon közepén történt, ahol gyakorlatilag semmi sincs amiért meghalni érdemes.

Miért éppen itt történt a csata? Érdemes volt Shilohért meghalni? A válasz nem is olyan egyszerű, az Unió Főparancsnoka Winfield Scott kidolgozta az Anaconda tervet, ennek lényege a blokád és a lázadók gazdasági megfojtása volt. Teljesen leegyszerűsítve a Konföderációt északról az Unió zárja le, keletről és délről a flotta tartja blokád alatt, nyugaton pedig el kell foglalni és tartani a folyamóriást a Mississippit, ezzel kettévágni a déliek területét. A folyót páncélozott kerekes gőzhajókkal kell ellenőrzés alatt tartani, a torkolatnál New Orleanst elfoglalva a tenger felől el lehet látni a csapatokat utánpótlással. A folyón pedig fel lehet szállítani mindent a tengeri kikötőből. Nincs más hátra mint északról dél felé meghódítani a folyam vidékét, a tenger felől pedig elfoglalni a kikötőt. A térkép egy kicsit elnagyolt, mert a kígyónak a Mississippi folyón felfelé kellene kúsznia, de a lényeg látszik, így is.

shiloh1 (800x668).jpg

Az északiak tehát megkezdték a terv megvalósítását, támadtak dél felé, a nagy folyammal párhuzamos Tenessee folyón megerősített hajókonvojokkal szállították a csapatokat. A lázadók pedig átlátva a tervük lényegét, mindent megtettek annak érdekében, hogy megállítsák őket. Kiderült, hogy a jenkik össze akarják vonni a seregeiket, hogy az így képzett túlerővel lerohanják a következő fontos várost Corinth-ot. Az egyik északi sereget Grant vezette a másikat Buell. A déliek is gyorsan összevonták erőiket, Johnston vezetésével, és a még nem egyesült uniós seregek táborát meglepetésszerűen lerohanták. A két napos véres küzdelem végén a szürke hadak visszavonultak, veszítettek, de a csata kimenetele nem sokon múlott. A küzdelem lefolyását azért érdemes részleteiben végignézni, mert rengeteget meg lehet tudni belőle a polgárháborús viszonyokról és az akkori amerikai hadviselésről.

shiloh7.jpg

Hogy közben megválaszoljam a kérdéseket is, Shiloh-ért nem volt érdemes meghalni, de az Anaconda terv sikeréért már érdemes volt megküzdeni. A Shiloh nevet egyébként egy ma is álló egyszerű fa épület viselte, egy kápolna. Grant csapatait tehát a folyón szállították le ide, és a Pittsburg Landing névre keresztelt helyen rakodtak ki. A jenkik nem építettek ki semmilyen védelmet. Egyszerűen tábort vertek a legkedvezőbb területeken, ahol fel lehetett állítani a sátrakat és az ivóvíz sem volt túl messze. Itt várták az erősítést amivel együtt közel kétszeresére duzzadt volna a haderő. A táborokból úthálózat vezetett Corinth felé. Úgy tervezték innen levonulnak délre és beveszik a várost. Azon azonban már nem gondolkodtak el, hogy az út kétirányú, és a rabszolgatartóknak se kerül több fáradságba fel masírozni északra, mint neki le délre. A csatatér ma nemzeti park, ennek térképét mellékelem, hogy lehessen látni mekkora volt a csatatér, a zöld terület mind erdő volt akkoriban.

