HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Friss topikok

A Skarlát Tolvaj avagy lehet egy Richard Sharpe másolat jó is!

2017.07.29. 12:36 janos900

Bernard Cromwell stílust és irányzatot teremtett a Sharpe regényekkel, követői nem is csinálnak titkot belőle, hogy Sharpe az alap amiből kiindulnak. Paul Fraser Collard sem tagadja, hogy bár a tiszti karriert feladta a felesége és a családja kedvéért (3 gyermek apja), a Flashman és Sharpe sztorik hatására döntött úgy, hogy hadtörténelmi-kalandregényeket fog írni. Igyekezett átemelni mindent amit jónak gondolt az utcakölyökből lett tiszt karakteréből, ugyanakkor arra is volt gondja, hogy üdítően más történeteket írjon. Jack Lars akár Sharpe unokája is lehetne, az Ő története 1854-ben kezdődik a Krími háborúban. A Scharlet Tief nem verekszi fel magát utcakölyökből tiszté, "egyszerűen" csak ellopja a tisztek nevét, posztját és eljátssza az úriembert. Ami engem megfogott az egész koncepcióban, az az volt, hogy Jack Lars három kötet után kilép a brit hadseregből és a Francia Idegenlégóhoz csapódva hadba vonul a jó öreg Ausztria ellen, sőt a legújabb könyvben már az Unió seregében szolgál, hogy aztán majd a jövőre beígért hetedik könyvben a Konföderáció zászlaja alatt vegyen részt a Shiloh-nál megvívott csatába.

A magyar olvasónak nagy valószínűséggel az egész korszak csak "lóg" a levegőben, hála a hazai történelemtanításnak. A Krími háború meg a Szipoly lázadás csak hallomásból ismerősek. A perzsák elleni brit hadműveletek az 1850-es években viszont szerintem tényleg csak a korszak rajongóinak lehet hazai terep. A szárd-osztrák majd francia hadműveletek 1859-ben, a csaták Magentánál és Solferino mellett mint kalandregény téma, még nekem is újdonság volt. Mert ezekről még nem nagyon írt szerintem regényt senki angolul, magyarul meg pláne. Olaszul, franciául meg németül nem néztem utána. A személyiségtolvaj zsoldos-szélhámos alakja talán elsőre erőltetett írói fogásnak tűnik, pedig egyáltalán nem az. A korszakban vándoroltak nagy számban zsoldos katonatisztek, köztük honfitársaink is, háborúból-háborúba. Az 1849-es fegyverletétel után a volt honvédtisztek vagy éppen a forradalmi szerepük miatt hazulról elűzött német és lengyel tisztek is mind zsoldosként próbáltak megélni. Bem, Asbóth, Guyon, Klapka mind így tett. Ami pedig a személyazonosság váltást illeti, volt rá példa jó pár a történelemben, például az Igazi Trebitsch, aki ezt világklasszis szinten űzte. Fraser egy brit példát választott magának Percil Toplis-t aki bányászfiúnak született és minimális iskolázottság mellett is évekig adta ki magát brit tisztnek az Első Világháborúban. Ha nekik sikerült a valóságban, egy regényhős is megteheti egy ponyvaregény lapjain. Élt egyébként olyan angol nő Mary Anne Talbot a XVIII. században aki egy férfiakkal teli hadihajón tudta titokba tartani a nemét évekig, mint tengerész. 

ascar.jpg

Nekem valamikor 2014-ben tűnt fel a sorozat, amikor Sharpe bajtársairól gyűjtöttem anyagot, akkor nem nagyon fogott meg a történet, se a Krími háború sem a Szipoly lázadás nem mozgatta meg a fantáziámat, egy nagyon brit történetet láttam csak, a flashman-i csavart csak most fedeztem fel. Nekem tetszik az alapötlet, mert kedvenc témám a magyar tisztek 1849-1868 közötti emigrációja nagyban összecseng a Skarlát tolvaj történeteivel. Remek könyveket írhatnának a magyar szerzők is ebből a mintából, csak sajnos a magyarokat nem nagyon érdeklik az osztrákokkal közös háborúk (1859, 1864 igen a Poroszokkal közösen a Dánok ellen, 1866), pedig sok magyar harcolt ezekben a hadjáratokban is. Arról nem is beszélve, hogy Solferino-nál 25%-al több katona küzdött mint az agyonfényezett Waterloo-nál, a Porosz-Osztrák 1866-os hadműveletekről már nem is beszélve. A Kossuth emigráció se valami felkapott téma, minden korszakot amikor nem volt független magyar kormányzat, átadtunk az Osztrákoknak ajándékba.

