Immáron harmadik éve, hogy visszaköltöztem Békéscsabára Győrből, ahol a Győri Társasjáték klub biztosított helyet a rendszeres Bolt Action játékainknak, valamint a terepkellékek tárolása is megoldott volt. Ugyanis a terepasztal-makettek, figurák – még ha nem is a klasszikus rideg műanyagból készültek - a sok ide-oda szállítgatástól óhatatlanul sérülnek, amortizálódnak. Tehát sajnos a terepasztalos stratégiai játék nem az a kategória, mint a sakk, vagy a klasszikus dobozos társasjátékozás, hogy bárhová elviszem, játszok egy délutánon keresztül vele, majd gyorsan összepakolom, és hazaviszem. Nem beszélve a terjedelembeli különbségekről, melyek egy-egy játékra alkalmas terep esetén 3-4 nagyobb dobozt jelentenek, és bár súlyuk csekély, a mozgatásuk, a lehető legkisebb sérüléskockázat melletti ki-és összepakolásuk időigényes. És ugye természetesen szinte biztosan otthon marad egy-egy fontosabb kellékdarab, ami vagy a játékélményt növelte, vagy játéktechnikai segítséget jelentett volna.
Ezen részletekből már Győrben okulva Békéscsabán is olyan helyet igyekeztem keresni a hosszú távú játékalkalmaink számára, ahol a kellékek tárolása megoldható lett volna. Mivel az egyik játékostársam garázsa már kicsinek bizonyult erre a célra, valamint hogy a jövőben, szélesebb körben is elérhetővé váljon a játék, az elmúlt egy évet a megfelelő helység keresésével töltöttem. De sajnos errefelé - mint kiderült - nem igazán ismert a terepasztalos wargame, és vagy több ezer Ft-os óradíjjal bérelhettem volna alkalmankénti helységeket az általam megkérdezett Művelődési Házakban, vagy kereskedelmi áron bérelhettem volna lakást arra a havi három-négy hétvégi játékalkalomra. Egyik opciót sem tartottam reálisnak az anyagi lehetőségeim tükrében, ezért próbálkoztam, az egyik internetes közösségi oldalon található helyi társasjátékklubon keresztül megoldást találni. Tamás, az egyik klubtag érdeklődni kezdett a játék iránt és jóvoltából egy csütörtöki napon Bolt Action bemutatójátékra kerülhetett sor, a Jaminai Közösségi Ház egyik kistermében. A témát is ő választotta ki, ezért az első nyílt játékon a Budapest Erőd tereptárgyai kerültek felhelyezésre. Mivel volt egy hetem a játékig, számba vettem a lehetőségeket, és bár Sztálingrád-terepre készült romos házak megfelelőek lettek volna, mégis amellett döntöttem, hogy a játékig hátralévő időben készítek igazi, Budapesthez illő házakat is. (Amelyekkel korábban Győrben játszottunk, azokat otthagytam, a Mosonmagyaróvári klub számára.) Épp elkészültem velük határidőre!
Mindenképp egy valóságos helyszínt képzeltem az asztalra, így rákerestem a térképen, és a Retek utca - Káplár u.- Szilágyi E. fasor kereszteződésére esett a választásom. Itt ugyanis adott volt minden az épületben zajló tűz- és közelharcok, nyílt terep-nehéz terep, gyenge és erős fedezékek, valamint a járművek mozgási lehetőségeinek bemutatására.
Mivel Tamás a német oldalt választotta, így nekem maradtak szovjetek. A Warlord kiadott ugyan kimondottan a Magyarországon zajló harcokra vonatkozó "Fortress Budapest" elnevezésű kiegészítést, főként a Magyar Kir. Honvédség jellemzőivel, de első játékalkalommal inkább a Bolt Action alapokat szerettem volna ismertetni, melyet a 2. kiadású Szabálykönyv tartalmaz, ráadásul a 7. Envelopment - Átkarolás küldetés tökéletesen is illik a Kitörés témájához! ( A szovjet beásott "védők" lesben állva várják a kitörő németeket, akik ha elérik, a szovjet védelmi zónát 2 pontot kapnak, ha sikerül áttörniük a szovjet vonalakon, úgy, hogy elhagyják a terepasztalt, 3 pontot kapnak. A szovjetek minden megsemmisített egység után 1-1 pontot szerezhetnek.)
