Ivan Dolvics kadét mosolyogva nézte Ukrajna végtelen búzamezőit a hajnali fényben, miközben a vonat alatta lassan döcögött a határ felé. Nyári csapatgyakorlatra vezényelték a határra. A szüleitől egy egész batyura való ételt kapott, új egyenruhában feszített és az övét húzta a töltött szolgálati pisztolya, rendkívül büszke volt magára. Jövőre az NKVD tisztje lesz! A Lengyelektől visszacsatolt területre vezényelték, hogy a gyakorlatban is megtanulja a határ őrzését a Breszti erődben. Ivan az apjától örökölte a kutyák és a vadászat iránti feltétlen rajongását, az öreg még Nyikolaj Nyikolajevics herceg szolgálatában sajátította el a kutyatenyésztés és a vadászat mesterfogásait. Ivan nagyon elégedett volt a sorsával, a kutyás osztagban fog szolgálni, a csempészeket és az imperialista kémeket fogja becserkészni akik az új szovjet határokat fenyegetik. Pont olyan lesz, mint a vadászatok, csak most a rossz fiúkat kell becserkészni. Ivan gondolataiba lassan beszivárgott a zúgás. Egyre erősödött még a vonat kattogásán keresztül is! Dolvics lehúzta az ablakot, hogy jobban lásson, a menetszélben nyakát nyújtogatva, hunyorogva kereste a zaj forrását. Hirtelen meglátta a fekete pontokat a levegőben: Vadászgépek nyugatról, alacsonyan jönnek! Na de mik azok a villogások a szárnyakon?
Pontosan negyvennyolc órával később Dolvics szakadt uniformisban, kimerülten, éhesen, borostás állát simogatva, egy lopott távcsővel pásztázta a műutat. Egy tábori rádióállomás védelmére rendelték, mint ideiglenesen kinevezett komisszárt, négy katonát kapott, meg két páncéltörő puskát húsz lőszerrel, hogy ha az úton feltűnik a németek valamilyen járműve, akkor lőjék ki az ellenséget. Tőle jobbra egy lángoló tanyaépület ember magas kerítése körül kezdték el beásni magukat a szovjet gyalogosok, egységüket a köpcös bikanyakú Dimitrov őrnagy vezette. Dolvicsot aki végül gyalog ért be a legközelebbi szétbombázott állomásra, Dimitrov rendelte az egysége mellé, mert Breszt felé már nem ment több vonat. Az őrnagy a spanyol háború veteránja volt, már az első német gépek láttán tudta mi vár rájuk. Ezért minden az állomáson tartózkodó katonát azonnal az egysége feltöltésre használt fel. Dolvics még soha sem látott olyan szovjet harckocsit mint az új T-34-es, remélte, hogy jól móresre tanítja majd a fasisztákat. Minden üzemanyagot amit találtak beletöltöttek a harckocsiba, egy BA-10-et is sikerült hadra fogniuk. Három másik páncélautó is vesztegelt a műhelyben, azonban csak ezt az egyet bírták gyorsan üzembe helyezni.
Hirtelen puskaropogás hallatszott, a Kolhoz melletti dombon a szovjet gyalogság harcba keveredett. Dolvics gyomra görcsbe rándult, a keze elkezdett remegni. Gyorsan meghúzta a flaskáját, a vodka marta a torkát, de felmelegítette a gyomrát. Elmúlt a kézremegése, belenézett a távcsőbe, de nem látta tisztán mi történik tőle jobbra. Az égő épületek körül a meleg levegő remegése eltorzította a látványt, viszont a lángok fényében feltűnt egy szögletes német harckocsi, ezért parancsot adott mindkét puskásnak, hogy lőjék a Panzert amilyen gyorsan csak tudják. Sajnos a távolság túl nagy volt, a lövedékek ártalmatlanul pattogtak le a fasiszták járművéről. A puskák dörgése viszont furcsa mód megnyugtatta Ivan-t. Szerencsére őket közvetlenül nem támadta senki. A szovjet tüzérség megbombázta a jobb szárnyat, de messze mellé lőttek, a németek egy páncélautóval és gépkocsizó gyalogsággal támadták a rádióállomás dombját, majd lecsapott Dolvicsék harckocsijára egy repülőgép is. A T-34-es állta a sarat, előre-hátra manőverezve elsütötte a lövegét. Közben viszont a tapasztalatlan szovjet gyalogságot módszeresen lemészárolta a német hadigépezet, Dolvics amikor meglátta, hogy a rádiósok nyomában a T-34 is hátrál, a saját embereivel is visszavonult, nem látta értelmét, hogy két páncéltörő puskával meg öt TT pisztollyal megpróbálja megállítani a németeket. Futva, kettesével cipelték a nehéz puskákat, beértek egy kisebb völgybe, ahová a harckocsi is visszahúzódott. Dimitrov őrnagy a páncélautóra felkapaszkodva éppen számolta a túlélőket, amikor végzett, leugrott Dolvics mellé, karon ragadta és félre húzta:
- Ide figyeljen fiam, nem maradt más tisztem, úgyhogy innentől maga alhadnagy és szakaszparancsnok! Harminc embert veszítettünk! Oda a századom harmada, visszahúzódunk az állomásig, a páncélautó marad fedezni.
