Az egyik kedvenc időtöltésem a háborús memoár irodalom olvasása, a szovjet-orosz naplókat általában angolul olvasom, de most kivételesen egy magyar ebook formátumban jutottam hozzá ehhez a könyvhöz. A Kossuth kiadó gondozásában megjelent kötet felettébb érdekesnek bizonyult. Ha a szovjet mesterlövészek kerülnek szóba, a médiát és a köztudatot természetesen az amerikai film uralja, az Ed Harris és Jude Law főszereplésével 2000-ben készült: Ellenség a kapuknál (a film alapja egyébként egy nagyon jó könyv). Az elmúlt húsz évben, Vaszilij Zajcev volt a szovjet mesterlövész a magyar közönségnek. Ideje volt, hogy a többiek is kapjanak egy kis figyelmet és rivaldafényt, köztük az a kétezer nő akik szintén mesterlövészként harcoltak a férfiakkal együtt.
Úgy gondolom a kötet egyértelműen ékes példája annak, hogy egy nő is lehet kiváló olyan hivatásokban, amiket hagyományosan inkább a férfiakkal azonosítunk. Ettől még a mesterlövészek túlnyomó többsége nem volt és valószínűleg nem is lesz nő, egyik országban sem. Ljudmila Pavlicsenko mindenképpen egy rendkívüli ember volt, és az élete a második világháború alatt felér egy kaland regénnyel. Írói stílusa katonás, (részletes a hadműveletek és egységek leírásában, valamint szakértő a kézifegyverek terén) és kommunista, ami érthető, mert bőven a szovjet éra alatt jelent meg a könyv első kiadása és a szerző polgári foglalkozása történész. Ugyanakkor öntudatos feminista is, de nem túlzó módon. Pavlicsenko egyszerűen csak reagál arra, hogy bár kőkemény front körülmények között harcolva két súlyos sebesülést szenvedett el és több mint háromszáz ellenséges katonával végzett, mégis állandóan félre akarják tolni, csak azért mert egy vonzó fiatal nő. Lépten nyomon hátra sorolják a szovjet elvtársak is, meg az amerikaiak is. Nekem mondjuk szórakoztató volt olvasni a felemás viszonyát az amerikai sajtóhoz, tőlük kapta a Lady of Death nevet. Katonai karrierje során ugyanis körbeutazta a világot, négy hónapig népszerűsítette a szovjet háborús erőfeszítéseket az angolszáz országokba. Találkozott Sztálinnal, Roosevelttel, Churchillel de még Chaplinnel is, valamint jó barátnője lett Elanor Roosevelt a First Lady. Pavlicsenko remek mesterlövész volt, de még jobban fel tudta használni őt Sztálin, propaganda célokra a szövetséges amerikai és brit hátországban turnézva, ahol komoly támogatói pénzeket gyűjtöttek 1942-ben. A propaganda utat követően nagyon bölcsen a hátországba vezénylik, hogy az új mesterlövészek generációját oktassa. Második találkozásának leírása Sztálinnal igazi szocialista stílusú személyi kultusz építés, ettől függetlenül el tudom hinni, hogy ez így valóban megtörtént.
Számomra érdekes volt Odessza ostroma, valamint a Krím félszigeten vívott harcok leírása mert korábban is olvastam már erről a hadszíntérről, rendkívül fordulatos hadműveletek történtek itt. Külön kiemelném, hogy a szerző több olyan akciót és rajtaütést leír, ahol nyolc-tíz mesterlövész, mint alakulat harcolt, nem pedig a filmekben bemutatott magányos és páros vadászként, bár erre is van természetesen példa a kötetben. Pavlicsenko könyve mindenképpen pontosítja és kiegészíti az Ellenség a kapuknál filmben bemutatott képet, és ez szerintem nagyon jó dolog. Itt jegyezném meg, hogy mind az amerikai film, mind a szerző életéből ihletett ukrán film (Csata Szevasztopolért, 2015) csak szórakoztatásra készült, nem céljuk a dokumentumfilm mélységű történelmi oktatás, ezt szerintem felesleges minduntalan számon kérni. Viszont a korszak hangulatát remekül hozzák, én javaslom megnézni először az amerikai filmet, majd elolvasni Pavlicsenko memoárját, sokkal ütősebb lesz tőle a könyv, azt garantálom. Kizárólag a memoár elolvasása után érdemes a 2015-ös ukrán filmet is megnézni, előtte viszont nem ajánlom, mert a film csak kivonata a könyvnek. Az ukrán film címe szerintem nagyon rosszul van megválasztva, mert ez tulajdonképpen egy tragikus-romantikus dráma, amihez a háború a háttér, és Pavlicsenkó élete a vezérfonal. Mégis azt mutatja be amit az önéletrajz nem, a nőt a propaganda poszter mögött. A színésznő Julija Peresild, szerintem szenzációs a szerepben, remekül játszik és hasonlít is Ljudmilla Pavlicsenkóra. Szóval a könyv az alap, a film hozzáad pozitív dolgokat, de inkább olyan mint amikor a bárdok utólag megéneklik a valóságot, vagyis nagy költői szabadsággal készítették.
Pavlicsenko kétség kívül egy igazi parancsnok és szovjet hősnő volt, még életében megkapta Lenin rendet és a Szovjetúnió hőse kitüntetést, halála után bélyeget adtak ki a képével, 2015-ben pedig ahogy azt fent megírtam filmet készítettek az életéből. Ha figyelmesen olvasunk a sorok között, akkor azért látszik, hogy ez a nő nagyon sok magánéleti problémával küzdött, korán férjhez ment, aztán szült egy kisfiút, akit hátrahagyott a szüleire, és inkább elment harcolni a frontra. Az első férjéről csak vonakodva ad minimális információkat, majd szemérmesen pár mondatban elintézi a fronton megélt második igazi szerelmét és házasságát. Ennek a boldog időszaknak viszont egy személyes tragédia vet véget. A háború után már nem megy férjhez. Sebesülései sem gyógyulnak meg, maradandó károsodások nélkül, és a manapság posztraumás stressznek hívott, lelki pszichikai problémákkal is küzd a háború után (ezt a film jól visszaadja). A kiemelkedő harcos és sikeres katonanő, komoly árat fizetett a magánéletében. Ez persze sajnos nem volt egyedi dolog, a fronton szovjet nők tízezrei a férfiak százezrei szereztek fizikai és lelki sérüléseket a háborús években. Ezért nagyon nem panaszkodik a szerző, neki nem rendkívüliek ezek a sérülések, a mai olvasóknak annál inkább. Pavlicsenko teljesítménye szerintem nagy tiszteletet érdemel, személyes veszteségei pedig együttérzést. Ha valaki megérdemelte a Szovjetúnió hőse címet akkor ő mindenképpen. Mindenkinek ajánlom a könyvet és a két filmet is, akit érdekel a korszak, vagy a mesterlövészek hivatása, mert remek olvasmány.