HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Friss topikok

Drop Zone Burma, kalandos légi szállítások

2017.01.01. 00:33 janos900

Aki sokat markol az keveset fog, tartja a mondás. Annett Roger a könyv szerzője érzésem szerint picit beleesett ebbe a hibába. Ettől függetlenül nagyon élveztem a kötetet, de sokkal koherensebb is lehetett volna, mivel remek alapanyagot kapott a szerző, hiszen személyesen készíthetett interjúkat nyolc veteránnal.

drop.jpg

Ahogyan arra már utaltam egy korábbi posztban, a burmai hadszíntér megnyerésének titka a légi fölény megszerzése és a légi szállítás maximális kihasználása volt. Ennek kulcsfontosságú elemét a C-47 vagy Dakota gépekkel felszerelt brit légi szállító egységek tevékenysége jelentette. A robusztus repülőgéppel, hajmeresztő küldetéseket hajtottak végre a pilóták, ha valaki látta az Air America című (Vietnami háborús, de a lényeget tekintve autentikus) filmet Mel Gibson-nal és Robert Downey Jr.-al, akkor már képben van arról milyen életet éltek ezek férfiak. A bármit, bárhová, bármikor mottó ide is nagyon passzol. Napi három bevetés, közvetlenül a fák koronái felett lopakodva a „Zérók” (had pontosítsak: Oscarok-nak hívták a szárazföldi verzióját a híres japán haditengerészeti Zéró vadásznak) elöl bujkálva. Légi bevetések Indiából Kínába és vissza a Himalája hegység felett, leszállás zsebkendőnyi irtásokon a dzsungelben, vitorlázó gépek vontatása és ejtőernyősök ledobása. A könyvet olvasva az ember csak hitetlenkedve csóválja a fejét, miket véghezvittek ezzel a nagyszerű repülőgéppel ezek a bátor és nem kicsit őrült pilóták. Képesek voltak kidolgozni és begyakorolni azt a manővert amelynek során rendkívül alacsonyan repülve, egy kampóval mintegy felkapták a földről a sebesültekkel teli vitorlázó gépeket a dzsungelből. A japánok lemészárolták a fogságba esett sebesülteket, ezért a britek, indiaiak, afrikaiak, amerikaik és kínaiak akik ellenük harcoltak mindent megtettek a sebesült bajtársaik kimenekítése érdekében.

c47.jpg

A legfontosabb élelmiszert a rizst, ejtőernyő nélkül, speciális zsákokban ismét csak a lehető legalacsonyabban repülve dobálták ki a gépekből. Egy idő után észrevették, hogy a gépek farka elnehezült, nem értették miért, aztán az egyik szerelőnek isteni szikra gyanánt kipattant a fejéből, hogy szedjék fel a raktér padlóját. A rengeteg kiszóródott apró rizsszem utat talált magának a gép hátsó rekeszeibe, ahol pár hónap alatt annyi összegyűlt, hogy zsákszámra lapátolhatták ki, hogy a gép repülését ne zavarja. A második leggyakrabban szállított rakományt az öszvérek jelentették, a dzsungelben ezek az állatok voltak a „teherautók”, rengeteget kellett eljuttatni a csapatokhoz. Külön utasítás rendelkezett róla hogyan lehet egy tíz! fős személyzet csapatmunkájával megrakni és a repülőre feltuszkolni egy! málhás öszvért. A repülő személyzet gyűlölte a „dögöket”, volt olyan, hogy a megvadult kezelhetetlen állatot kénytelenek voltak agyonlőni, mert nem bírták kiszedni a raktérből. A Dakotákban két komplett megrakott Jeep is befért, de volt olyan is, hogy a Jeep és a vontatott löveg a hét fős személyzettel együtt utazott. Az eredetileg huszonnégy főre méretezett raktérben, egy kétségbeesett evakuálás során képesek voltak hatvanöt embert bezsúfolni. A háború végén a japán táborokból szabadult szövetséges hadifoglyokból gond nélkül tudtak akár negyven embert is szállítani, szegények annyira le voltak fogyva.

A könyvben megszólaltatott veteránok közül, vannak olyan karakterek amelyek simán maguk is önálló könyvet érdemelnének. Az egyik kedvencem Norman Currell, aki kereskedelmi tengerészként kezdett el dolgozni, Argentina és London között hajózott évekig, majd belépett a rendőrséghez, 1942-ben már őrmester, ekkor lehetősége van átjelentkezni a RAF-hoz, de csak akkor maradhat ha megkapja a pilóta minősítést, ha nem sikerül vissza kell mennie rendőrnek (nem lehet navigátor, vagy fedélzeti lövész). A kanadai kiképzésen olyan jól szerepel, hogy nem engedik vissza bombázó pilótaként Európába (valószínűleg ezért is élte túl a háborút), hanem megtartják kiképzőnek és csak 1945-ben mehet el Burmába szállítógép pilótának, hogy „némi” akciót is lásson. Eredetileg Mosquito pilóta akart lenni, de mivel ekkor már harminc éves nem engedik meg neki, csak a szállítógépes repülést. 

Rendhagyó módon szerepel a könyvben egy olyan személy is, aki nem volt egyik fegyveres erő tagja sem akkoriban, mégis nagyban hozzájárult a háborús erőfeszítésekhez. Viszonylag kevés szó esik azokról a művészekről akik a frontot járva, a katonák morálját javítva turnéztak a háború alatt. Vera Lynn színésznő, rádiós műsorvezető és énekesnő is volt egy személyben, azt kérte, hogy olyan helyre küldjék ahová a többi előadó nem akar menni, így került három hónapra Burmába. A katonák nagyra értékelték a csinos énekesnő bátorságát, aki túlméretes egyenruha darabokból álló dzsungel „outfitt”-ben egy hordozható zongora kíséretében egy órás show-kat adott elő, néha alig 6 mérföldre a japán vonalaktól. Vera Lynn ma 99 éves, 2017 március 20-án fogja betölteni a 100-at. A maga idejében akkora sztár volt, hogy később még a Pink Floyd is írt róla egy számot.

vera.jpg

Olvasmányos, érdekes könyv a Drop Zone Burma, én egy picit szorosabbra fontam volna a történeti szálat adott időpontokban leírva, hogy melyik veterán hol volt éppen az adott csata vagy esemény idején. Az első és az utolsó fejezetben az 1940-es Blitznél, illetve a fegyverszünet utáni események taglalásánál meg is teszi a szerző, de közte nem. Pedig erre a fajta történet mesélésre remek példákat olvashatunk. Nagyra értékeltem viszont, hogy leírta a jelen időben történt találkozásait a szereplőkkel, illetve azt, hogy négyüket 2006-ban sikeresen összehozta egy személyes találkozóra. Külön említésre méltó a háború utáni események taglalása, volt olyan, amikor a britek ellen akkor már lázadozó őslakosok ellen újra felfegyverzik a japán foglyokat, hogy megvédjék a birodalmi rendet. Akit érdekel a repülés, a hadszíntér vagy csak tetszett neki az Air America film, azoknak bátran ajánlom a könyvet.

Szólj hozzá!

Címkék: könyvajánló második világháború Burma4245

A bejegyzés trackback címe:

http://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr6312078129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.