Idén is sikerült eljutnom a hobbi legnagyobb szabású rendezvényére, jelentem gőzerővel dübörgünk. 5000 db jegy kelt el elővételben, szerény becslések szerint is félmillió font körüli forgalmat bonyolítanak le a kereskedők ezen a napon, de van aki szerint megvan az egy kerek millió is. Zajlik a plasztik forradalom, kickstarter-ek és új debütálások, lehengerlő a kínálat. Rengeteg a sci-fi és a fantasy, de történelmi játékok is voltak jócskán.
Phil barátomék szíves meghívásának eleget téve a tavalyi kihagyás után megint részt vettem a show lebonyolításában. Pénteken reggel nyolckor kezdtünk alapvetően az volt a dolgom, hogy a 12000m2 felén az alaprajzzal a kezemben, ellenőrizzem, a székek és asztalok elhelyezkedését és számát, az alvállalkozó emberei után. Majd a kereskedők rendelései alapján az Excel villanyszerelőinek a munkáját is egyeztettem, mivel vannak kereskedők akik áramforrást is kérnek a standjukhoz. Nagyjából 12:30-ra készen állt minden, fél órával később már fel is tűntek az első gépjárművek, négy egyenlő részre osztottuk a kiállítást, négy kapuval. Én az első kapuhoz kerültem mint személyzet. Dave barátom fogadta a kocsikat, és a terv alapján irányította őket a megfelelő kapukhoz, ilyenkor mind adóvevővel kommunikálunk. Dave nagyon a humoránál volt, mivel minden kereskedőnek azt mondta akit a mi kapunkhoz küldött, hogy a hetes kapuhoz menj, a "fake Australian" majd mondja a többit. A "fake Australian" a mi esetünkben Nick volt aki Új Zélandról származik, vagyis hamisított (fake) ausztrál. Hogy teljes legyen a poén, Nick aki hallotta ezt, a kapunál mindenkinek azt mondta , hogy csak kövessék az "angry Hungarian-t" (mérges magyar) vagyis engem, mert én kísértem őket a helyükre. Persze ezt nem előttem mondta, így én másnap nagyon csodálkoztam, hogy miért kérdezik tőlem, hogy jó-e már a kedvem. Így jöttem rá a turpisságra, amikor Nicket kérdőre vontam, még a könnye is potyogott a röhögéstől, na ilyen az angol humor a Salute-on.
Szombat reggel szintén a kapuknál voltam, volt olyan kereskedő aki hat Ford Transittal jött a showra, de láttam rendes nyerges vontatót is. Igyekeztem minden saját vásárlást előre megrendelni, meg emailben letisztázni, így is kb 90 perc volt mire mindent begyűjtöttem, főleg a barátok rendeléseit. A saját részemre viszonylag kevés dolgot szereztem be, Harry barátom ajánlásával Bill-nél (The Plastic Soldier Company) kaptam 33% kedvezményt a TGW társasra, mivel árulták az alapdoboz részeit is, így nem kellett sokat beruháznom, vettem két extra terep hex csomagot, egy újabb pakli parancs és harci kártyát, valamint egy második játéktáblát. Ezzel mindenem megvan egy négy játékosra méretezett csatához. Sajnos a speciális kockákból kifogytak. Ősszel jön a következő Kickstarter amiben a teljes francia 1916-18-as sereg lesz tankokkal, illetve egy kiegészítő mindhárom nemzethez lángszórós és egyéb speciális alakulatokkal. Nem vettem extra figurákat, azokat majd a Kickstarterben rendelem meg, addig úgyse fogom tudni kifesteni azokat sem amik már megvannak. Sikerült beszereznem mindent, Perry plasztik Zuávokat, Victrix plasztik francia tüzéreket, AB figurákat a hobbitársaknak, magamnak öt fontért öt hiányzó 2013-as Wargame Illustrated magazint,
két 28mm-es mdf szekeret, meg
falusi házakhoz istállókat, kaptam ajándékba két keret Perry plasztik lóról szállt
francia dragonyost.
