Az első világháború és annak története napjainkban sajnos háttérbe van szorítva, ennek legfőbb oka a második világháború és annak eseményei, amelyek szinte teljesen felülírták a háborúról alkotott fogalmakat a köztudatban.
Hadtörténeti, haditechnikai és taktikai szempontból az első világháború egy hadviselési forradalom, amely szörnyű áldozatokat követelve, átformálta a teljes hadviselést. A háború elején jószerével Napóleon korabeli elvek alapján szervezett hadseregek csaptak össze, a háború végére pedig megszületett a modern gépesített hadviselés alapja. A konfliktus eleje és vége jól modellezhető izgalmas játékra ad lehetőséget, ugyanakkor a köztes évek fő frontjai, különösen a nyugati front a hadviselés útkeresése miatt, véleményem szerint kevésbé alkalmas élvezetes, stratégiai és wargame szimulációra.
A teljes háború nagyon nagy falat egyben, érdemes inkább a háborún belül adott frontra és adott időszakra koncentrálni, annál is inkább, mert nagyjából 1916-tól majd minden hadsereg egyenruha reformot hajtott végre, ami a mi esetünkben a korhűséget nagyban megnehezíti. Az én személyes véleményem az, hogy érdemes a háború második szakaszából gyűjteni a figurákat, a modern fegyverzettel, és a korai csatákhoz elhagyni a nem korhű fegyvereket. Illetve megegyezni, hogy minden az első világháborúban használatos fegyver és egyenruha jó minden játékhoz, amit a korszakban játszunk. Némileg rugalmasabb hozzáállással rengeteg munkaidőt és pénzt takaríthatunk meg. A háború elején a harcászat legkisebb egysége inkább a század volt, 1916-tól azonban a szakaszokon alapuló hadviselés vált általánossá. Az első világháborúban, sokkal inkább, mint a másodikban, az egyes frontokon keveredtek az egyes országok haderői, ez játékos szemmel nagyszerű dolog, mert a seregek jól kombinálhatóak. Ha valaki hozzám hasonlóan nem akar zászlóaljnál nagyobb léptékben játszani, bármilyen sereget is kezd építeni, szinte mindig talál kapcsolódási pontot a másik játékossal.
A magyar katonák a Monarchia csapataiban harcoltak, többek között a nyugati fronton is 1918-ban, az amerikaiakkal és a franciákkal szemben. Monarchiás alakulatok támogatták a törököket a Boszporusznál, meg a sikertelen támadás során a Szuezi csatorna ellen. Az olasz fronton német és monarchiás csapatok harcoltak brit és francia hadosztályok ellen is, nem csak az olaszokkal. A fő front azonban az orosz front maradt, itt a orosz és később a román csapatok ellen német és török alakulatokkal vállvetve harcoltak a honvédek.
A Belga hadsereg, a háború elején szívós utóvédharcokat, vívott a németekkel, az ország fejlett infrastruktúrájának köszönhetően nagy számban alkalmazták a páncélautókat, a kezdeti harcokat követően az állóháború idején, cári kérésre küldtek egy páncélautós alakulatot a keleti frontra, akiket bevetettek a romániai harcok idején is, többek közt a Monarchia csapatai ellen is. A belgáktól zsákmányolt páncélautókat a németek is felhasználták a keleti fronton, főleg Románia ellen. Így pl. egy Minerva páncélautót használhatok a háború elején a belgákkal és 1916-17-es harcokhoz németként.
Az oroszok küldtek alakulatokat a nyugati frontra, majd ezeket átszállították Szalonikibe a görög frontra, többször megverték a Törököket és betörtek Perzsiába, a kozákok eljutottak a Mezopotámiai frontra segítették a brit csapatokat a mai Irak és Irán területén. Portugália harcolt Afrikában és a nyugati fronton is, a katonák brit egyenruhát viseltek, de a francia egyenruhához hasonlóan kék színben. Ebből is látható a variációk rendkívül sok izgalmas játékra adnak lehetőséget, és gyakorlatilag bármilyen két sereghez találhatunk frontot, ha azok ellenséges szövetségből valók. A legjobb és legszínesebb hadszíntér a Balkán, a szerbek, bolgárok és görögök mellett, harcoltak itt olaszok, franciák, oroszok, britek az egyik oldalon, és az összes hadsereg a központi hatalmaktól (német, OMM, bolgár, török).
Folyt. Köv.
