A brit klubtagok számára állandó poénforrás a legendás balszerencsém a napóleoni vitorlás wargame játékokban, amikor a Trafalgar szabálykönyv alapján játszunk, a szél nekem mindig szembe fúj. Volt már olyan amikor egy három órás játék során a hajóim egyetlen lövést sem tudtak leadni, mert nem bírtam a szembe szélben odaérni ahol a csata zajlott. Talán azért van ez így, mert a vitorlás hajók nem tudnak lázba hozni, ellenben a huszadik századi páncélos hajók már egészen más tészta.
Évtizedes barátommal (Cs.I.), már nyolcadikos korunkban nagy rajongói voltunk a második világháborús tengeri hadviselésnek, órákig játszottuk a saját szabályaink szerint tengeri csatákat, a Harc Európáért játék zsetonjaival. Volt belőle vagy hat készletünk, ezekkel játszottunk megacsatákat. Én később átnyergeltem a szárazföldi hadviselésre, Ő viszont mind a mai napig hatalmas tengerészeti könyvtár tulajdonosa, és sikeresen fertőz engem is időről időre hadihajós táblás játékokkal és könyvekkel. 2004-ben együtt voltunk Greenwich-ben, a Cutty Sark múzeum hajó felfedezése és a National Maritime Museum bebarangolása után mutatott nekem egy azóta már megszűnt tengerészeti antikváriumot. Nem nagyon akartam elhinni, hogy egy komplett bolt semmi mást nem árul csak tengerészeti könyveket, aztán amikor körbenéztem az első könyv amit leemeltem a polcról Marjai Imre magyar nyelvű kötete volt, a Hajó története. Az eladó szerint az elmúlt húsz évben a kínálat része volt, ezek után úgy döntöttem a britek hajózási emlékeiben érdemes egy kicsit elmélyedni, mert ez azért nem semmi. Azóta megnéztem a HMS Belfast-ot, a Victory-t, és a Warrior múzeum hajókat, és még egy a második világháború utáni években készült tengeralattjáró fedélzetére is feljutottam, ahol egy nyugdíjas kapitány vezetett minket körbe.
2006-ban kétszer játszottunk a Fire in the Sky táblás játékkal, aki nem ismeri annak csak ajánlani tudom ezt brutális agymunkát és tenger sok időt felzabáló japán fejlesztésű játékot. 1941-45-ben harcolunk, Japán az USA ellen, stratégiai szintű mérkőzés, japánként 45 percig tartott nekem egy kör, 11 órát játszottuk mire kikaptam. Brutális kalkulációs rémálom a japánokkal, az egyre fogyatkozó tengeri szállító kapacitással, inváziókat lebonyolítani, miközben a csapatok utánpótlását és az üzemanyag szállítását is ugyanabból a hajótérből kell kigazdálkodni, a teljes hadiflotta egyszeri megmozdítására talán nincs is elég üzemanyag, a szállítások biztosítására pedig alig van rombolónk, a kikötőnkben viszont halomban állnak a magas fogyasztású régi típusú sorhajók. Szóval nagy élmény a játék, kétszer végigharcoltam japánként, ez elég is volt egy életre belőle, de bánni nem bánom, mert tökéletes képet kaptam a japánok akkori helyzetéről. A kidolgozása és a kivitelezése rendkívül magas színvonalú, igazi japán szellemi termék a javából., A másik ilyen szintű játék a Tide at the Sunrise, ez szintén japán fejlesztés az Orosz-Japán 1904-1905-ös mérkőzést lehet vele újrajátszani. Mindkét játék tartalmazza a szárazföldi hadműveleteket is, a Fire in the Sky pedig a légi tevékenységet is szimulálja.
A következő emlékezetes játék amit kipróbáltunk, az első világháborús tengeri harcokat felelevenítő Great War at Sea: The Mediterranean, ebből is az Osztrák-Magyar küldetések, Cs. I.-vel mi szépen feltörtük az Ontarantói zárat, meg üldöztük a menekülő szerb szállító hajókat ahogyan azt kell, és persze végiglőttük az Olasz partokat is a felvonuló olasz csapatokat lassítandó. Meg persze szépen meglépett előlem a német Goeben és Breslau párossal, az Ifjútörök flotta fedezetével. A K.u.K. flottát rendkívül gyengének találtam a játékban, ezen az se segített sokat, hogy amikor Horthy vezette a flottámat, kaptam +1-et a dobásaimra. A játék szabályrendszere egy csomó kérdést megválaszolatlanul hagy, a közelharc pedig nagyon gyenge, nekem az egész játék valahogy félkésznek tünt, úgy éreztem a korszak és a magyar történelem iránti rajongásom ennél jobbat kíván. Mindazonáltal jó alap lesz egy wargame küldetés sorozathoz a későbbiekben.
2008-ban azután az SLW klubban elkezdtem játszani a General Quarters szabályai szerint, az egyik klubtagunk nagy rajongója a második világháborús flottáknak, német, brit, japán és amerikai flottája is van, 1:3000-es méret arányú szépen talpalt modellek ezek. Minden hajónak saját laminált kártyája van, ezekre lemosható filcekkel jegyezzük fel a sérüléseket, a küldetéseknek csak a fantáziánk szab határt, mert a gyűjteményben még az olyan a valóságban soha be nem vetett hajók is benne vannak mint a németek repülőgép hordozója, a Graf Zeppelin. A hadihajók mellett van egy doboz kereskedelmi hajó is, korházhajók, tankerek és persze tucatnyi Liberty Ship. A veterán szabálykönyv (1977-es kiadás) rendszere, egyszerű, elegáns, és könnyű. Az elmúlt években bizonyított a klubban, gördülékenyen lehet vele játszani akár hatan is. A rendszerben egy kör hat valós percnek felel meg, kötelékeket irányítunk, az egyes hajókkal körönként egyszer lövünk az elsődleges tüzérséggel három eltérő színű hatoldalu kockával. A hatást a kapott számok kombinációjából, és egy táblázatból kapjuk meg. A találatok kiegyenlítve egyszerre hatnak a tűzerőre és a sebességre, ami talán nem egészen valósághű, ugyanakkor a saját szememmel láttam egy játék során, amikor öt szerencsés kocka dobás eredményeként, a Biscmarck egy sortűzzel, kritikus torony találatot ért el a Hood-on, felrobbantva a lőszer készletet ami aztán el is süllyesztette a hajót, pontosan megismételve a történelmet. De harcoltam már brit rombolókkal egy konvojt védve az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó ellen, amire 71 db torpedót lőttünk ki összesen, mégse találtuk el egyszer se, a tüzérségünk nem tudta átütni a csatahajó páncélzatát, és bár leborotváltunk róla minden mást, gyakorlatilag nem voltunk képesek megállítani a monstrumot. Kaptam torpedó találatot a Gneisenau kapitányaként nyolc Swordfish torpedóvető géptől, egy repülőt tudtam csak lelőni, pedig egy romboló is támogatta a légvédelmemet, ugyanakkor egy körrel később a Schanhorst testvérhajót irányító játékos társam egy ugyanilyen erejű kötelékből négy gépet lelőtt és a másik négyet is megakadályozta, a torpedó vetésben. Ezek a játékok számomra bebizonyították, hogy General Quaters egy gördülékeny, izgalmas és kellőképpen realisztikus rendszer, így megfelelő lesz a jövőben tervezett első világháborús játékaimhoz. Mert azt tervezem, hogy a Great War at the Sea stratégiai szabályai szerint mozgatott flottákkal, a General Quaters-t használva a tűzharcokhoz, fogok első világháborús tengeri csatákat játszani.
