HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Friss topikok

Az utolsó Kerekfejű, kalandregény sorozat az Angol Polgárháborúból

2018.08.08. 06:38 janos900

Azt mondják én vagyok az utolsó élő, azt mondják én vagyok az utolsó Kerekfejű! Had mutassam be Sir Blandford Candy-t, a kilencvenöt éves aggastyánt, 1719-et írunk és éppen az élete történetét mondja nekünk tollba Twickenham-ben. Candy, vagy ahogyan a barátai és ellenségei becézték Sugar Candy (cukorka, vagy még inkább cukros cukorka), tizennyolc évesen csapott fel a Parlament szolgálatára (1642-ben amikor a nem túl bölcs I. Károly harcba kezdett a saját parlamentje ellen). A szőke, angyalian jóképű szívtipró, persze nem magától áll be felderítőnek, oh nem. Candy elcsábította a bátyja menyasszonyát, (nem egyszer...) Elizabeth a nővére pedig aki megtudta a titkot, megzsarolta Blandfordot és ezzel bekényszerítette az öccsét a Parlament táborába. Elizabeth okos lány, (vagy inkább fondorlatos...) gyorsan rájött mire van szüksége a családnak. Két bátyjuk a király seregében szolgált, húga a királynő társalkodónője, kellett hát valaki a családból aki a Parlament táborát erősíti. (Hátha ők nyernek, sose lehet biztos az ember) Ki lehetne erre megfelelőbb, mint a legkisebb fiú, aki amúgy is utálja a bátyjait és a család fekete bárányának számít? Ezzel a nem túl lírai fordulattal indult hát hősünk életének nagy kalandja, a polgárháború. Megzsarolta a nővére és bekényszerítette a Kerekfejűek táborába, hogy harcoljon a Gavallér bátyjai ellen.

 lrh2.jpg

Hősünk méltó cimborája lehetne a négy muskétásnak: iszik, piperkőc és a színes tollas kalapok bolondja, sőt igazi szoknyapecér, viszont Candy sajnos csapnivalóan rosszul vív! Semmi párbaj dalvesztésig, meg cifra vívótrükk. Mégis újdonsült lovaskatonaként egyszer csak ott találja magát a nyeregben, Edgehill-nél a Polgárháború első csatájában, kilőtt üres pisztolyokkal, kardal a kézben a csata közepén. Elveszíti a kalapját, megvágják a fején, dühödten vagdalkozik és valahogy leszúr egy vörös hajú királypárti suhancot, akinél  történetesen ott a csapatzászló. Candy a kalapért kárpótlásként elragadja a lobogót és ezzel gyakorlatilag aláírja a saját halálos ítéletét. Mert a Gavallérok kémfőnökének szépreményű unokaöccsét sikerül megölnie rögtön az első csatában, ráadásul a neve a hírlapokba is bekerül. Candy élete innentől egy vesszőfutás és ármány, ha éppen nem valami szoknya után koslat, akkor királypárti összeesküvések után nyomoz, vagy édes spanyol bort iszik az állástalan színészekkel a Globe oldalában, de főleg próbálja túlélni az orgyilkosokat, a mérgezéseket és a merényleteket, meg a találkozásokat a két bátyjával. (ők sem kíméletesebbek mint az orgyilkosok...) Ha mindezeken átvergődik, még mindig ott a háború amiben, mint lovas felderítő harcol. (Edgehill, Newburry, Marston Moor minden jelentős csatában ott volt) Az események folyományaként Candy-ből hőst faragtak a korabeli firkászok, így megszületett az "arany portyázó"alakja, aki aztán kilencvenöt évesen mint az utolsó élő Kerekfejű meséli el nekünk történetét köteteken keresztül.
lrh1.jpg
Jemahl Evans eddig két kötetet írt meg Candy életéből (The last Roundhead, This Deceitful Light) és 1645-ig jutott a történet, a könyvek mögött komoly kutatómunka áll. Mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nagyjából kétszáz lábjegyzetet kapunk kötetenként. A nyelvezet folyamatos szótárazásra kényszerített, a párbeszédek és a hangvétel nagyon más mint a mai regényekbe. De nem bántam, mert egy csomó szóvicc és rejtett humor van a könyvben, gondolom az anyanyelvűeknek még több élvezetet jelent ez (valószínűleg a fele poén nem ült nálam, de maradt így is jócskán). Candy egy jól felépített karakter, a családja remekül kidolgozott keretet ad hozzá, sőt a második regényben elkezdtek kiteljesedni a női szereplők is, sokszor felülmúlják Candy-t. A polgárháborús viszonyokban pedig lubickol a szerző, árulások, átverések, pálfordulások mindennapos eseménynek számítanak a regényei lapjain. A korabeli London utcái legalább annyi kalandot kínálnak mint Párizs, megvan a sajátos hangulata a könyveknek. Nekem nagyon tetszett mindkét kötet, rengeteget lehet belőle megtudni a korszakról, izgalmas, reális és végre kaptunk egyfajta angol D'artagnant, nem a Dumas féle történet sokadik klónját, hanem egy eredeti főhőst saját izgalmas történettel.

Szólj hozzá!

Címkék: könyvajánló angol polgárháború

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr3114152345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.