Május elsejével lezárult a mi kis hadijátékos szavazásunk arról, hogy mi legyen 2021-ben a fő témánk, ennek során a játékosok közel fele a Keresztes háborúkra szavazott, köztünk én is. A Saga2021 projektben kis seregek fognak harcolni, gyakorlatilag nemesek és kíséreteik 17-48 figura oldalanként. Elkezdtem hát azon gondolkodni, milyen sereget is építenék szívesen a korszakhoz, mivel a Mosoni Kapu témája, mindig is érdekelt. Először ebbe az irányba keresgéltem, magyar vonatkozású és egyben a keresztes hadjáratokhoz kötődő témákról akartam olvasni. Így találtam a moly.hu oldalon erre a kötetre. A könyvet tehát a saját szubjektív szempontomból tárgyalom csak, ez nem egy klasszikus ajánló.
Ez egy nagyon érdekes, nagyon tömör 160 oldalas könyv, jó néhány számomra új és friss véleménnyel és nézőponttal. Hiánypótló, mert új vezérlő elv mentén rendezi a tudásunkat a korszakról. Nagyon jól végigveszi a témában magyarul megjelent szakirodalmat a XIX. századi megjelenésektől kezdve. Megfogalmazva azt a tényt, hogy vagy magyar történelmi munkáink vannak utalásokkal a keresztes hadjáratokra, vagy a hadjáratokról szóló könyvek pár magyar vonatkozású információval. Ez a könyv tehát egy újdonság a témában, a két téma kölcsönös összekapcsolása.
Nekem két kapcsolódási pont maradt meg a korábbi olvasmányaiból, egyrészt Könyves Kálmán és az első hadjárat különböző fosztogató zarándokhordáinak szétverése, illetve a Bánk Bánból megismert nem túl pozitív II. András felfegyverzett ereklye beszerző körútja a Szentföldön. Az első téma a szülővárosom miatt érdekelt nagyon, de a korabeli magyar sereg terepasztalos megvalósítása, annyira nem vonz. II. András meg nem érdekelt különösebben. Nos a negatív véleményemet felül kellett vizsgálnom, a szerző által leírt érvek alapján, II. András hadjárata nem volt komolytalan, vagy öncélú vállalkozás, csak nem kísérték komoly hadi sikerek. Serege is jóval megvalósíthatóbb, mint a XI. század Árpád házi haderő.
Ami viszont nagyon meglepett az Szent István szerepe a zarándoklatok és a későbbi keresztes hadjáratok létrejöttében. Azzal ugyanis, hogy ő királyi támogatással és védelemmel megnyitotta a zarándokok előtt a királyságán át vezető szárazföldi utat 1020 körül, gyakorlatilag kikövezte a logisztikai és hírszerzési alapjait a későbbi hadjáratoknak. Ha belegondolunk, hogy az 1095-ben meghirdetett hadjárat egy hetven éves bejáratot útvonalra alapozott, utazók és zarándokok évtizedes tapasztalatára támaszkodva, akkor azért már nem is tűnik annyira légből kapottnak az egész terv. Hozzá tartozik, hogy akkoriban volt közös magyar-bizánci határ, tehát tőlünk egy újabb keresztény állam területén haladhattak tovább a zarándokok, és csak az út legvégén voltak változó hovatartozású területek.
