Kezdhetném úgy is, mint a nagy klasszikus: " Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban." A mi asztalunknál három különböző nemzetiség játszott: két ukrán, egy szlovák és két magyar. A terepasztalos csatéren 1942 augusztusát idéztük meg, mikor a szovjet csapatok hídfőit próbálták meg felszámolni a Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg csapatai. Hogy teljes legyen a nemzetköziség, a játékot egy magyar bíró felügyelte, a szovjet csapatokat egy magyar és egy ukrán játékos irányította, a magyarokat pedig egy ukrán és egy szlovák. Magyar győzelem született végül. Ráadásul kollektíve elmentünk öten ebédelni a Magyar utcára és az asztalon osztrák bécsi szeletek sorakoztak katonás rendben. Rejtő Jenőnek is tetszett volna ez kavalkád, úgy hiszem.
Szerencsémre Gergely és Rudi évek óta barátok és játszottak már Bolt Action-t előtte is, így adódott, hogy Kirk és a fia, egy-egy tapasztalt játékos mellé kerülve játsszon. Én a bíró szerepét vállaltam, és mivel már kétszer játszottam a küldetést (itt és itt), jól sikerült magyarázni és vezetni a játékot, vendégeim 11:00-ra jöttek (én már egy órával előtte felraktam a terepet, meg kiporcióztam a seregeket), délig átbeszéltük a küldetést, majd egy jó ebédet ettünk a Korzóban (a székesfehérvári csapattal is ott szoktunk menüzni) utána megmutattam a belváros érdekességeit és a várat. Kirk sikeresen megdöbbentett, amikor lelkesen fotózkodott Fekete István író szobrával! Mint kiderült a Hú-t olvasta fordításban, és nagyon tetszett neki. Majd a városnézést követően, nagyjából negyed kettőtől, ötig le is játszottuk a hat körös csatát, amiben a magyar csapatokat irányító Rudi és Kirk fényes győzelmet aratott.
Nekem ez egy nagyon nosztalgikus játék volt, hiszen 2015 óta nem játszottam angolul hadijátékot. A küldetést az István barátom által készített ukrán épületekkel raktam fel, Kirk mondta is azonnal, hogy: Az ott egy tipikus ukrán ház. Részemről egy teljesen kész komplett játékot tudtam felrakni, szuper épületekkel és teljesen festett seregekkel, jó témával, egy izgalmas küldetéssel. Nem voltak nyelvi nehézségeink, ráadásul Gergely és Rudi remekül beszél és poénkodik angolul. Az egymáshoz intézett szarkasztikus fricskáik felértek egy stand up előadással, különösen Rudi sziporkázott aki 50-100 szavas magyar szókinccsel fűszerezte a beszólásait (Erős Pista főhadnagy, pakolta is a levesbe rendesen), rég nevettem ennyit. A játékhoz való hozzáállása is nagyon szimpatikus volt mindenkinek, remélem tudunk majd még játszani, igyekszem záros határidőn belül viszonozni a látogatást Pozsonyban. Annál is inkább, mert nagyon szeretnék kipróbálni a No end in Sight szabályt. Talán még egy közös asztalt is össze tudunk hozni valamelyik tervezett budapesti Historikumra, én nagyon örülnék egy ilyen határon túli együttműködésnek.
