HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (22) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (22) 1918 (2) 20mm (40) 28mm (11) ACW (19) afrika (10) alternativ (1) Alternativ Toys W. (3) amerikaipolgh. (35) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (32) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (106) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (9) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) Csubissimus (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (174) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (20) Honvédség (20) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (4) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (17) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (169) Korea (1) KuKNapló (9) második világháború (177) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (50) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Noendinsight (4) Normandia44 (9) ókor (14) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PeKo (2) PikeandShoot (1) Podcast (1) PoilouNapló (3) Projekt (15) rapid fire (19) Referencia (1) referencia (1) riport (60) SAGA (4) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Trento (3) Verdun (1) Vietnam (26) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zirran (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Német interjúk a D-napról 1944.06.06. Normandia 2. rész

2017.09.28. 17:07 janos900

Most, hogy van még 30 napom a szabad könyv letöltésekre (Kindle Unlimited), gyorsan elolvastam a második kötetet. Az elsőről már írtam itt. A Signal magazin tudósítója a háború után 10 évvel interjúkat készített olyan német katonákkal akik túlélték a D-napot. Az anyag nem jelent meg akkor, mert a szerző meghalt, az unokája fordíttatta le az anyagot angolra és adta közre az Amazon segítségével. A második kötet kevésbé harc orientált, viszont sok olyan részletet megmutat a korabeli viszonyokról amit a nagyközönség nem, csak a témát jól ismerők tudnak. Volt két interjú ami olyan témát hozott a felszínre, amiről még én sem hallottam előtte, pedig 1989 óta olvasok a háborúról.