Az Árpád házi királyok számára elég változatos kihívásokat produkáltak a hadjáratok, ez a könyv nagyon jól összefoglalja az akkori külpolitikánkat, a katolikusok nyugati országok és a görög Bizánc közé ékelt, akkor erős magyar állam diplomáciai manővereit. III. Béláról olyan dolgokat tudtam meg, ami alapján egy komoly történelmi filmet vagy sorozatot is lehetne készíteni az életéből. Nekem ő valahogy nem maradt meg az emlékezetemben, pedig rendkívüli államférfi volt. Az ifjú herceg aki bizánci trónörökösként nevelkedett, majd végül kacskaringós úton magyar király lett, korának egyik legjobban képzett uralkodója volt, regnálása pedig az Árpád ház legsikeresebb korszaka. Hadijátékos szempontból fontos, hogy magyar sereget küldött a bizánciak támogatására a szeldzsukok ellen 1176-ban, illetve adott segédcsapatot öccse mellé aki csatlakozott a harmadik keresztes hadjárathoz. Tegyük hozzá ez egyfajta száműzetés volt, egy veszélyekkel teli vezeklő út, de megfelelő fegyveres kísérettel. Tehát a harmadik keresztes hadjárat mint történelmi háttér adott III. Béla katonái pedig harcoltak több ízben is muzulmánokkal, mint bizánci szövetségesek, illetve mint keresztesek. Majd III. Béla fia II. András pedig apja fogadalmát teljesítette be, amikor az ötödik hadjáratnak gyakorlatilag az élére állt. Itt idéznék is a könyvből:
"A keresztes hadjárat előkészületei alaposak voltak, amelyet az is mutat, hogyan fogadták a Szentföldön a keresztények, illetve hogyan írnak a korabeli krónikások az érkező keresztes seregről. Ezeknek a forrásoknak a tükrében nem fogadhatjuk el azt a feltételezést, amely Marczali Henrik óta oly gyakran felvetődik a történészek körében, hogy András részéről ez a vállalkozás „katonai jelentőséget mindvégig nélkülöző keresztes hadjárat", egyszerű ,,ereklyevásárlás", csak valamiféle „ turistaút" lett volna. Ezeknek a véleményeknek két dolog mond ellent. Az egyik katonai-politikai, a másik szellemi-lelki, amely azonban a kor felfogásából megérthető: az ereklyék szerepe."
"A keresztes hadjárat előkészületei alaposak voltak, amelyet az is mutat, hogyan fogadták a Szentföldön a keresztények, illetve hogyan írnak a korabeli krónikások az érkező keresztes seregről. Ezeknek a forrásoknak a tükrében nem fogadhatjuk el azt a feltételezést, amely Marczali Henrik óta oly gyakran felvetődik a történészek körében, hogy András részéről ez a vállalkozás „katonai jelentőséget mindvégig nélkülöző keresztes hadjárat", egyszerű ,,ereklyevásárlás", csak valamiféle „ turistaút" lett volna. Ezeknek a véleményeknek két dolog mond ellent. Az egyik katonai-politikai, a másik szellemi-lelki, amely azonban a kor felfogásából megérthető: az ereklyék szerepe."
" Anélkül, hogy a katonai kérdésekről részletesen szólnánk, tudjuk, hogy a harmadik keresztes hadjárattal vagy a VI. Henrik császár kezdeményezte 1195-1197-es hadjárattal összehasonlítva semmivel sem volt katonailag kedvezőtlenebb András keresztes hadjáratának az eredménye - a negyedik keresztes hadjáratról nem is szólva, amelyben ugyan végül a Szentföldre eljutott a keresztesek egy része. Természetesen, ha egy saját magunk által felállított mércével mérjük az elért magyar katonai eredményeket, akkor persze nem volt nagy jelentőségű II. András szentföldi hadjárata. Azonban ez a szubjektív történészi mérce két dolog miatt is veszélyes: egyfelől olyan dolgokat kérünk számon múltbeli eseményektől, amelyek akkor nem álltak fenn, másfelől pedig nem a korszakot mutatjuk be, hanem a saját elvárásainkról beszélünk. Ha nem eszerint a szubjektív mérce szerint ítélkezünk, hanem tények alapján mutatjuk be a történéseket, amelyek nem zárultak le magyar katonai részről azzal, hogy András seregének a nagy részével 1218 elején a Szentföldről visszaindult Magyarországra, akkor talán pontosabb, a kornak inkább megfelelő képet kaphatunk erről a keresztes hadjáratról."
