Bald hadnagy megfogyatkozott szakaszát gyorsan kiegészítették az ezredparancsnokságnál összegyűlt épkézláb katonákkal. Az előző napon indított nagy offenzíva a franciákkal közösen szép sikereket hozott. Mindenhol előretörtek, ahol a hadosztályuk támadott, de a hadnagy azt hallotta a folyótól nyugatabbra nem voltak sikeresek Kitchener újoncai. Bald nem is lepődött meg a híreken, tegnap amikor elfoglalták a németek állásait katonáival döbbenten látták, a németek precíz ultramodern mély fedezékeit. Még áramfejlesztő motor meg belső ajtók is voltak! Fittyet hánytak az egész héten át tartó bombázásra. A britek saját állásai ehhez képest hevenyészett barikádnak tűntek, pedig mennyit dolgoztak rajtuk éjjel és nappal.
Baldnak az embereivel egy ligetet kellett megszállnia, tegnap kétszer foglalták el a csapataik, de mindkétszer kiverték őket onnan a németek. Az erdős sáv pont a 30. Hadosztály és francia hadsereg közötti határvonalon feküdt, ezért Bald minden katonájának vagy háromszor elmondta, hogy figyeljenek, nehogy véletlenül a kék egyenruhás franciákra lőjenek. Kapott egy raj indiai katonát erősítésnek, fogalma sem volt, hogyan keveredtek oda. De nekik külön kézzel-lábbal igyekezett a tudtukra adni, hogy nem lesznek egyedül az erdőben, ne lőjenek a kék kabátosokra.
A ligetet jól megbombázta néhányszor mindhárom hadsereg tüzérsége, arról nem is beszélve, hogy mindenki igyekezett a megszerzett területet minél jobban megerősíteni, de senki sem bírta megtartani tovább mint 5-6 óra. Ezért az erdősáv facsoportok, kráterek, homokzsák mellvédek és szögesdrótokkal megerősített spanyolbakok útvesztőjévé vált. Temetetlen brit halottak mindenfelé, a németek a sajátjaikat úgy látszik elvitték az utolsó támadás után. Mild őrnagy tájékoztatója szerint egy tüzérségi megfigyelő raj és egy mesterlövész páros már elrejtőztek az erdőben, Bald szakaszának beérkezésére várnak a tüzérségi csapással, még egy 18 fontos löveget is kaptak közvetlen támogatásnak. A gyalogosok nem voltak tőle túl boldogok, mert a nehéz terepen felváltva húzták-vonták a rajok, Bald viszont örült, mert úgy gondolta minden ami a tűzerejüket növeli csak jó lehet. Szerencsére kaptak párat a Lewis golyószórókból, puskagránátokból viszont teljesen kifogytak.
Bald katonái, viszonylag gyorsan felfejlődtek az erdő szélére, a bal szárnyat a hadnagy a ligeten végighúzódó ember magas dombgerinc mellett tervezte előretolni, a löveg fedezetével. Addig a többiekkel keresztülvágnak a sűrűbb fás sávon, hogy abból kitámadva foglalják el a liget másik felét. Hirtelen egy kék ruhás francia tiszt bukkant fel integetve.
Dirant hadnagy hivatásos katona volt már a háború előtt is, szakaszának egy raját előre küldte egy géppuskával megerősítve, hogy foglaljanak el egy jó lőállást az erdőben. A legtapasztaltabb embereit küldte előre. Amikor megjött a futár, a hírrel, hogy az erdő csendes és elkezdték beásni magukat. Dirant is elindult a szakasz fő erejével, de a német tüzérség elkezdte veretni az erdősáv feléjük eső szélét, és ez megakasztotta az előrenyomulásukat. Közben meghallotta a puskák ropogást és géppuskája jellegzetes kattogását: német támadás! Hangosan káromkodott, azt remélte, hogy a mesterlövész a nyolc tapasztalt emberével, tudja majd fedezni a géppuskás raj szárnyait amíg odaérnek. De a tüzelés alapján legalább egy szakasz német támadja őket. Felnézett, mert úgy hangzott a német tüzérség elhallgatott, ahogy körülnézett meglátta a löveget vonszoló briteket, amint kezdenek szétbontakozni a liget másik végén. Gyorsan felpattant és kiabálva eléjük futott, szerencsére tudott valamennyit angolul, és a brit parancsnok sem lógta el annak idején az összes franciaóráját, így kézzel-lábbal kevert nyelven megbeszélték ki merre támad, hogy nehogy egymás lővonalába gyalogoljanak. Szerencséjükre a dombocska pont elválasztotta egymástól a két szakaszt, így annak jobb és bal oldalán kezdték meg az előrenyomulást.
Dirant rögtön látta, hogy a veteránjai bajban vannak, mert vagy harminc német lövöldözött rájuk, három különböző irányból. A németek nem spóroltak a tűzzel, puskagránátok, könnyű géppuskák hangját tudta kiszűrni a puskák ropogása ellenére is. Hirtelen észrevette, hogy egy állványos géppuskát cipelnek fel a dombra a németek, ezért gyorsan utasítást adott, hogy mindenki oda összpontosítsa a tüzét.