Jack Lars kalandjaiban rengeteg potencia rejlik még, hiszen átrándulhat Mexikóba (1861-67) vagy Indokinába (Taiping lázadás 1851-1866), vagy maradhat az USA-ban 1865-ig (ez még legalább három regény), aztán jöhet vissza a Porosz-Osztrák háborúba, majd később az 1870-es Francia-Poroszba. Közben egy kis kirándulás Japánba (Boshin háború 1866-69), esetleg Argentínába (A hármas szövetség háborúja 1864-70, itt egyébként Asbóth Sándor mint az USA Argentin nagykövete próbálta megbékíteni a feleket). Szóval lehetőség van szép számmal a kalandokra. Jack még legalább tíz évig kalandozhat a világban aktívan, ami a kötetek megjelenését tekintve a valóságban is nagyjából ennyi időt jelent az olvasóknak.

the_last_legionnaire_cover.jpg

Kicsit rendhagyó egy sorozatot a közepén elkezdeni, de én az ötödik kötettel kezdtem az olvasást, 1859-ben Olaszországgal. Szerencsére most jött ki a hatodik könyv, ez egyben lejjebb vitte az előző kötetek online árát is jócskán. A regény hozta a Sharpe könyvek színvonalát, értékeltem, hogy Lark Sharpeval ellentétben nem dönti el a csatákat egy személyben. Voltak benne apróbb hiányosságok, az "osztrák" lovasok kétszer is összecsapnak a franciákkal a regény lapjain, de egyszer se kapunk róluk normális leírást (huszár, ulánus, vagy vértes nagyon nem mindegy). Ezt nehezményeztem, főleg mivel a szerző leírta, hogy az Osprey Campaign Solferino 1859 könyv alapján írta meg a regényt. (nehéz is lett volna letagadnia, mivel a borítót díszítő festmény cselekménye egy az egyben benne van az egyik fejezetben, ez mondjuk nálam nagy piros pont a szerzőnek történelmi kutatómunkából.) Ha azt a könyvet elolvasta, akkor a sorozatban ugyancsak megjelent két füzetet a korabeli osztrák egységekről és egyenruhákról, is érdemes lett volna felhasználnia. Elég lett volna egy pillantás a fedlapra. Nem várok én ezredre pontos egyenruhát egy kalandregénybe, de mivel az egyik magyar zászlóalj ellen harcolnak a könyv lapjain, és a gyalogosok egyenruhája pontosan van leírva, meg a franciák leírása is, az "osztrák" lovasok meg csak alaktalan homályként kavarognak, ez nem valami ügyes megoldás.

Érdekes volt egy olyan XIX. századi berserker kalandjait olvasni, aki francia idegenlégiósként magyar gyalogosokat mészárol. Jah kérem senki sem tökéletes, Jack Lark meg pláne nem. A csata jelentek helyenként egy kezdő orvostan hallgató gyomrát is fel tudják kavarni, szerencsére a leíró részek nem csak ebben erősek, a korabeli London vagy Delhi utcáit is remek színekkel festette le Fraser. A sztori is izgalmas "page turner", nehéz letenni. A Sharpe regények által hagyott űrt szépen betölti a sorozat, annál többet is ad, hiszen a szereplővel mi is megismerjük a különböző háborúkat, helyszíneket. Nekem tetszett az újraformált Sharpe, az olaszországi ötödik kötet után félig vagyok a Szipolyok lázadása alatt játszódó negyedik résszel és az is izgalmas. Kategóriájában egy jól megírt sorozat, el fogom olvasni a többit is. 

Szólj hozzá!

Címkék: könyvajánló 1859 JackLark

A bejegyzés trackback címe:

http://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr5712681837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.