Bevallom, nem erősségem az írás, de ha már Balogh Jani felkért, hogy a blogján röviden ismertessem az általam terepasztalos hadijátékok céljára készült tereptárgyak készítésének módszereit, akkor eleget teszek a kérésének. Véleményem szerint ebben a hobbyban az (is) a jó, hogy széles és színes a paletta a tereptárgyak terén. Manapság már szinte minden témában lehet vásárolni készen, jó minőségű tereptárgyakat, melyeket többnyire már csak festeni kell, és máris kezdődhet a játék. Ebben a formában mindenki számára elérhető az egyéni ízlésének megfelelő tereptárgy, melyek beszerzésének csupán a pénztárca tartalma szabhat határt. Mivel - gondolom én - van rá igény, ezért a gyártók sok esetben - véleményem szerint - igen borsos áron árulják a sorozatgyártott termékeiket, melyek többségükben csak az adott alap funkcióikat látják el. Hogy mire gondolok? Például, ha veszek egy készen kapható, tengerpartot ábrázoló, nyomtatott Battlemat-ot (játékterep-alaplap), akkor az azon meghatározott alapokhoz kell igazítani az egész terepet. Ráadásul ezek a Battlematok olyan szépen, részleteiben is kidolgozott képet ábrázolnak, hogy ezt az alapot másként nem is tudom felhasználni, csak és kizárólag tengerpartként. Ezért ez a tengerpart, minden későbbi játéknál is ugyanúgy fog kinézni.
Ezzel szemben én inkább a moduláris, szabadon és többféleképpen variálható, átalakítható alapokat és tereptárgyakat részesítettem előnyben, minden esetben. Ezeket viszont el kell készíteni! Amellett, hogy a saját tereptárgyak egyedi stílusban készülnek, többféleképpen felhasználhatók, jelen esetben például a Csendes-óceáni hadszíntér témakörben is. Mivel a trópusi terep nagyban eltér a klasszikus európai második világháborús terepektől, ezért a mostani terepasztal készítésekor csak nagyon kevés már meglévő, európai tereptárgyat tudtam hasznosítani. Növényzetet, fákat, domborzatot például egyáltalán nem, ezekből teljesen újakat kellett készíteni.
Mint szinte minden készülő terep projektemnek, az első Pacific-terepem alapja is egy évekkel ezelőtt más típusú játékokra készített, teljes terjedelmében tengernek átalakított ping-pong asztal volt. (Most ez a Csendes-Ócánhoz nagyon is kapóra jött!) A korábbi európai terepekre készült, 3cm vastag, standard ágybetét-szivacsból gyártott, két hosszanti folyópartot felfektettem egymás mellé az asztalra. Alá egy apró kavics-mintás, partvonalat követőre vágott tapétacsíkot tettem, így egész tűrhető tengerpartot sikerült kreálni. Véleményem szerint akkor sikerül jól egy terep, ha nem a fantáziára van bízva amit el kell képzelnünk, hanem a külső szemlélő is első ránézésre azt látja, amit akartunk, hogy látszódjon. A szivacsalapokat azért is szeretem, mert nem csúsznak el a rájuk helyezett figurák, tereptárgyak, jól tartják eredeti formájukat, könnyű szállítani, átalakítani, vagy épp hozzá gyártani dolgokat, és ami a legfontosabb, nagyon könnyen és gyorsan lehet megmunkálni! Akár kézzel tépve, akár ollóval vagy szikével vágva tetszőleges terep formákat készíthetünk belőle. A vágásnyomok eltüntetésére felületkezelésként én drótkefét használok. Így felhorzsolva - majd leporszívózva - a szivacs felületét enyhén füves hatást is elérhetünk, melyet már csak tetszőleges színűre kell festeni.
A dombokat, hegyeket 10 cm-es szivacsból készítettem. A lejtős részekről tapétavágó késsel vágtam le a felesleget, majd drótkeféztem. A meredek sziklafal-hatást pedig úgy értem el, hogy kézzel tépkedtem ki azokon a részeken a szivacsdarabokat. Festeni "acrylic paint" típusú, barna és olív víz festékek keverésével szoktam. Általában 3 féle színárnyalatot keverek ki előre, egy világosabb és egy sötét zöldesebbet (aljnövényzet), illetve egy világos barnásabbat (talaj). Az európai terepnél az olívzöld a dominánsabb szín, a trópusinál inkább a barna. A sziklákat 3 féle árnyalatú szürkével festem, a naposabb (kiálló) részt világosabbra, az árnyékosabbakat (mélyebb) sötétebbre. A végén pedig a sötétzöldesebb olív-barna keverékkel moha-hatást viszek fel a szürke felületre.
A pálmafákkal az első Pacific terepnél nem szórakoztam sokat. Megvettem készen vagy 60+ darabot, és enamell festékkel élethűbbre festettem őket. A törzseket beige-színnel majd feketével szárazecsetelve, míg a leveleket selyem-matt olív-színnel festettem át. A dzsungel a kereskedelemben kapható különféle kínai művirágokból, ágakból készült. Ezeket csak fel kellett darabolni, és az a lényeg, hogy jó sok legyen belőlük!
Minden növénydarab szárára -a pálmafáknál pedig a törzsekbe - egy-egy levágott fejű gombostűt ragasztottam, így a szivacs terepre tetszőlegesen és korlátozás nélkül bárhová szúrhatom. Így összerakható út menti ritkás fasor vagy sűrű dzsungel is ugyanazon növények felhasználásával. Azért készült kimondottan sűrű, "áthatolhatatlan" dzsungel növényzet is! Ezekre nem ragasztottam gombostűket, hanem 7mm vastagságú parafa-alapra, sűrűn egymás mellé ragasztottam őket. A kidőlt fákkal volt a legkönnyebb dolgom. Semmi mást nem kellett tennem, csak 5-10 centis darabokra tördelni (nem vágni!) pár szál száraz szőlő venyigét, és szétszórni a terepen. Természetesen lehetett volna még szépíteni az asztalt mindenféle kiegészítővel, de érzéseim szerint egy japán sziget elfoglalásáról szóló játékhoz ebben a formában már teljesen megfelelő.
Végezetül bevallom, hogy a festés számomra mindig is a legelhanyagoltabb tevékenység volt, a tereptárgy-készítések során. Bizonyára látszik is a szakértő makettezők számára, hogy bizony nem sok gondot és energiát fordítok rá, sem a figurák sem a tereptárgyak esetében, csak amennyi minimálisan szükséges ahhoz, hogy valami hasonlítson ahhoz, amilyennek lennie kell(ene). Nálam fő szempont általában a minél kevesebb energiával, minél kevesebb idő alatt, a lehető legolcsóbb és könnyen beszerezhető anyagokból a lehető legegyszerűbb technikával történő elkészíthetőség. Nincs kiforrott technikám, folyamatosan változik, hisz én is tanulok másoktól, valamint szívesen kísérletezem újabb és újabb módszerekkel.
A következő cikkben a második Pacific-Terep - egy Guadalcanal-i folyóparti japán falu-támaszpont - készítésének módszereit szándékozom leírni!
Köszönöm a figyelmet!
Jentz 
