Felépülésem határideje újabb heteket csúszik, olvasok hát tovább rendületlenül. Szerencsémre a szerencsétlenségben, hogy rengeteg könyv várja, hogy elolvassam, hála a gyűjtőszenvedélyemnek. Jelenleg éppen az amerikaiak vannak terítéken. A sületlen-keletlen jelzőt az amerikai katonák világháborús becenevéből eredeztettem, akkoriban a gyalogosokat Douhboy-nak hívta a köznyelv, ami nyers tésztából gyúrt fiukat jelent, megközelítőleg.
Az amerikai hadsereg első világháborús szerepe, vitán felül a háborút eldöntő tényező volt. A milliós friss haderő megérkezte, új erővel töltötte el a csüggedt, leharcolt, lázongó franciákat és a kimerült briteket. Milliókkal erősítette az anyagháborúban kivérzett Antant emberállományt. Ugyanakkor ez a haderő kezdetben százezer körüli hivatásosból és még százezer főnyi „nemzeti gárdistából” állt. Légiereje 54 gépet számlált, ebből Pershing tábornok szerint ötven volt teljesen elavult, és a maradék négy is avulófélben volt.
Az amerikai szervezőképesség és termelés hatalmas kihívásokkal nézett szembe, hogy a hadsereget rendesen ellássa, kiképezze, átszállítsa Franciaországba, és akkor még nem harcoltak egy percet se. Teljesítményük minden tiszteletet megérdemel, ugyancsak kalapot kell emelni Pershing tábornok menedzseri, politikus és hadvezéri képességei előtt is. Mint főparancsnok gondoskodott a megfelelő színvonalú harckészség eléréséről, képes volt a brit és francia érdekek között lavírozva megakadályozni, hogy az amerikai csapatok részekre szabdalva legyenek bedobva a szövetségesek húsdarálójába. A háború előtt a legnagyobb amerikai szervezeti egység az ezred (kb 2000 katona) volt, a háború végére amerikai hadseregek szerveződtek, amelyek önálló hadműveleteket hajtottak végre, egyenrangú partnerként, a brit és francia hadseregekkel egyező színvonalon.
A háború alatt négy millió amerikai szolgált a szárazföldi seregben, több ezer bevándorló volt közöttük, akiket a seregben kellett megtanítani angolul, közel harminc százalék volt az analfabéták aránya, a katonák nagy többsége soha sem kapott még oltást, nem látta még az óceánt a két hetes hajóútról már nem is beszélve. Ugyanakkor sokan úgy gondolták a Lusitania elsüllyesztése miatt jogos hadat üzenni, a Zimmermann táviratról már nem is beszélve. Az iskolázott katonák természetesnek tartották, hogy a Franciák testvér köztársaságát meg kell segíteni, hiszen Lafayette is megsegítette őket a függetlenségi háború alatt.
Jelenleg James H. Hallas könyvét olvasom, Doughboy War címmel. Nagyszerű könyv, gyakorlatilag idézetgyűjtemény a katonák naplóiból, szakértő tolmácsolással. Néhány idézet kedvcsinálónak:
„Booth őrnagy köszöntötte Gill századost és azt mondta: Azt akarom, hogy szervezzen egy lövészárok mozsár üteget (aknavető üteg). Ez az üteg lesz a 117. lövészárok mozsár üteg, ez az alakulat a 42. hadosztályhoz fog tartozni, amelyet azonnali hatállyal mozgósítottak, hogy a Franciaországi fronton harcoljon.
Nagyszerű Uram!
Van bármi kérdése?
Megkérdezhetem, Uram, hogy mi az a lövészárok mozsár?
Legyek átkozott, ha tudom százados, de maga hamarosan megtudja!”
Vagy egy másik gyöngyszem:
„Az egyik fószer a rajomból, soha sem használt az evéshez kést vagy villát. Két kanállal lapátolt, két kézzel, néha le is ette magát. Megkérdeztem tőle, miért nem használ kést vagy villát. Mire azt válaszolta: Apus azt mondta, amit nem tudsz megenni két kanállal, az nem is étel. Később ő lett a század legtöbbször kitüntetett katonája, mélyen vallásos ember volt, és nem ismerte a félelmet.”
Példa a sokszínű Amerikára:
„elküldtem Washingtonba a tábor vallási statisztikáját, hetvennégy kategóriára oszlott a 31079 tiszt és közlegény. A római katolikusok vezettek 10786 fővel, majd a metodisták 5624 fővel, majd sorrendben baptisták, lutheránusok, presbiteriánusok. Volt a listán még 81 ateista, 832 zsidó, 15 kvéker, egy katona a szocializmust jelölte meg vallásaként, aztán volt még pár, amiket soha sem hallottam előtte, mint például: arany szabály, kavantik vagy éppen nazariánus.
Az amerikaiak első világháborús szerepvállalásáról egy viszonylag új kiadású nem is túl drága, magyar nyelven is megjelent kiadványból lehet tájékozódni bővebben. Maurice Isherman könyve, a Gold Book kiadónál jelent meg, az Amerika Háborúban sorozatban, a címe: Az első világháború. A könyv az Alexandránál jelenleg fél áron kapható. Hősies, amerikai hazafias hangnemben íródott, ugyanakkor egy könnyen emészthető tájékoztató a témában.