A muszlimok által ostromlott keresztény vár, egy olyan alapvető irodalmi téma számomra, amely hét éves korom óta újra és újra kezembe ad egy-egy könyvet valamelyik ostromról. Annak idején nem kötött le az első osztályos tananyag, és nem szerettem olvasni. Ezért szüleimmel felváltva felolvastuk az Egri Csillagokat. Ebből nekem főleg az ostrom ragadta meg a fantáziámat, képes voltam vagy hússzor újra olvasni a regény második felét. Ha valaki megnézi a blogomat, az ostromok mint téma azóta is terítéken vannak nálam: Hue 1968, Budapest 1944-45, a kedvenc fantasy könyvem is a Legenda David Gemmell-től. Így nem csoda, hogy Rogel Crowley eddig általam olvasott könyvei is nagyon tetszettek, hiszen a Földközi-tenger történelme is tele van ostromokkal (Tengeri Birodalmak, Kalmárkötársaság) az 1453 című könyve meg kimondottan Konstantinápoly utolsó ostromát dolgozza fel.
Akkó ostroma ráadásul nekem eddig kimaradt, olvastam viszont az első meg a harmadik keresztes hadjáratról viszonylag sokat, Crowley-tól pedig Konstantinápolyról és a Velencei köztársaságról szóló két könyv részeletesen tárgyalta a negyedik hadjáratot. Az ötödikről is volt információm a magyar vonatkozásai miatt, könyvajánló itt. Tehát nekem Crowley kötete pont a kirakós utolsó darabja lett, mert a könyv sikeresen fejezte be a Szentföldért vívott középkori küzdelem történetét. Az írót a brit történészeket mostanában nagyon népszerű olvasmányos stílus jellemzi, sok szemtanú beszámolóit felvonultató történetmesélés ez, ezért a munkái olvastatják magukat. Van erre egy találó angol kifejezés: page turner vagyis lapokat forgató, olvasást gyorsító, magyarul talán a letehetetlen könyv a hasonló kifejezés. Ez a kötet nekem azért nem volt a letehetetlen kategória, a Tengeri Birodalmak inkább. De az biztos, hogy a történelem Robert Crowley könyveiben izgalmas és emberi, minél kevésbé ismerjük a korszakot amiről ír, annál izgalmasabb. Ha én most szeretnék valakivel egy korszakot megszerettetni, vagy mondjuk Isztambulba vagy Velencébe készülnék egy városnézésre valakivel közösen, biztos valamelyik vonatkozó Crowley kötetet ajánlanám neki olvasásra az utazás előtt, ugyanúgy mint Edward Rutherfurd könyveit egy londoni vagy párizsi hétvége előtt.
Magáról a történetről nem szeretnék sokat elárulni, ami viszont fontos, hogy itt a sorsformáló erőt a muszlim vezetők jelentik, a megosztott keresztények inkább csak sodródnak az árral. Crowley mindkét oldalt igyekszik pártatlanul bemutatni, nagyon sok forrást használ, még a mi II. András királyunktól is idéz. Felbukkan a könyvben a későbbi I. Eduárd angol uralkodó, akit a valós történelmi emlékezetre pusztító hatású Braveheart (1995) hollywoodi filmből, mint végletekig gonosz hódítót ismertünk meg. Valójában komoly tudás és tapasztalat birtokában döntéseket hozó nagy formátumú király volt, ettől lett a skótoknak komoly ellenfél. Eduárd két megbízható emberét küldi az ostromlott városba akik a védelmében komoly szerepet játszanak majd. Ugyancsak olvashatunk a francia IX. Károlyról, aki nagy hatást gyakorol Akkó végzetére, de összességében a labda az egyiptomi birodalom vezetőinek térfelén pattog végig. Fontos szereplői a történetnek még a mongolok, akik Bagdadot meghódítva egészen a Szentföldig hatoltak, és teljesen felborították a térség hatalmi egyensúlyát. A mongolok pont a keresztények potenciális szövetségesei voltak abban a régióban, nem ellenségei mint a korabeli Magyarországon. Igaz két különböző rivális nomád frakcióról beszélünk. A három eltérő vallás és kultúra összecsapásai, így utólag olvasva egy nagyon izgalmas és színes történelmi tablót alkotnak, de a világ összes kincséért sem éltem volna akkoriban a Közel-Keleten. Mint hadijátékos viszont remek a téma, mert annyi féle harcos típus és harcmodor csapott össze itt egymással, hogy alig lehet összeszámolni. Végezetül mindenkinek ajánlom a kötetet aki már akár csak egyet is olvasott a szerző köteteiből, mert ebben sem fog csalódni. Remek olvasmány mindazoknak akiket a Szentföld vagy éppen Egyiptom története érdekel. Meg kell viszont említenem, hogy korszak véres, brutális és a végletekig erőszakos, és ez a könyvben végig jelen van, mind a szemtanúk beszámolóiban, mind a történész saját szövegeiben.