Nekem valahogy mindig az az izgalmas, ahogy kitör a háború, 1914 augusztusa, 1939 szeptembere meg 1941 júniusa. Régóta dolgozom azon, hogy a Gyorshadtest harcait feldolgozva játsszak, ez a csata is egy lépés volt ebbe az irányba. A vonatkozó szovjet lista, illetve az Ostfront kiegészítője alapján raktam össze az 1000 pontos sereget. Rengeteg tapasztalatlan gyalogos kell az ilyen seregbe. Egyrészt kapunk tizenegy gyalogost a sereg specialitásaként, pontköltés nélkül. Másrészt a seregünk kötelező része egy hadnagy és két raj, ezeknek is muszáj tapasztalatlannak lennie. Ha már megveszem őket, akkor fel is töltöm, szóval harminchat tapasztalatlan gyalogossal indul a sereg, három raj meg egy hadnagy két kísérővel. A harckocsik és egyéb járművek, egy permanens PIN-t kapnak mert ezzel szimbolizáljuk a káoszt amit a német támadás okozott. Vettem egy BA-10-est meg egy T-34-est, mindkettő regular morállal, de gyakorlatilag a PIN miatt tapasztalatlanok lettek ők is. Egyetlen veteran egységünk sem lehet sajnos. A maradék pontból jutott még elég sok tapasztalatlan egységre: légi megfigyelőre, két páncéltörő puskás rajra, komisszárra, maxim géppuskára, egy őrnagyra két kísérővel, szanitécre valamint egy közepes aknavető is erősítette a seregem. A tapasztalatlan egységekkel játszani, komoly kihívás, jó sok kudarccal fűszerezve. Gyakorlatilag 6+ kell a találatra minden lövésnél, a járműveink jó eséllyel nem hajtják végre a parancsainkat, és amikor igen akkor se találnak el semmit. A tüzérségi csapás lett volna a nagy esélyem, de az félre csúszott, a gyalogságomat a hat kockával tüzelő német géppuskák lemészárolták, 3+ a mentődobás a tapasztalatlan figuráknak tehát ha nem 1 vagy 2 a dobás a sebzésnél, a figura levételre kerül. A küldetés annyiból állt, hogy le kellett rohanni az ellenfél térfelén egy pontot. Egy véres döntetlent bírtam kicsikarni, azt is csak azért, mert nem lett hetedik kör. Három hüvelyk hiányzott Szilveszternek a hatodik kör végén a sikerhez. A lehető legdurvább légicsapást kaptam a végén már öt PIN volt a T-34-en, de sikerült a Rally parancsom. A két járművem végül sértetlenül átvészelte a csatát, az egyik tizenegy figurás rajom nem bírt belépni a csatamezőre a tartalékból, valamint veszítettem harminc figurát. Ez több mint a 30%-a a seregemnek. Összességében elég reálisra sikeredett az első próba, jól tükrözte a szovjet hadsereg gyenge szereplését az első napokban. A játékélményre csak azt tudom mondani: vér, könnyek és szenvedés. A következőkben egy NKVD határőr alakulatot fogok kipróbálni.
