HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Friss topikok

A Battleaxe hadművelet, Rapid Fire kampány 2.rész

2011.03.21. 12:25 janos900

A Battleaxe támadás célja a körülzárt Tobruk felmentése volt, az időzítésen rengeteg múlott. A játék során egy előre meghatározott forgatókönyv alapján érkeztek be a különböző egységek a csatatérre. A hadmozdulatok a valós események alapján történtek, de kockadobásokat is használtunk, hogy ne lehessen előre kiszámítani semmit.

 A játék első köre valós időben 06:00 volt, a brit támadó oszlopok megindulása. Minden brit csoportosításra dobtunk egy hatoldalú kockával és az eredmény kettővel elosztva, kerekítve adta meg, hogy az adott oszlop hányadik körben lép be a csatamezőre (1. , 2. vagy 3. kör). Az egységek mérete a szokásos Rapid Fire léptéktől eltérően, nem zászlóalj, hanem ezred volt, zászlóalj szinten háromszor ekkora helyre és háromszor ennyi modellre lett volna szükségünk. Az első lövések eldördülése után az olasz és német csapatok megpróbálhatták jelenteni a támadást és riasztani a tartalékokat. Minden szerevezési szinten kellett dobni egy hatoldalú kockával, egészen a hadosztály parancsnokságig. A németeknél az egyes dobás, az olaszoknál az egyes és kettes a sikertelen, ha egy dobás sikertelen, a következő körben újra kell kezdeni az egészet. A legkisebb egység a zászlóalj volt, tehát ha egy zászlóaljat támadás ért dobott egy kockával, hogy elérje rádión az ezredet, aztán az ezred is ugyanígy a dandárnak, és végül a dandár a hadosztálynak. A hatodik körben (11:00), ha addig nem sikerült elérni a német 15. páncéloshadosztályt dobunk egy kockával és három körön belül megérkeznek. A nyolcadik körben (13:00), ugyanígy járunk el a német 5. könnyűhadosztály esetében. Az olasz tartalékok csak akkor jönnek, ha a kommunikáció sikeres. A tizenhetedik körtől besötétedik, a látótávolság 12” (30cm), ha valamelyik egység tüzelt az előző körben, akkor az, látható 24” (60cm) távolságból is.

Négyen játszottuk le a csatát, nekem az olasz parancsnokság jutott, ezért a csataleírás az én szemszögemből készült. Mint védő nekem a tengerpart volt a baloldal, szemből támadtak az angolok, jobbról vártam a felmentő német sereget. A képen fent  a legtávolabbi sarokban a házak a Qalala megerődített települése, és rögtön mögötte Mussaid, fent látszik az erőd Fort Capuzzo, a hosszú domb a 208-as támaszpont, a hosszú zöld vonal jelképezi a határra kiépített szögesdrót műszaki zárat. Ahol az út keresztezi a szögesdrótot, az a 206-os megerődített támaszpont. A vidék sík, nincs fedezék sehol, a műszaki zárat két körbe telik felszedni, a képen éppen nem látszó tengerparti utat, kétoldalt aknamező védi, ha valaki letér róla járművel, körönként dob egy hatoldalú kockával, ha egyes felrobbant.

Az előző képen látszik a tengerparti út a dombokon a beásott Afrika hadtest gyalogság, a Halfaya Pass, vagyis hágó. Ez a terep hónapokig volt csatatér, az angolok át is keresztelték a hágót Hellfire Pass-ra, ez kb. Pokoltűz magyarul. A gerincen végig német egységek vannak, köztük egy 88mm-es üteg, a Qalala és Mussaid viszont már az én parancsnokságom alatt állt, olasz védősereg volt mindkét helyen. Qalalaban volt az olasz védelem legütőképesebb egysége a 46. ezred, két 100mm-es ágyúval. Ezeket szögesdrót mögé, beásva helyeztem el, a Matildák miatt viszont muszáj, volt előre állítanom őket, mert másom nem volt, amivel harcolhattam ellenük. A kis őrtorony a hágó mellett volt a tüzérségi megfigyelőim posztja. A parancsnoki egység figuráit is beosztottam az ágyúk mellé, így 10 figura kezelte az ágyukat, tehát 60%-os veszteség esetén még mindig teljes tűzerővel rendelkeztem.

A németek lángszórós utászai közvetlen a hágó mellé voltak beásva, így tudták védeni az ágyúim szögesdrótját is, meg a hágón esetlegesen áttörő Matildák ellen is veszélyesek voltak. Az két épületet megszállták a gyalogosaim, közéjük pedig beástam egy 47mm-es páncéltörő ágyút. Ezt a sivatagi gyakorlattal ellentétben, én leszedtem a teherautóról, mert nem akartam vele mozogni. Alaphelyzetben ezek a teherautók platójára vannak felszerelve, és hátrafelé tudnak lőni.

A mussaidi védelem kialakításánál, igyekeztem a kis aknavetőt, a légvédelmi ágyút meg a következő 47mm-es páncéltörőt, úgy elhelyezni, hogy minél jobban blokkoljam az utat. A parancsnoki egység figurait is beraktam a házakba, hogy minél szívósabb legyen a védelem. A 81mm mozsarat, meg a dandárparancsnokságot helyeztem csak az épületek mögé.

Fort Capuzzo a valóságban a három nap alatt, vagy négyszer cserélt gazdát. A játékban komoly erődítmény volt, kilenc épület egyben (az elején csak három került fel a terepasztalra). A normál házakkal ellentétben 4 pontot kellett belőlük lerombolni, nem hármat. A két bástyát maximális helyőrséggel láttam el, tizenegy figura, egy könnyű aknavető és egy géppuska volt mindegyikben, középen a parancsnoki alakulat, egy páncéltörő puskával, az udvaron a 81mm aknavető. Az erőd előtt, hogy lezárjam az utat, beástam a szögesdrót mögé egy újabb 47mm-es páncéltörőt és egy 20mm-es légvédelmi gépágyút. A jól hangzó arzenálomat azonban alacsony morállal rendelkező személyzet kezelte, a páncéltörő ágyúimmal csak 12” (30cm) távolságban voltam hatásos a Matildák páncélzata ellen, és akkor is, csak ha hatost dobok.

Folyt. köv.

Szólj hozzá!

Címkék: afrika második világháború rapid fire

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr822758419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.