A nagyközönség valószínűleg nem várta a Gyűrűk Ura és Hobbit filmek atyjától, hogy pont az Első Világháborúról készít majd filmet, de a hozzám hasonló hadtörténelem kedvelők, már évek óta nagyon várták. Ezért egy hosszabb bevezető szükséges, mert ez a film egy folyamat egyik állomásaként értelmezhető leginkább. Sir Peter Jackson eddigi karrierje és a hat világsiker filmje ugyanis, mind nem létezne a Nagy Háború nélkül, két brit katona alapozta meg az egészet, több mint száz évvel ezelőtt. Az egyik J.R Tolkien volt aki kommunikációs tisztként megjárta a Somme csatáit 1916-ban, és tapasztalata nagyban formálta a Középfölde mitológiáját és annak megírását. Ezek a könyvek voltak akkora hatással később Jacksonra, hogy megrendezze filmjeit, majd ezek létrehozták az erőforrásokat (cégek, technológiák, pénz, hírnév, tapasztalat) amelyek segítségével több múzeumi kiállítást és most ezt a dokumentumfilmet is megalkotta. A másik fontos katona a rendező nagyapja volt aki anyaországi britként az új zélandi katonákkal együtt szolgált azok legfontosabb csatájában 1915-ben a Törökországi Gallipolinál, és az itt tapasztalt bajtársiasság hatására vándorolt ki a háború után a távoli szigetre, ezért születhetett Sir Peter Jackson Új Zélandon.
Jackson számára tehát kiemelten fontos ez a korszak, egyrészt a nagyapja miatt, másrészt a hazafisága okán (a rendező hosszú évek óta dolgozik együtt a kormányával, a turisztikai látványosságok fejlesztésén). A kis Új Zéland hadserege az Ausztrál csapatokkal közösen Gallipolinál olyan véráldozatot hozott és olyan keményen küzdött, hogy ezzel kiérdemelte a háború után a független önálló állam státuszát. A közös hadsereget ANZAC-nak hívták, a partraszállás napját minden évben megünnepelik ez az Anzac Day. Peter Jackson hosszú évek óta gyűjti a relikviákat, fegyvereket de még a repülőgépeket is az Első Világháborúból. Komoly kollekció van a birtokában, ezek egy része 2006-óta az Omaka múzeumban látható Új Zélandon. Knights of the Sky (a levegő lovagjai) tárlat a korszak vadászrepülő ászainak állít emléket, rengeteg tárgy van kiállítva, köztük a replikák mellett, valódi száz éves repülőgépek és járművek (ezek közül is több Jackson tulajdona). Sir Peter Jackson életét tehát át, meg átszövi a Nagy Háború, egy kicsit minden ebbe az irányba terelte a rendezőt. A Gyűrűk Ura és a történelmi érdeklődése egymást erősítik. A fantasy filmek alapján gyártott figurák hozták össze Jacksont a Perry ikrekkel, akik ólomfigura szobrászként dolgoznak. A rendező felkérte a szobrászokat, hogy készítsenek neki olyan 54 mm magas ólomfigurákat amelyekből össze lehet rakni egy diorámát a Gallipoli partraszállás egy részéről Chunuk Bair-ról, ahol a nagyapja is harcolt. A figurákat négy hónap alatt legyártották és kifestették (140 önkéntes), majd elkészült a centenáriumra Új Zéland nagy kiállítása, amelyet csak ennek a témának szenteltek, ennek része volt a 10*10 m-es dioráma az 5000 figurával. Jackson mint fő szervező, akkor is mindent bevetett a múzeum berendezésekor. A gyűjteményének vonatkozó darabjait kölcsönadta a tárlathoz. Cégei a Weta Workshop és a Wingnut films amely a filmjeihez gyártott kellékeket, fegyvereket, díszleteket, 2015-ben a partraszállást teremtették újra grandiózus formában. Mindezt azért volt fontos leírnom, hogy lássuk a Nagy Háború kiemelten fontos része a rendező életének, nem csak egy téma a sok közül. Sir Peter Jackson, már eddig is sokat dolgozott azért, hogy az Első Világháborúra méltóképpen emlékezzenek a honfitársai, most azonban szélesebb tömegeket is megcélzott az új filmjével.
