Az az eretnek ötletem támadt, hogy az új otthonomat egyenlőre internet és TV mentes övezetnek nyilvánítom. Így simán van 60-90 percem festegetni legalább háromszor egy héten, és naponta olvasok szintén legalább 60 percet. Két hete tart az örvendetes állapot, TV-t mondjuk nem nézek rendszeresen már vagy 10 éve, de a netes függőségem min 2-3 óra volt naponta, majd kiderül meddig bírom. Mivel felgyorsultak a valós történések, a blogos bejegyzésem is egy mix lesz.
Az elmúlt hetekben így sikerült elolvasnom Iain Gale két könyvét a Fekete Sakál sorozatból. A második világháborús brit hadsereg egy tisztjéről szól "Bárány Péterről" (Peter Lamb), Sharpe receptje alapján. Az 1940-es első részben a főhős a nagy franciaországi brit visszavonulást nem a nagyközönség által megismert Dunkerqen át történő evakuálásként éli meg, hanem a Churchill egyik piszkos kis húzásaként agyonhallgatott mellék hadművelet során. A brit kormányfő ugyanis a franciák felé történő gesztusként a kontinensen hagyta a BEF-től különváltan operáló skót 51. felföldi hadosztályt, nem kaptak időben parancsot az evakuálásra így csak egy kis kontingensük tudott megszökni a németek elől, jó pár csata árán. Akit érdekel a történet bővebben: Churchill's Sacrafice Természetesen ez a két könyv sem jelent meg magyarul, de van négy remek könyv a témában, köztük három regény ezek mind hozzáférhetőek. Robert Jackson könyve olvasmányos dokumentum, a Dunkerq homokja is dokumentum regény, Anthony Price könyve remek, a balkezes kozákpisztolyt, meg a Boys puskával előtt kecske fejét egy életre megjegyeztem, Robert Merle meg klasszikus.
https://moly.hu/konyvek/
https://moly.hu/konyvek/
https://moly.hu/konyvek/
https://moly.hu/konyvek/
A Sakál bosszújában 1941-ben találkozunk újra Peter Lamb-al, Görögországban és Krétán. A második könyv szinte megregényesíti a témáról magyarul is megjelent két remek történelmi dokumentum könyvet: Anthony Beevor: Kréta és George Forty: A kétai csata. A szereplők tulajdonképpen végigsétálnak a történészek által összegyűjtött, majd a szerző által sorba rendezett visszaemlékezéseken. Nekem tetszett a könyv, főleg mivel előtte elolvastam, illetve újraolvastam a két alap forrásművet. Mindhármat melegen tudom ajánlani, Iain Gale annyira korhű amennyire lehet, Beevor stílusa szuper, Forty könyve a visszaemlékezésekkel és a fotókkal szintén nagyszerű.
A megnövekedett időbeli kapacitásomat arra fordítottam, hogy elkezdtem megmenteni a festékeimből amit lehet, három év alatt sok beszáradt sajnos. Illetve a plasztik figurákból, gyártottam a 48-as projekthez osztrák tüzéreket, két nemzetőrt, meg elkezdtem farigcsálni a konföderációsok előcsatározóit. A helyi hobbi boltban találtam 530 Ft-ért, akril festékeket 50ml-es kiszerelésben, ezekkel pótolom a beszáradt színeimet. Közben megyek végig a kész figuráimon, és befejezem a talpalásukat, festés, száraz ecsetelés, műfű. Ha van energiám pepecselni a briteken dolgozom.
Sikerült részt vennem a Batta Battle rendezvényen, szuper időnk volt, remek csapat, és rengeteg féle cseh sör, igazi kikapcsolódás volt nekem. Persze nem játszottam 40k-t (páros X-winget igen), hanem egy 4 személyes Memoir 44 D-Day Landings csatát játszottunk le hárman, Ambasának így sikerült végre kipróbálnia a játékot. Majd azóta kétszer voltam Győrben a Sas és Kos boltban (egyben klub is), ahol kétszer játszottunk négy személyes partraszállást. A Facebook-os Memoir 44 csoportból szerveződtünk, hárman Tatabányáról, egy Győrből és jómagam. Itt is volt kezdő játékosunk is, meg olyanok akik a normál verziót már próbálták, de ezt a giga partraszállást még soha. Szóval megvolt a Memoir 44 adagom, az elmúlt hónapban.