Mivel az előkészítő tüzérségi tüzet elhagytuk, az első körben az előretolt állásokban lévő szovjetek méltányosságból DOWN parancsot kaptak. A Retek utcában a Szilágyi Erzsébet fasor irányába egy Párduc vezetésével megindultak a német csapatok. Mivel a szovjetek azonnal aknavetőtüzet hívtak a Párducra, a később érkező német csapatok - igaz, lassabban haladva - de az aknavető gránátoktól fedezéket nyújtó házak között törtek előre. Egy SU-76 próbálta megállítani a párducot, de a Light Howitzer ágyúval felszerelt önjáró löveg - mint kiderült nem maradt pont a páncéltörő gránátra - csak gyalogság ellen jó. A löveg alap páncéltörő képessége gyakorlatilag semmit sem ért a Pantherrel szemben.
A második körben a Párduc megpróbálta kifüstölni a Káplár utcai ház második emeletén lévő szovjet géppuskafészket, de nem járt sikerrel. Eközben az előretolt szovjet gyalogosegységek ellentámadásba kezdtek, és a nyílt terepről behúzódva igyekeztek védelmi állásokat foglalni a Szilágyi E. fasor emeletes házainak földszintjein. A harmadik körben egy német SS. Pz. Gren raj elérte az egyik ilyen szovjetekkel teli helységet, és STG rohamfegyverekkel felszerelkezve megtámadták a bennlévőket. Igen ám, de pont egy szovjet SMG rajba futottak bele, ahol 11 katona PPS géppisztollyal várta őket. Véres közelharc bontakozott ki, mindkét oldalon 20+ kocka csapott össze egy időben, melyet végül egy fő eltéréssel a szovjetek nyertek meg. A 12 fős szovjet raj 8 embert veszített, így morálpróbát kellett dobniuk, melyet sikeresen teljesítve maradtak védelemben. A következő érkező német raj viszont már fél kézzel elbánt velük, megtisztítva ezzel az utat a német főhadnagy és a szanitéc számára. ...de ők nem arra mentek! Helyette egy üzletben barikádozták el magukat, a német MMG géppuskás-raj mögött, és hősiesen állták a sarat, majdnem az utolsó körig, a villamos sínek felől közelítő szovjetekkel szemben.
A középen kitörő német Wehrmacht raj a 4. körben kifutott a kereszteződésbe, és roham közben megpróbálta Panzerfaustokkal megsemmisíteni az előtte álló T-34-es tankot, de ez az alacsony értékű dobások miatt nem járt sikerrel. Arra viszont jó volt, a T-34-es személyzete "megijedjen" lő irányt és pozíciót váltson, így a németek számára megnyílt a szabad út a fasor és a Városmajor irányába. Már csak 2 lépést kellett ehhez túlélni, és nem lehasalni közben. Természetesen az összes szovjet egység őket kezdte tűz alá venni, hullottak is a sorból egy páran, de az egység végül sikeresen teljesítette a feladatot, és kilépett a terepasztal szélén, 3 pontot szerezve ezzel Tamásnak, valamint kiegyenlítették ezzel az időközben megsemmisített német egységek után járó szovjet pontszámokat.
Ellenben a többi német egység nem volt ilyen sikeres. A tűzharcokban és a szovjet közelharc-rohamokban megsemmisültek. A német szanitéc, a hadnagyot a vállán cipelve, az utolsó 6. körben minden mindegy alapon átfutott 3 szovjet egység között, de a villamos síneknél utolérte őt is egy szovjet géppisztolysorozat. Summa summarum: Jó játék volt, sikeres bemutató, és a történelmi hűségen sem esett csorba! Ugyanis a Retek utcában tényleg kilőttek egy Párducot, és a kitörésben résztvevőknek csak a töredéke érte el a német vonalakat, Szomor - Máriahalom térségében.