Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azok tudják, hogy a téma megismerése, a szemtanuk beszámolóinak, naplóinak elolvasása nekem legalább annyira fontos része a hobbinak, mint a játék vagy a festés. A vietnami konfliktus ma is egy fontos amerikai téma, a veteránok közül sokan vannak akik még csak most, ennyi idő elteltével voltak képesek annyira feldolgozni az emlékeiket, hogy beszéljenek róluk vagy megírják őket. Az Amazonon rengeteg amerikai hozzászólás van a különböző könyvekhez, amiben a veteránok írnak a személyes élményeikről egy-egy könyv kapcsán. Sokan az összefoglaló dokumentum kötetek alapján, helyezik el magukat az egyes ütközetekben. Van aki 20-30-év után látja viszont fiatalkori önmagát képeken, vagy olvas olyanokról akikkel találkozott odaát. A veteránok feltüntetik az alakulatukat és a NAM-ban töltött időt is a komentek végén, mintegy hitelesítve a köteteket.
Sajnos az amerikai piac érdeklődése, jóval magasabban tartja a memoárok és könyvek árait mint azt az Első Világháborús téma kapcsán megszoktam. Természetesen a 70 éves jogvédelem lejárta is sokat segít a kedvező árú régebbi könyvek beszerzésében, ez egy frissebb téma. A Vietnamhoz tartozó szakirodalomra tehát valami más forrást kellett találnom. Szerencsémre némi ráutaló magatartás után az Amazon.co.uk honlapján kaptam egy ajánlatot, hogy 60 napig ingyen kipróbálhatom a Kindle Unlimited havidíjas szolgáltatást. A dolognak annyi a lényege, hogy rengeteg könyvet tölthet le az ember megkötés nélkül az Amazonról, cserébe havi durván 2800 forintért. Nagyjából 40 címet szedtem össze a szolgáltatás kb 1400db hadtörténeti címkével ellátott Kindle könyvéből. Egyszerre tíz darabot lehet letölteni. Tekintve, hogy a brit oldalt használom, az ilyen amerikai történelmi témáknál, mindig megnézem az olvasói komenteket az amazon.com-on is, mert oda véleményeznek a nagy vízen túli olvasók. Ez nekem sokat segít a szelektálásban, ezek alapján az első kötetet a listáról:
Oscar E Gilbert az Amerikai Tengerészgyalogos Hadtest páncélos fegyvernemének kutatója, négy könyvben dolgozta fel a fegyvernem történetét. A második kötet a vietnami bevetésekről szól: Marine Corps Tank Battles in Vietnam. A szerzőnek jelent meg kötete gyakorlatilag az összes konfliktusról, ahol bevetették a tengerészgyalogság tankjait 1941-2003 között. A vietnami éra első pillantásra talán unalmasnak tűnhet, hiszen még az ott szolgált veteránok jelentős hányada is úgy gondolja, hogy nem is vetettek be tankokat a hadszíntéren. Nos, egyértelműen bevetették őket, sőt véres és nehéz harcokat vívtak a "tankos-tengerészek". Mivel engem elsősorban a Tet Offenzíva részeként megvívott harcok érdekelnek, azon belül is a Hue városának birtoklásáért megvívott közel egy hónapos csata, ezért a vonatkozó fejezetet olvastam el elsőnek. Előtte olvastam a Fire in the Streets kötetet amiben elsősorban az tengerészgyalogosok és a légi szállítású gyalogság szemszögéből ismertem meg a történetet. Oscar E. Gilbert kötetéből pedig a "tankos" nézőpontot került bemutatásra. A páncélosokat a hadszíntér jellegéből adódóan kis 2-5 járműves csoportokba vetették be a gyalogos egységek támogatására, ezért a működésüket a többi egység naplóiból lehet csak kinyomozni, mert nem adtak le hadijelentéseket, nem volt rá kapacitásuk. A szerzőnek tehát jókora nyomozómunkát jelentett összerakni ezt a kötetet. Az 1944-45-ös hadműveletek során egy hadseregbéli páncélos hadosztály (3.) tapasztalatait bemutató Death Traps könyvet olvastam már, az alapján nagyon kemény volt akkor harckocsizóként szolgálni. Jelen kötetet olvasva azt kell mondanom, hogy 1965-73 között sem volt sokkal különb az élete a harcjárművek legénységének az éles bevetések során.
Sok problémát bemutat a könyv, amik a második világháborús tapasztalatok alapján már nem lehettek volna problémák, és mégis újra kellett tanulni a leckéket. A legnagyobb gond az volt, hogy a kis egységeben bevetett páncélosokat gyalogsági parancsnokok alárendeltségében alkalmazták. A gyalogos tisztek döntő többsége nem tudott mit kezdeni a tankokkal. Egyrészt "golyó mágnesek" voltak, magukra vonták az ellenséges tüzet, másrészt afféle mozgó bunkernak kezelték a tankokat, de voltak alkalmazva mint konvoj kísérők, aknataposók a gyalogság előtt, sőt támogató tüzérségként is bevetésre kerültek. A megfelelően ferde lejtőre állított M-48 tankok 90 mm-es lövege 17 mérföldre tudott hatásos támogatást nyújtani, ez nagyobb lő táv volt mint a hadszíntérre vezényelt tengerészgyalogsági tüzérütegeké. A páncélosok használhatóak voltak ezekre a feladatokra is, de egyik sem igazán a megfelelő szerepkör nekik. Ha gyalogos támogatás nélkül vetették be őket, az meg katasztrófa volt a fedett terepen töménytelen tankelhárító rakétával felszerelt ellenfél ellen. A legtöbb esetben a kézi indítású rakéták a legénységet tették harcképtelenné, az M-48 tankokban nem esett jelentős kár, ezért Hue-ban például volt, hogy ugyanaz a tank két rakéta ütötte lyukkal és a harmadik legénységgel fejezte be a napját az utcai harcokba. A könyvben rengeteg bevetést mutat be a szerző, évekre és csatahelyekre lebontva, igazán részletes kötet. Erősen épít a túlélők személyes élményeire.
Nekem tetszett a rengeteg szóbeli interjú alapján íródott könyv. Kedvet kaptam a Koreai kötethez is, sajnos az nincs benne a kedvezményes körben. Ellenben a Közel Keleten bevetett egységek története 1971-2003-ig benne van, szóval ha lesz időm azt is elolvasom.
