HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Friss topikok

Meeting the Enemy, könyvajánló

2015.02.14. 21:26 janos900

Ez egy nagyon érdekes könyv egy népszerű írótól Richard Van Emden-től, több kötetet is jegyez a szerző amikben a nagy háború emberi történeteit, sorsait dolgozza fel. Nem hadtörténelmi könyvek ezek, hanem társadalomtudományi munkák, vagy inkább ahogyan az alcím fogalmaz: a háború emberi arcát mutatják be. Mindazonáltal mivel a háborús évekről szólnak, pont jók a laikusokat is megismertetni a korszakkal. A részletgazdagságuk, valamint az elfeledett történetek bemutatása ugyanakkor, a hozzám hasonló vájt fülűeknek is remek szórakozást kínál.

Többször említettem már itt a blogon, hogy a brit szigeteken nagy divatja van a családfa kutatásnak, ezeknek fontos része a két világháború teljesen sértetlenül megmaradt archívumai. Ilyennel nem sok ország dicsekedhet, a briteknek ebben is szerencséjük van. Mivel különösen a második világháborúban már a nők is szolgáltak a különböző segéd szervezetekben, szinte mindenki találhat adatokat a felmenőiről. Ebből kifolyólag ez egy virágzó hobbi ami komoly olvasóközönséget érdekel, mármint az, hogy mi volt a hátországban a háború idején, meg mindez, hogyan hatott a családokra.

meet.jpg

Ez a könyv arról szól, hogy milyen volt a kapcsolat azok között a britek és németek között, a háború alatt, akik nem a csatamezőn egymásra lövöldöztek, hanem más körülmények között találkoztak Például hadifogolyként vagy civilként éltek a másik hátországában. Bizony nem tévedés rengetek civil ragadt a másik hadviselő országában. Ennek egyik oka az volt, hogy Nagy-Britannia már akkor is a vendégmunkások kedvenc célpontja volt, és németek tízezrei dolgoztak a háború előtt a Brit Birodalomban. 1914-ben több mint ötvenezer embert internáltak. A békeévek szabadsága miatt, sok volt a vegyes házasság, a brit nők viszont automatikusan elveszítették az állampolgárságukat, ha német volt a férjük. Ez a törvény békeidőkben semmi hátránnyal sem járt, ellenben sorsüldözött páriákká változtatta őket a háborúban. Az a német férfi aki eleget tett 1914-ben a hadba hívó szónak (sokan már akkor elindultak, amikor még a britek nem léptek be, tehát egy semleges országból mentek védeni a hazájukat), évekig tartó nincstelen nyomorúságra ítélte a feleségét. Az ilyen családok legalább öt hosszú évre szétszakadtak, de ami még rosszabb, a német családnevű  nők nem kaptak munkát, a férjük ellenség lett, semmilyen segélyre sem jogosultak, hiszen egy ellenséges ország állampolgárai voltak. Ugyanakkor egy kukkot se tudtak németül, tehát annak se lett volna értelme ha Hollandián keresztül követik a férjüket. Ha ez még mind nem volna elég, adjunk hozzá a képlethez mondjuk csak három gyereket (akkoriban nem volt ritka a hat sem), akiket szintén el kellett valahogy tartania a nyomorult feleségnek, akit kitagadott a saját országa. Mai szemmel nehéz elképzelni, hogyan tudtak boldogulni. Volt olyan család ahol a huszonöt éve Londonba élő német családfő bevonult a német seregbe, majd brit fogságba esett, a családja a háború végéig Londonban nyomorgott, majd 1919-ben szabadon engedték a férfit, és kitoloncolták a családjával együtt Németországba, ahol a Spanyolnátha, meg a forradalom örömei várták őket teljesen nincstelenül.