Teljesült egy régi vágyam, az egyik ex kollégám eljött a showra és együtt próbáltuk ki az új Team Yankee-t. Keith a Household Cavalry-nál volt harckocsizó a hetvenes-nyolcvanas években, volt békefenntartó Cipruson 74-ben, meg megjárta a Falklandokat 82-ben. Szóval egy harckocsizó veteránnal játszottam, mi voltunk az amerikaiak nyolc Abrams a tizennégy T-72-es ellen, kilencet lőttünk ki belőlük, mire egy pocsék mentődobás széria után hét M1-esünk veszett oda. Pörgős a játék, de amennyire tetszik a korabeli technika, meg a háttér, annyira nem jött be a játékmechanizmus. Minden esetre, egy élmény volt nekem az egész. Keith kipróbálta a South London Warlords party játékát is, ez egy mára már megszüntetett
brit tengerészeti verseny feldolgozása volt, amit a Formula-D szabályainak felhasználásával készítettek. Ez egy fajta löveggel való akadályfutás volt, nekem volt szerencsém élőben szurkolni pár éve, amikor a kadétok egy jóval könnyített verziójában versenyeztek. Az összes 54mm-es fém figura egyedileg rendelhető csak a szobrásztól, soha sem kerültek bolti forgalomba. Az idős bácsi eljött az unokájával és kipróbálták a játékot, meg is nyerte.
Másnap már Portsmouthban voltam, és megnéztem a Fort Nelson erődöt, ez nagyjából akkor készült el amikor a mi Monostori erődünk, 1871-ben, és manapság tüzérségi múzeum. Különlegessége, hogy négy másik erőddel együtt arra épült, hogy III. Napóleon esetleges partraszállása esetén, a szárazföld felől is védve legyen a fontos brit kikötő. Az erőd megér egy bővebb cikket is a jövőben, a városban lévő múzeumok szintén még vagy három cikkre elegendő anyag, csak felsorolás szintjén: Királyi tengerészgyalogság múzeuma, a Victory múzeumhajó, a Warrior múzeumhajó, a Mary Rose kiemelt roncsa, tengeralattjáró múzeum, D nap múzeuma. Én most töltöttem el a negyedik napomat ebben a kikötőben, hogy mindent megnézzek.
Harmadnap reggel megnéztük az átalakított, meggyalázott és lebutított Imperial War Museum-ot, szégyen amit műveltek ott. Este pedig újra a South London Warlords klubban játszottam Keresztesek a Szaracénok ellen, monstre 28mm-es csatát. Amiben olyan, de olyan szerencsétlenül sikerült dobnom a kockákkal, hogy tökéletes és teljes vereséget szenvedtem a keresztények ellen, még csak veszteséget sem bírtam okozni neki. Négyen játszottunk és három óra alatt vége is lett. A
Sword&Spear szabály remek volt egyébként.
Még a Salute előtt felmentem a Royal Air Force múzeumába, Hendonba megnéztem az új 1914-18-as kiállítást, erről is tervezek majd valamikor egy cikket, addig is pár képet még beszúrok zárónak. Az angol élményeket még megfejeltem egy komáromi látogatással, ahol a Párommal megnéztük a hagyományőrzők csatáját, voltam már pár hasonlón, de ennyi lovast még a sheffieldi multi historical shown sem láttam együtt az összes korszakból, mint most a Monostori Erődben. Parádés volt a felhozatal, ez is megérne egy cikket. Jelenleg azonban totális időhiányban szenvedek, első támogatója lennék a vezessük be a 30 órás napokat Kickstarternek. Az elmúlt két hétben egyben elhasználtam az összes kapacitásomat a következő hat hónapra ami a hobbit illeti. Májusban fogok tartani egy Memoir 44 bemutatót a móvári klub égisze alatt, és próbálok összehozni egy történelmi napot a győri klubbal, de ez még nagyon kezdeti stádiumban van, főleg mert nincs szabad hétvégém már májusban.