dday_1.jpg
A nekem legmeglepőbb egy utásztiszt beszámolója volt, aki állítása szerint egy olyan terv gyakorlati kivitelezésén dolgozott, amelynek a célja a Kurszknál 1943-ban megszerzett tapasztalatok alapján a normandiai vidék teljes átalakítása lett volna. Szerinte ha a németeknek marad még két hónapja az építkezésekre, akkor a harcok menete nagyon másként alakult volna. Elmondása szerint olyan módon igyekeztek átalakítani a terepet, hogy észrevétlenül tereljék a szövetséges tankokat a megsemmisítésükre kialakított terepszakaszokra. Ezt főleg kényszermunkásokkal elvégeztetett betonozásokkal igyekeztek elérni, olyan lejtőket és akadályokat építettek, amelyek egy adott irányba terelték a támadókat. Mindezt a szovjet erődítések alapján, amelyeken a német támadások is elbuktak az előző év nyarán. Mivel mindenki a parton lévő erődítésekre koncentrált ezek a háttérben zajló munkák nem kaptak figyelmet sem akkor, sem manapság. A korabeli propaganda az Atlanti falat a parton lévő erődöket reklámozta, az oda vezényelt csapatoknak is, az ellenségnek is, meg a közvéleménynek is azt kellett hinnie, hogy ott dől el minden a parton. A szemtanú akit a könyv példának hoz, teljesen más koncepcióról mesél ebben a könyvben, persze Ő is 10 évvel az események után a megtörtént partraszállás után adta az interjút. Szerinte az első vonalbeli szolgálatra nem alkalmas katonákból, meg átállt ex szovjet katonákból álló védelem arra szolgált csak, hogy időt adjon a hátul összevont páncélos hadosztályoknak felfejlődni. Ezeknek kellett volna a kis területre összezsúfolt szövetségeseket a tengerbe szorítani.
Ehhez a koncepcióhoz csatlakozik a második nagyon meglepő interjú amiben egy olyan tiszt mesél az élményeiről akire egy szuper fegyver bevetése volt bízva. A fegyver egyfajta a bányákban előforduló katasztrofális robbanásokat okozó sújtólég hatást tudott előidézni. Elmondása szerint a szénporral elegyített levegőt robbantották be, az elvet használva először Szevasztopolban értek el nagy sikereket, de a szovjetek megüzenték, hogy a fegyver második bevetésére válaszul ők is elkezdenek mustár gázt használni, szóval a németek gondolják át ezt a dolgot még egyszer. Ezek után csak a varsói harcok alatt a lengyelek ellen használták a technológiát, illetve Normandiába is vezényeltek egy ilyen alakulatot, az invázióra készülve. Érdekes történet, arról már olvastam, hogy a valamiféle gázfegyvert is bevetettek a lengyel felkelők ellen, mivel értük nem emeltek szót az oroszok. De ez a sújtólég fegyver teljesen új volt nekem.
Érdekes volt olvasni, hogy a két kötetben megszólaló katonák közül tíz évvel a háború után is csak egy volt aki teljesen felfogta és elismerte mennyire erősen befolyásolta őket az állami propaganda. Az egyik még tíz évvel a háború után is sokkolónak tartotta, hogy a sötétben néma csendben támadó amerikai ejtőernyősök késekkel ölték meg a bajtársait. Számon kérve rajtuk a civilizált hadviselést, amit ők németek mint civilizált nemzet megérdemeltek volna. A torokmetélős barbarizmus helyett. Viszont maguk a német katonák is elismerték a memoárokban, hogy teljesen más szabályok alapján harcoltak keleten, mint nyugaton. Oroszországban szó nélkül lelőtték a másik fél szanitéceit, Normandiában a két fél szanitécei megosztották a kötszert a csatamezőn dolgozva. A legfontosabb amit meg lehet tanulni ezekből a memoárokból, az az, hogy annyira nagy és sokrétű volt ez a konfliktus is, hogy lehetetlen általános kategóriákról beszélni a történtek kapcsán.
Francia terrorista támadásokról számolt be a katonai rendész akivel szintén interjút készített a szerző. Az 1944-ben 43 éves interjú alany már az első világháborúban is fronton szolgált, civilben rendőr volt a két háború között majd 1939-től katonai rendőr. Normandiában logisztikai tiszteket kísért, az egyik szállodában a francia pincérnő az egyik tisztet "szobára" kísérte, egy óra múlva a tiszt után mentek megkeresni. Csak a holttestét találták meg. Egy egylövetű "orgyilkos" pisztollyal közvetlen közelről szétlőtték a fejét, a szálloda személyzete pedig nyomtalanul eltűnt. Az ő szemszögéből a partizánok bűnözők voltak, hiszen a Francia kormány már 1940-ben békét kötött Németországgal, szövetséges és együttműködő partner volt. Szerinte a német csapatok megvédeni jöttek Európát a Moszkvából machinált amerikai és angol csapatok ellen. Az Atlanti falon nemzetközi munkások dolgoztak (arról nem beszélt persze, hogy önként vagy kényszerből), és nemzetközi csapatok védték. A körmönfont "angol gengszterek" meg százszámra dobták le ejtőernyővel az orgyilkos fegyvereket a terroristáknak. Nagyon más, mint a romantikus francia ellenállókról elterjedt kép, valahol mindkettő igaz. 
A szövetségesek extra úszó, aknataposó, hídvető stb. tankjai nagy meglepetést okoztak a németeknek, a foszforos bombák és rakéták szintén. Az egyik visszaemlékező mindennapos szerként említi a harci drogok használatát, olvastam már a 12.-ik Hitler Jugend SS Páncélos Hadosztály túlélőitől is a drogok és alkohol együttes alkalmazását a harctéren. Az egyik interjú alany egy francia nő volt aki akkor 25 évesen az anyjával a gazdaságuk pinéjéből nézett végig egy összecsapást, mert a földjeiken jelöletlen aknamező volt amit felhasználva próbáltak a németek védelmet kiépíteni. A hölgy meglehetősen elítélően szólt a kanadai katonák brutalitásáról is. Az ex német katonák közül többen is beszámoltak a francia lakossággal való jó viszonyukról, sőt egyesek szerint a normandiai harcok idején kaptak hírszerző jelentéseket is a civilektől a szövetségesek pozíciójáról. Ebben többször is éreztem az utólagos szerecsenmosdatást, de tény, hogy voltak minden országban kollaboránsok, illetve a szövetségesek légitámadásaiban bizony sok francia civil is meghalt, csak ezt nem emlegetik. Az egyik német túlélő szerint a bombázásokban meghalt franciák rokonai közül sokan beléptek a francia Waffen SS alakulatokba, hogy bosszút tudjanak állni. Ilyen alakulat létezett ez tény, hogy ki miért csatlakozott az meg megint egy külön téma. 
Ha valaki azt kérdezi megéri-e elolvasni ezeket a visszaemlékezéseket. Akkor a válaszom az, hogy nagyon is, mert gondolatébresztő és segít jobban megérteni a motivációkat. A győztesek írta történelmet részemről mindig fenntartásokkal kezelem, ezért én szeretem ha vannak források amik árnyalják a képet. Az Amazonon viszonylag sok rövid német interjú gyűjtemény (vannak egész sorozatok is) van még fenn, hatásvadász fedlapokkal, de szerencsére érdekes tartalommal:
apzg2.jpg

apzg.jpg
 

2 komment

Címkék: könyvajánló második világháború Normandia44

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr112909464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HPetyo 2017.09.29. 14:30:30

Ez a sújtólégfegyver érdekes. Sohasem hallottam róla. Olyasmi lehetett, mint a mai thermobarikus fegyverek?!

janos900 2017.10.02. 18:35:50

Igen.
"A termobárikus hatást már jó ideje ismerik főleg a tűzoltók, akik sokat mesélhetnének a robbanó szénporról, vagy a malomban berobbanó lisztről…"
Ez egy szénport használó fegyver volt.
süti beállítások módosítása