Amikor ezeket a valós családi drámákat olvastam, az jutott az eszembe, hogy az Élet drámaírói tehetségén senki sem tehet túl. A két birodalom polgárait egy csomó minden kötötte össze a háború előtt, kultúra, egymás nyelvét is könnyebben tanulták, az angol királyok évszázadok óta voltak egyben német fejedelmek is, a hadseregnek is voltak német ezredei 1870 előtt,  a királyi család rokoni kapcsolatairól már nem is beszélve. Csak érdekesség képen az angol, német és orosz uralkodók mind Viktória királynő leszármazottai voltak. Vilmos császár azzal kezdte a brit hadüzenet után, hogy összeszedte az összes brit rangját, címét és kitüntetését, majd visszaküldte őket a brit nagykövetnek. Egy csomó főnemes, művész, egyetemi tanár és pap találta magát csapdába esve, egyik pillanatról a másikra, a hadüzenetet követően. Volt olyan brit férfi aki vonaton indult Németországból Hollandiába, de egy túlbuzgó tartalékos tiszt kiszúrta a vagonban és egyszerűen agyonlőtte mint kémet. Rengeteg történetet gyűjtött össze a szerző, levéltári kutatások nyomán. Pro és kontra, egyik országot sem kellett félteni, ha abszurd háborús hisztériáról volt szó. A megállapodás az volt, hogy a hadifoglyok nem mehettek 30km-nél közelebb a fronthoz, és nem hordhattak lőszert sem. Egy alkalommal kiderült, hogy a britek rendszeresen még az ágyúk lőtávján belül véd műveket ásatnak német hadifoglyokkal, erre a németek tiltakoztak, a britek nem foglalkoztak velük. A válasz az volt, hogy kétezer brit fogoly lett átvezényelve a Baltikumba, szintén a front még veszélyes területére, az orosz ágyúk hatósugarába, szintén véd műveket építeni. Ételt és orvosi ellátás szinte alig kaptak, agyondolgoztatták őket, majd egy hét után minden brit hadifoglyot leültettek, eléjük toltak papírt és tollat, hogy írják meg haza a családnak, ugyan vegyék már rá a kormányukat a konstruktívabb tárgyalásra. A britek töredéke élte túl a diplomáciai vita rendeződését, az oroszországi kényszermunkát.

middle.JPG

Persze nem csak negatív történetek kaptak helyet a könyvben, a pilóták lovagias privát háborúja, több nagyszerű sztorit produkált, a front barátkozásokról már nem is beszélve. A kötet valós szereplői között van brit lelkész aki egy berlini templom papjaként a brit hadifoglyok ügyeit intézte a háború alatt, táborokat látogatott, leveleket közvetített. Több 1914-ben fogságba esett brit tiszt akik többször is megszöktek a fogolytáborokból. Német származású brit katonákról is olvashatunk, akik munkaszolgálatos zászlóaljakban kubikolták végig a háborút. Ők voltak a Middlesex Regiment, vagy népszerűbb nevükön a The Kaiser's Own. 

Brit hadifoglyokról is vannak történetek akik a svéd és svájci vöröskereszttől kapott ételcsomagjaikkal jobban éltek 1917-18-ban mint a fogva tartóik. Voltak olyan ír származású brit katonák akik beléptek a németek szervezte Ír légióba, vagy ott van Robert Cambell kapitány aki levélben megkérte Vilmos Császárt, hogy engedje haza a hadifogoly táborból a haldokló édesanyjához. Cambell becsület szavát adta, hogy visszajön. Vilmos császár elengedte, a mama két hét után elhunyt, a kapitány pedig szépen visszautazott a holland-német határra és végigülte a háborút a táborban. Összességében egy nagyon egyedi könyv ez, az emberi természetről háborús időkben, részemről igyekszem majd elolvasni a szerző többi könyvét is, mert nagyon tetszett a Meeting the Enemy.

1 komment

Címkék: könyvajánló első világháború

A bejegyzés trackback címe:

http://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr707175867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sándor Kaba Sarkadi 2015.02.16. 13:17:50

Nagyon hangulatos könyvajánló, ha szerencsém lesz hozzá, elolvasom!