Attila barátommal kellemesen meglepődtünk amikor két nappal az esemény előtt megtudtuk, hogy a helyi borfesztivállal párhuzamosan a Hansági múzeumban is rendezvényt tartanak, mégpedig a Régészet napja alkalmából. A cikk első részében Attila írta meg az élményeit, mint a hagyományőrzés témájával ismerkedő, és a történelmet nagyon kedvelő tudósító. A második részben én teszem hozzá a véleményem a rendezvényről.

Szombat délután a városi Hanság Múzeum, a Legio Leonum Valentiniani és a Legio Brigetio, valamit a Norde Gard hagyományőrzők (továbbiakban: hagyományőrzők) áldásos munkával felskecceltek egy jó kis csatajelenetet a Bolyai Általános Iskola sportpályáján. Késő római kor (4. század) bátor harcosai csaptak össze germán-barbár hordával. Az időjárás egy hithű, skót felföldi úriember szívét is megdobogtatta volna. Számomra teljesen érthetetlen okból, a múzeum a rendezvényt tökéletes hadititokként kezelte, mi egy szórólapról értesültünk az eseményről. Bennfentes "off-the-record" értesülés szerint a Polgármesteri Hivatal nem tudott a hagyományőrző rendezvényről, ám ha valaki mégis tudhatott róla, elhallgattatták. Ugyanezen a hétvégén tartottak egy Borfesztivált, amin a Szigetköz ízei is helyet kaptak, a kézműves szappanok nemkülönben. Egymás rendezvényét erősíthették volna, ha legalább a propagálásban összedolgoznak. Ezzel a háttérrel és nagyjából hatvan-hetven érdeklődővel indult neki a bemutató. A hagyományőrzők felsorakoztak egyvonalban, tíz ember a római oldalon és tíz a germán oldalon. Vezéreik röviden bemutatták az öltözékeket, harci eszközöket. Majd a csatát demonstrálták, lépésről-lépésre, végül eljátszottak egy jelenetet. Tetszett, hogy a római fél latin vezényszavakat harsogott a levegőbe, míg a barbárokat játszó hagyományőrzők folyamatosan szidalmazták őket, kötekedtek velük. Senki ne gondoljon grandiózus csatára, csupán egy sportpályára és húsz főre, azonban a remek hangulat feledtette a szűkre szabott lehetőségeket. A tűz füstje remek hátteret adott az alkalomhoz, hiszen nincs összecsapás tűz és füst nélkül. Sajnálom, hogy a múzeum munkatársai ennyit hoztak ki ebből a lehetőségből. Propagálhatták volna iskolákban is, hogy minél több gyerkőc láthassa, milyen egy ókori konfliktuskezelés. Kétségtelenül filmekből, sorozatokból remek képet lehet kapni, azonban más megízlelni valóban testközelből, hogy a történelemkönyvek lapjain felvázolt ókor romantikája nincs mindig köszönőviszonyban a valósággal. A hagyományőrzésnek a Lajtán átlépve nagy kultusza van és öröm látni, hogy kis országunk is egyre inkább nyitott ezekre a nagyszerű időtöltésekre. Ezek a srácok fizetésük egy részéből kiegészítőket vásárolnak, lábbeliket szabásminta alapján bőrből varrják kézzel és mindezt örömmel, büszkeséggel, hagyományőrzéssel. Hétvégenként kis csoportjukkal fellépéseket vállalnak, és elégedett mosollyal adják elő színdarabjaikat kisiskolásoknak, akik guggoló szüleik előtt nézik szétnyílt ajkakkal és csodálkoznak a történelem testközeli élményén. Ijedten összerándulnak, mikor pajzs pajzsnak csapódik és kardok a lándzsákat hárítják. Mindez hangos, - különösen egy gyereki fülnek - ami a televízió fehér zajában elveszik, azonban a szabad égbolt alatt erősödik, mely során csatakiáltások töltik fel színnel egy gyerek nem hétköznapi délutánját. A hagyományőrző srácok megköszönték a figyelmet, megkapták a tapsot és olyan üvöltéssel, amit torkuk elbírt, megindultak a nézők felé, a szülők kétségtelen riadalomban nyúltak gyermekeik felé, akik farkasszemet néztek egy támadó barbár hordával. Az előadást követően római harcosok leállították a forgalmat és a nézőkkel együtt átmentek a főúton a szemközti múzeumba, ahol levehették vértjeiket, sisakjaikat. Kézműves lányok, nők tartottak bemutatót, ahol a gyerekek készíthettek tarisznyát és nyakláncot. A fiúk felpróbálhatták a páncélinget, harci sisakokat, megemelhettek egy barbár szekercét, római kardot és mindeközben láthatták, hogy mi is valójában a hagyományőrzés, hiszen a csatatér vad barbárjai és sziklaszilárd római harcosok vértet levéve roppant barátságos és közvetlen urak voltak, akik kisgyermeki lelkesedéssel szóltak az ókori élet bájáról, és talán ezért is találták meg a közös hangot a családokkal, hiszen valamilyen szinten ők is gyermekek és a játékaik is ugyanazok, mégis felnőttek, hogy átadják tudásaikat és ami a legfontosabb, alázatot tanítsanak. Ez a hagyományőrzés kulcsa: mély alázat egy letűnt kor emléke előtt.

Most jöjjön az én véleményem, nekem történelmi témájú rendezvények szervezésében van nagyjából nyolc év tapasztalatom, mind a magyar, mind a brit rendezvényen dolgoztam együtt hagyományőrzőkkel. Volt szerencsém részt venni látogatóként is történelmi fesztiválokon szerte Magyarországon, az Egyesült Királyságban és néhány alkalommal Franciaországban is. Meg kell mondjam, remek volt a magyar csapatok felkészültsége, és felszereltsége. Semmiben sem maradtak le a nyugati kollégáktól. Nekem külön tetszett, hogy elemeiben mutatták be először a hadviselést, formációkat és taktikákat, majd egybefűzve egy jelentként is. Az is dícséretes, hogy a rómaiakat megformáló csapat a helyi régészeti leletek alapján dolgozott amikor a felszereléseiket készítették, illetve a szalmabálák égetése is nagy ötlet volt, sokat dobott a harci jeleneten. Az is nagyon jó volt, hogy a csapatok együtt a múzeumban már hozták a brit típusú Living History érzését. A hölgyek kézműves asztala különösen erős adu ász ilyenkor abban, hogy a hagyományőrzés Magyarországon is családi programként vonuljon be a köztudatba. Mert bizony a lányok számára is érdekessé kell tenni a történelmet, hiszen az élet akkor sem csak a "kardozásból" állt. A múzeum épülete szerencsére elég római stílusú, így a kertben felállított bemutatók is egy kellemes atmoszférát kaptak. Úgy tudom az alap felállás szerint minden az udvaron lett volna, de az eső miatt az épületbe is berendezkedtek. Gondolom a múzeumi személyzetnek ez adott némi pluszmunkát, de szerintem a hangulatot nagyban növelte. A hatás olyan volt, mintha a "fekete-fehér" öreg tárlókból hirtelen egy színes-szagos új 3D-ben megelevenedtek volna a tárgyak és az ókori élet.

Öszeségében profi volt az egész, a helyi erőknek kell egy kicsit jobban felpörögni és jobban előkészíteni a terepet hirdetési és promóciós szempontból legközelebb. Nem tudom, volt-e már ilyen rendezvény korábban, mivel az elmúlt hét évben nem éltem a városban, amennyiben nem, szerintem első próbálkozásnak nagyon jól sikerült. Remélem lesz ilyen jövőre is.