A londoni székhelyű Imperial War Museum és az 14-18 Centenary Art Commision alap közösen finanszírozta meg egy az eredetileg harminc percesre szánt dokumentumfilm készítését, ezt később Peter Jackson a saját költségére kilencven percesre növelte. Gyakorlatilag Jackson szabad kezet kapott arra, hogy felhasználjon 600 órányi veteránokkal készült rádió interjút és minden a múzeum birtokában lévő kép és film felvételt és ebből alkosson egy olyan színes filmet, amellyel a mostani generáció számára közelebb tudja hozni azt, hogy mit éltek át száz éve a flandriai fronton szolgáló brit közkatonák. A korabeli "ugrálós némafilmeket", kiélesítették, a sebesség normalizálás végett digitálisan kipótolták képkockákkal, majd ezek után mindet kiszínezték. Az akkori kamerákat kézzel tekerte az operatőr, ezért egy adott filmtekercs sebessége akár szakaszonként is eltérő! A modern szoftverekkel ezt mintegy kisimították, életszerűvé varázsolták a technikusok.
A hangokat is pótolták, többek között a hadsereg lőterén vettek fel robbanásokat és az eredeti löveg závárzatok jellegzetes hangját. Volt, hogy targoncával vontatták a korabeli löveget és mellette sétáltak a hangtechnikusok a mikrofonokkal, de olyan is amikor az egyik munkatárs egy kádnyi sárban járt egy-helyben miközben egy puska závárzatát kattogtatta. Akadtak jelenetek amiket újrajátszottak a film alapján a stúdióba, a hangfelvételek miatt. Jackson most sem tagadta meg magát, olyan részletes és akkurátus munkát végzett, ami előtt kalapot kell emelni. Az eredeti néma filmeken a szereplők természetesen beszéltek, de a hangjukat akkor nem rögzítették. A szájukról viszont le lehetett olvasni mit mondtak! A Metropolitan Police szakértői rutinosan oldották meg ezt a problémát, hiszen, naponta elemeznek biztonsági kamerás felvételeket a bűnesetek nyomozásánál. Az általuk megfejtett mondatokat, utólag az adott zászlóalj tagjaira jellemző tájszólással (területi alapon sorozták a katonákat) színészekkel szinkronizáltatta Peter Jackson csapata. A rendező mivel maga is relikvia gyűjtő, minden apró részletre odafigyelt. A stábnak teljes egyenruha és felszerelés kollekciót kölcsönzött az IWM, a színezéshez, referenciának.
A technika és technológia amit használtak egy újabb mérföldkő a digitális filmezés terén, könnyen esélyes lehet egy dokumentumfilmes Oscar-ra. A filmnek kimondott célja volt, a katonák személyes tapasztalatának bemutatása, ezért nincs történet, vagy különösebb idővonal, és narrátor sem. Az első szakasz fekete fehér és a toborzásról meg a frontra jutásról szól, majd jön a színes szakasz amiben végigveszik a harcot, a sebesülést, a kosztot, a háború mentális terhét, a hadifoglyokat stb, majd a fegyverszünettől újra visszavált fekete fehérre és felidézi a leszerelést, a munkanélküliséget és az emlékekből fakadó terheket. Végig a veteránok személyes beszámolóit halljuk, ők mondják el a tapasztalataikat a saját szavaikkal. Ez a film egy 90 percbe sűrített tapasztalat esszencia, hogy legyen fogalma a brit nézőnek, arról milyen is volt akkor, a fronton szolgálnia a felmenőinek. Nekem többször olyan érzésem volt, mint annak a idején a Ryan közlegény megmentése című film ikonikus kezdő képsorait nézve. A fekete-fehér filmek életre keltek, amiről addig csak olvastam, meg a jobb-rosszabb minőségű képek alapján elképzeltem az hirtelen valósággá vált. Nekem a normál 2D verziót sikerült megnéznem, de a film elkészült 3D-ben is, nagyon kíváncsi lennék rá egy moziban vetítve, de sajnos erre kevés esélyünk van. Viszont DVD-n már megjelent, szóval bárki által beszerezhető az interneten.
Az angolul nem értők számára, nem ad annyit a film, de így is nagy élmény szerintem. Nem hiszem, hogy ezt valaha is leszinkronizálják, a feliratozás pedig csökkenti a képi világ erejét mert megosztja a figyelmet. Talán eredetiben kell megnézni először, majd utána felirattal, ahhoz, hogy a sok részletet feldolgozhassa egy magyar néző is. Mellékeltem pár trailert ízelítőnek, remélem Sir Peter Jackson-nak ez a projekt meghozta a kedvét egy Nagy Háborús játékfilmhez is, hiszen most már tényleg minden adott egy vagy több kalandfilm elkészítéséhez.