Hans Gruber hadnagy, hangosan szidta a békazabálók minden öreganyját amikor a géppuskás raja az utolsó emberig elesett, még azelőtt, hogy a fegyvert egyáltalán felállíthatták volna. Szerencsére az előre küldött tüzérségi megfigyelőnek nem szakadt el a telefondrótja, így a franciák szakaszának kellős közepére irányozta az ütege tüzét. Az aknavető is belőtte a kráterben fedezéket kereső francia géppuskát, csak a lángszórós raj maradt le valahol, pedig most, hogy mindenki a mellvéd mögött bújó franciákra lő, remek alkalom lenne odapörkölni, hiszen ki sem tudják dugni a fejüket. Már kezdtek örvendetesen fogyni a géppuskakezelők a kráterben, amikor hirtelen iramodással két újabb francia csatlakozott hozzájuk, sőt a mellvéd mögött bújókhoz is csatlakozott két új ember az elesettek helyett. Gruber üvöltve biztatta az embereit, hogy találjanak el végre valamit a puskagránátokkal is, ha már idáig cipelték a dög nehéz muníciót.
Otto Ladis hadnagy ellenben vidáman, gyönyörködött a brit tüzérség rövidre sikerült sortüzében, ami éppen csak megelőzte a saját megfigyelője által lehívott tűzcsapást, ami szintén ugyanoda talált, ahová a brit kollégák. A facsoport eltűnt a felcsapó földgejzírek függönyében, közben a géppuskások erőteljesen szegecselték a brit lövegre szerelt acélpajzsot, két kezelőt is sikerült kiszedni mögüle, de sajnos két újabb brit vette át a helyüket. Otto elégedett volt, szilárdan tartották az állásaikat, balról elindított két rajt, hogy üssenek rajta a tüzérségi csapások után kábán tántorgó briteken, közben utasította a lángszórósait, hogy bújjanak meg a domb takarásában, hogy ha kell besegíthessenek a gerinc mögött harcoló másik német szakasznak.
Bald hadnagy hosszasan próbálta összerendezni a bombázás során szétzilálódott embereit, ha lett volna ideje bizonyára dühöng a baráti tűzben elesett katonái miatt, de ez jelenleg nagy luxus lett volna. Dirant hadnagy a segítségére küldött egy raj szenegálit (szerencsére ezek is barna egyenruhát viseltek, mint a britek, nem kéket mint a franciák) akik éppen rohamra készültek a németek géppuskája ellen, miközben a 18 fontos löveg szépen belőtte magát a mellvéd mögött bújó németekre. A végre magukhoz tért indiaiak kitörtek a füstölgő facsoportból és pár jól irányzott lövéssel leszedték a dombnál rejtőző német lángszórósokat. A hármas raj viszont gyáván megfutott, mire Bald odért volna hozzájuk a katonák elmenekültek hátra. A tüzérségi csapások után egy aknavető is többször közéjük lőtt, ez már től sok volt nekik. A mesterlövészeit szinte betemette a robbanásokból vissza zuhogó föld, kínlódtak a távcsövek megtisztításával, nem bírtak egy tiszta lövést összehozni. A lángszórósok vesztét látva a szenegáliak megrohamozták a német géppuskát, öten maradtak ott a tűzben, de a raj másik fele késekkel esett neki a németeknek. Véres kézitusában megmaradt három szenegáli zsákmányul ejtette a németek fegyverét, öt német veszett oda hét szenegáli ellenében.
Dirant nem látta a szenegáliak örült rohamát, mert a németek egy hirtelen felbukkant lángszórós osztagára figyelt, akik lángcsóvájukkal megfutamították a sokat szenvedett veteránjait. Az előretolt géppuskáját telibe találta a német aknavető, viszont a németek is elveszítettek egy rajt is, a géppuskájuk után, és a sikeres támadást követően utólag a lángszórós rajt is sikerült megsemmisíteni. A veteránok helyét egy másik raj vette át, a mellvéd mögött. Határozottan úgy nézett ki a helyzet, hogy dacára a németek minden erőfeszítésének, a liget bal oldala francia kézen marad, mert a németek elkezdtek visszahúzódni.
Hans Gruber úgy döntött megkíméli a megmaradt húsz lövészét és az aknavetővel inkább visszahúzódik, annál is inkább mert a közé és Otto Ladis szakasza közé már beékelődtek a francia gyarmati gyalogosok, Ladis lángszórósát egy pontos lövés tűzlabdává változtatta, és a géppuska is elhallgatott. Futárt küldött hát kerülő úton Ladishoz, hogy vonuljon vissza ő is a szakaszával.
Így történt hát, hogy egy nagyon jó hangulatú négy órás csatában hét kör alatt döntetlent játszottunk, de a játék végére egyértelmű volt az antant fölény. Legközelebb reményeink szerint 20mm-es Bolt Action csatát játszunk majd, de akkor egy 1942-es szovjet-magyar ütközetet.