Ivan, tudom, hogy megsebesült a lábán, de szükségem van minden katonára! Váltsa fel a töltőt a légvédelmi géppuskáknál, ahhoz a feladathoz egyetlen lépését se kell mennie, nekem meg felszabadul egy emberem a tank deszanthoz. Ez parancs!
Dolvics bízott benne, hogy a féllánctalpas megmarad a második lépcsőben, de csalódnia kellett. A parancsuk az volt, hogy foglalják el a romos vasútállomás épületét. Két párhuzamos utcán kezdték meg az előretörésüket, egy megerősített gyalogos szakasz, két T-34-es vezetésével. Mindkét tankot lángszóróval szerelték fel, az egyik mögé sorolt be Dolvicsék légvédelmi járműve, az amerikai gyártású lövészpáncélos rakterébe egy körbeforgó tornyot építettek négy darab nehéz géppuskával. Dolvicsnak a fegyvereket kellett töltenie, kesztyűt és sálat viselt, a záporozó forró lőszerhüvelyek elleni védekezésül, sőt még egy motoros szemüveget is kapott. Sajnos a sofőr egyáltalán nem maradt le az előretörő harckocsi mögött, szorosan követte azt. A vasútvonallal párhuzamosan haladtak, az OT-34/76-os hirtelen fékezett, a deszantosok leugráltak, de máris golyózáporba kerültek, mert a romos templom kertjében német gyalogosok bukkantak fel. Dolvics nem tudta tovább figyelni a deszantosok sorsát (akik közül az egyik helyette vette fel a mellvértet), mert azok befutottak a templomkertben. A OT-34/76-os újra meglódult és vele Dolvicsék is támadásba lendültek, a tank orrából előtört egy lángcsóva beterítve a kőkerítést, a tornya viszont balra fordult és leadott egy lövést. Hatalmas robbanás hallatszott, a németek Párduc harckocsija lángba borult. Ekkor tűnt fel balra, egy az állomás takarásában éppen megforduló német féllánctalpas, Dolvicsra rögtön elkezdtek záporozni a forró lőszer hüvelyek, a német lövészpáncélost hátulról gyakorlatilag szitává lőtte a négy géppuska koncentrált tüze, hatalmas tűzlabdává változott, ahogy a lángszórók tartályai berobbantak.
A fegyvereik elhallgattak, Dolvics pedig gyorsan cserélte a rakaszokat, még éppen időben végzett, amikor újra tüzet nyitottak egy alacsonyan támadó vadászgépre. Hogyan, honnan? Nem volt idő ezen gondolkodni, a gép füstölve eldübörgött a fejük felett, ők meg elkezdtek tolatni. Közben pedig újra célpontot váltottak és balra az állomás romjai között előrenyomuló német gyalogságot szögezték földhöz. Kifogytak a rakaszok, Dolvics újra töltött, közben a féllánctalpas folyamatosan tolatott egészen a templomkert kapujáig, a boltív alatt a jobbról az épület sarka mögül felbukkanó németekre is leadtak egy jól célzott sorozatot. Gyilkos gyalogsági tűzharc folyt a templom romjainál, a géppuskák tüze pont jókor jött, hogy a szovjetek oldalára billentse a mérleg nyelvét.
Ivan újra töltött, izzadt káromkodott, amikor előre nézett azt látta, hogy a német gyalogság négy rakétát lő az OT-34/76-osba ami azonnal darabokra robbant. Közben az OT-34/85-ös felperzselte az állomást védő németeket, majd az egyik szemben álló ház második emeletét borította lángba, mire a túlélő németek megfutamodtak. A szovjet gyalogság pedig birtokba vette az állomás épületét. Dolvics elképedve nézte a járművük padlóját borító bokáig érő rézhüvely szőnyeget. A járműparancsnok vigyorogva nyújtott hátra egy szeneslapátot: Takarítsa fel Elvtárs ha már ekkora rendetlenséget csinált!
Nos igen, a Bolt Action néha produkál érdekes dolgokat, a kockadobásoknak köszönhetően a légvédelmi féllánctalpas lett a játékunk sztárja. De a szovjet győzelmet az hozta meg, hogy a két T-34-essel összedolgozva sikerült kiiktatnom Jentz Párducát. A lángszórós Sdkfz-nek most se volt esélye, bár most 2 körig bírta, az előző játékban már az első körben amikor bejött a csatatérre kilőttem, igazi mágnes vonzza a golyókat, muszáj elpusztítani mielőtt bevethetné a dupla lángszóróját. A tíz fős veterán német rajok a rohampuskáikkal, meg a négy panzerfausttal nagyon szívósak a házakban védekezve. A golyóálló mellényes harckocsi deszantosok egész jól bírták a harcot, a géppuskám végig mellé lőtt, szóval egy jól sikerült csata volt ez megint.