A könyvből kiderül, hogy az ötödik keresztes hadjáratban II. András hazatérése után is részt vettek magyar csapatok:
"1218 őszén az ostromló sereghez megérkezett Honorius pápa legátusa, Pelagius bíboros, aki spanyol főpap volt: jó szervező, de elég tapintatlan ember. Az ostrom továbbfolytatódott a következő évben, 1219-ben, és Tamás egri püspökhöz és a magyar keresztesekhez újabb, Magyarországról érkezett keresztesek csatlakoztak. Ugyanis 1219-ben az Andrással hazatértek közül többen újra felvették a keresztet, mert úgy érezték, hogy az előző években, 1217-ben és 1218-ban nem tettek meg mindent a Szentföld felszabadításáért. Ugron kancellár, aki közben kalocsai érsek lett, Barcz fia Miklós, Péter győri és valószínűleg Simon váradi püspök is csatlakozott a Damiettát ostromló keresztesekhez, illetve velük tartott Róbert veszprémi püspök is, aki 1207 és 1209 között II. András kancellárja volt. Damietta ostroma nagyon nehéz volt, sokan haltak meg a keresztesek közül, közöttük két magyar püspök is: Pauler Gyula szerint Péter győri és Simon váradi püspök."
" Damietta sikertelen ostroma után, 1220 táján tértek vissza Magyarországra Tamás és Róbert püspökök, akik valószínűleg találkoztak a keresztesek táborában lévő Assisi Szent Ferenccel. Az is elképzelhető hogy ők voltak az első magyarok akik hallottak a tatárokról, ugyanis először Damietta ostromakor lehetett a keresztényeknek valamit megtudni erről a távoli, keleti népről. Akkor még a tatárokban lehetséges szövetségest láttak a keresztények a muzulmánok elleni küzdelmükben, és a magyarok sem sejtették, hogy jó húsz évvel később mit fognak tenni a mongol-tatár hadak Magyarországgal."
A névsort olvasva látszik, hogy a kor gazdag magyar főnemesei szép számmal vonultak a Szentföldre. Akkoriban Magyarország volt Európa egyik leggazdagabb országa, ezért ezek a csapatok a rendelkezésre álló pénz és a tapasztalatok alapján feltételezhetően semmiben sem voltak rosszabban felszerelve, mint a nyugati keresztesek, vagyis a hadijátékjainkhoz nyugodtan használhatjuk a korszak európai figuráit, csak a heraldikának kell alaposabban utána nézni. A XIII. század eleji korszakból adódik, hogy ha elkészítek egy ilyen magyar sereget, akkor megnézem a lovas nomád ellenfelek illetve a Bizánc ellen vívott háborúkat is, hogy három különféle sereg ellen tudjak adott esetben történelmileg hű asztali csatákat vívni. Szóval a következő két könyv amit elolvasok, az B. Szabó János tollából a Tatárjárás és az Elfeledett háborúk kötet lesz.
A téma iránt érdeklőknek melegen ajánlom Terplán Zoltán könyvét, nekem végig egyfajta rácsodálkozó hangulatom volt miközben olvastam, mintha régi cserepekből szépen összerakott volna a szemem előtt egy vázát. Tudtam részleteket a történetből de nem ennyit és nem kötöttem össze a dolgokat, illetve nem néztem nagyon más szemszögből ezeket a történelmi eseményeket, hanem elfogadtam a hivatalos véleményeket. Most teljesen másképpen látom a korszakot, tehát a könyv nálam elérte a célját.
A téma iránt érdeklőknek melegen ajánlom Terplán Zoltán könyvét, nekem végig egyfajta rácsodálkozó hangulatom volt miközben olvastam, mintha régi cserepekből szépen összerakott volna a szemem előtt egy vázát. Tudtam részleteket a történetből de nem ennyit és nem kötöttem össze a dolgokat, illetve nem néztem nagyon más szemszögből ezeket a történelmi eseményeket, hanem elfogadtam a hivatalos véleményeket. Most teljesen másképpen látom a korszakot, tehát a könyv nálam elérte a célját.