Shiloh_Park_Map.jpg

Napóleon valószínűleg lefokozta volna bármelyik tábornokát aki egy ilyen csatateret választott volna a támadásra. A délieknek viszont nem volt sok választásuk, lépéskényszerbe kerültek. A legegyszerűbb ha úgy képzeljük el, mint egy fordított wargame asztalt, alapesetben leterítjük a szép sík asztalra a zöld posztót aztán foltokba rakunk rá erdőket. Itt pont fordítva alakult a helyzet, az erdőre kerültek foltokban tisztások és szántóföldek, na meg utak és patakok. Pocsék esős időjárás volt a csatát megelőző időszakban, egy csomó kis jelentéktelen patak megduzzadt, némelyik olyan magasra, hogy teljesen ellepett egy felnőtt férfit ha belegázolt. A csatér detektívek című tv sorozatban külön részt szenteltek ennek a csatának, a modern tudomány több területét is felhasználták a készítők, vizsgálatok sok apró részletet világítottak meg Shiloh-val kapcsolatban. Az egyik apróság amit kiderítettek az volt, hogy például a déliek térképén nem szerepelt az egyik ilyen megduzzadt patak. Amin alap esetben a katonák simán átgyalogoltak volna, most viszont áthatolhatatlan vizesárkot jelentett, egy erdei terepen a fák mögül tüzelő ellenség látó és lőtávolságában. Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy több kisebb tavacska is ki alakult az esőnek köszönhetően, az egész napos harcban a katonák nagyon megszomjaztak, a tavak vize azonban minden volt csak tiszta nem, és ahogy a küzdelem zajlott a csata szemete csak tovább szennyezte őket. De nem volt sok választásuk a délieknek, mert az elöltöltős fegyverek használata közben mindenképpen puskapor kerül a katonák szájába (foggal tépték fel a lőszer papír csomagolását), amire inni kellett. Tehát a déliek az első nap harcai közben olyan vizet ittak, amitől minimum hasmenésük lett másnapra, ha nem rosszabb. Ezen kívül hónapok óta rossz volt az ellátásuk, a vizsgálatok szerint közel minden hatodik déli a skorbut valamely stádiumában szenvedett. Az elfoglalt északi táborok dús terített asztalként csábították az éhes délieket, akik megálltak habzsolni. Ezzel persze értékes időt veszítettek és teleették magukat, ami szintén nem segítette a másnapi hadrafoghatóságukat, mert hirtelen túlterhelték a gyomrukat. Ha valamelyik déli mindkét csapdába belelépett, rossz vizet ivott és hirtelen tele is ette magát, az biztos nem volt használható harcos másnap.

clem.jpg

Na de ne rohanjunk előre, nézzünk meg párat a csata főszereplői közül, mint egy jó filmben itt is parádés a szereposztás mindkét oldalon. Kezdjük talán alulról felfelé, az Uniós hadseregben egészen pontosan a 22. Michigan ezredben egy kilenc éves fiú John Joseph Clem verte nagy átéléssel a dobját. John a háború kitörésekor az elnök iránti tiszteletből a Joseph nevet Lincolnra változtatta. Az otthonról megszökött kisfiú olyan eltökélt volt, hogy mint kabalát és dobost megtartották az ezrednél. Így részt vett az ütközetben, ahol a legenda szerint egy lövedék szétzúzta a dobját és a fiú elájult, amikor rátaláltak és magához tért elnevezték Johnny Shiloh-nak. A történet valószínűleg legenda, de ettől függetlenül nemzeti hős lett a srácból még dalt is írtak róla. A következő ütközetben (Chickamagua) szintén részt vett. Állítólag, egy a méretére igazított puskára cserélte a dobot, agyon is lőtt vele egy konföderációs ezredest, aki felszólította, hogy adja meg magát. A csata után John lett a legfiatalabb őrmestere a hadseregnek. Ezt a lövést is cáfolják a tények (nem volt ezredes vesztesége a csatában a délieknek), de a legendának része ez a történet is, mert bizony John Lincoln Clem egy igazi amerikai legenda lett. A második csatája után nem sokkal fogságba esett, de kicserélték pár déli fogolyra, ezután lovas futár lett, majd 1864-ben szerelték le, addigra már túl volt két sebesülésen is, ezt viszont senki sem cáfolja.

1870-ben végzett a középiskolával, 1871-ben kapitány lett a Nemzeti Gárdánál, felvételizett a katonai akadémiára de nem sikerült bejutnia, ekkor Grant elnök aki Shilohnál a főparancsnoka volt, kinevezte soron kívül alhadnagynak. Megszolgálta a bizalmat 1874-re már hadnagy lett Johnny Boyból. Tüzér szakképesítést szerzett, majd kapitánnyá léptették elő, meg is maradt ebben a rangban a nyugdíjazásáig, 1915-ben 64 évesen mint az utolsó Polgárháborús veterán vonult vissza. Kinevezték ezredesnek, majd egy évvel később dandártábornoknak, gondolom a magas nyugdíjjal akartak róla megfelelően gondoskodni. Második felesége egy konföderációs veterán lánya volt, három gyermeke született, 1937-ben hunyt el és 1963-ban Walt Disney filmet csinált a legendájából. 2006-ban készült egy újabb film az életéről, ezt hagyományőrzők készítették és csak a bizonyított tényeket dolgozták fel a forgatókönyvben.

A következő részben bemutatok még pár színes élettörténetet, a csata veteránjainak sorából. Grant és Sherman külön kategória, róluk tervezek majd valamit külön, mert mindkét tábornok emlékirata ott pihen a Kindle memóriájában.

Szólj hozzá!

Címkék: 1862 amerikaipolgh. ACW

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr346739983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása