Ha valaki olvassa a blogom, az láthatja, hogy 2024 augusztusa óta foglalkozom mélyebben az első skót függetlenségi háborúval (1296-1328), lassan festem a 20mm-es seregeim a témához és temérdek regényt és szakirodalmat olvastam már, így ez a történelmi stratégiai társasjáték (A Skótok pörölye), egyfajta megkoronázása az eddigi tanulási folyamatnak. I. Eduárdot a maga korában senki sem hívta a Skótok Pörölyének, ahogyan III. Eduárd fiát se nevezték Fekete Hercegnek, ezeket a neveket, mind jóval később fabrikálták. Ettől függetlenül erre a játékra nagyon találó a cím, mert mindkét angol király, hatalmas csapásokkal évtizedekig ütötte a skótokat, mégse bírtak nyerni. Részemről rettentően élveztem, hogy a valódi történelmi tények tudatában, a saját elképzeléseim szerint vívhattam meg ezt a háborút, először angol, majd skót oldalról. Nekem ez az összes hadijáték lényege, ha visszakapom a szabályokban, amit a korszakról tudok. Bár a külső szemlélőnek ezek fakockák egy térképen, nekem sokkal többet jelentenek. Egyrészt mert egy csomó szereplőt megismertem már, mint történelmi személyt, és sokat mint regényhőst, másrész körbeutaztam Skóciát tehát vannak személyes élményeim Stirling, Edinburgh, Inverness kapcsán, mivel jártam ezeken a helyeken. Szóval ezúton, is köszönöm Gábornak a két játékot, meg Lacinak is, hogy pont ezt a társast vette a bátyjának ajándékba.
A társasjátékot Tom Dalgliesh a Columbia Games vezetője és tulajdonosa valamint Jerry Taylor alkotta meg még 2002-ben. Dalgliesh skót, Aberdeenben született, szóval a saját történelmének egy dicsőséges szeletét dolgozta fel, ebben a nagyszerű formátumban. Annak idején 2006-2007-ben amikor Londonban éltem, István barátommal többször játszottunk a fejlesztők hasonló alapokon nyugvó játékával a Crusader Rex-el, ebben a Szentföldért harcolunk a III. Keresztes hadjárat idején. Illetve létezik még egy harmadik testvérjáték is a Richard III: The Wars of the Roses, ami ahogyan a címe is mutatja, a Rózsák Háborúját dolgozza fel, ezzel még nem volt szerencsém játszani. Népszerű és jól kitalált játékok, a Boardgame Geek oldalon a Hammer of the Scots értékelése 7.5 ponton áll, népszerűségét mutatja, hogy 2019-ben külön Kickstarter kampány keretében kiadták egy harmadik Deluxe verzióját is, ebben a játék térképét lehetett kérni karton helyett 36*36 hüvelykes gumírozott szőnyeg formátumban (egy nagy egéralátétet kell elképzelni). Egyszer majd be kell szereznem ezt a verziót, remek lehet.
Ez egy kétszemélyes, nekünk 3-4 órás játékidővel lejátszható párbaj, egy igazi szellemi szkander. Nincsenek igazán szabad döntéseink, kényszer diktálta iszapbirkózás ez, ahol minden mozdulat számít, és egyfolytában latolgatunk. A játék motorja a kártyák által vezérelt körök lejátszása, amelyek során a fa hasábok jelképezte egységeinket mozgatjuk a megyékre osztott térképen. A hasábokat az elszenvedett veszteségeket jelölendően forgatjuk, maximum négy pontos a legerősebb egység. Ahány pontos a csapat aktuális értéke, annyi kockával dob a csatában (a játékhoz 4db hatoldalú dobókocka jár, ez elég is minden dobáshoz), a találati célszámot az egység minősége adja meg 1-4, illetve azt, hogy a csatában milyen sorrendben dobunk velük, azt is az A-B-C jelölés mutatja meg. Minden évben 1297-től kezdődően, mindkét játékos húz 5-5 kártyát ezeket egymás ellen, egyszerre játsszuk ki. Optimális esetben öt kör egy év, viszont a pakliban van öt féle un. esemény kártya, ha mindkét játékos egyszerre játszik ki eseménykártyát, az adott év azonnal véget ér. Eddig mindkét játékomban volt erre példa. A térképen a fa blokkok úgy vannak felállítva, hogy a két egymással szemben ülő játékos a saját egységeit, a képes felükkel maga felé fordítja, így az ellenfél csak azt látja, hány fa blokk van egy megyében, azt nem, hogy milyen típusú egységek és mekkora az erejük.
A korabeli hadviselés törvényei a feleket a téli hónapokra megbénítja, ilyenkor annyi egység marad a térképen amennyit az adott megyék el tudnak szállásolni, az angolok gyalogsága (a walesi és ír talpasok szintén) tud telelni a skót megyékben (sőt kaphat utánpótlást és visszanyerheti az erejét is), viszont a többi egység íjász, lovag, hobelar vagy éppen a király maga nem. Ezeknek haza kell menni télre Angliába. Kivétel az, ha I. Eduárd úgy dönt, hogy marad télire, ilyenkor minden angol egység vele maradhat, ez maximum 2 év lehet egymás után, 1306-ban meghal I. Eduárd és II. Eduárd lesz az angol uralkodó, ő viszont nem maradhat télire Skóciában. I. Eduárd igazi nagy lovagkirály volt, őt nem lehet csak úgy megölni a csatamezőn, mert visszatér! II. Eduárd viszont csapnivaló király volt, ő végleg odavész és halálával rögtön nyer a skót játékos, de ez csak 1307-től lehetséges.
Alapvetően az a cél, hogy minél több megyénk legyen, ezen belül minél több, olyan aminek van nemesi tulajdonosa, mert ők lehetnek skót pártiak, vagy angol pártiak (van is mindegyikből kék és piros blokk is, összesen 14-en vannak), van pár un. hirtelen halál, vagyis azonnali győzelmet jelentő opció (pl: megölik a skót királyt, vagy II. Eduárdot csatában, vagy minden nemes egy oldalra áll), de alapvetően akkor nyer valaki, ha az adott évben véget érő hadjáratban több nemes támogatja, mint a másik játékost. Az angoloknak évente megújuló komoly serege van, minden veszteséget kihevernek a lovagjaik vagy éppen az íjászaik, viszont ezeknek a csapatoknak minden évben újra fel kell menetelnie északra, hogy harcolni tudjanak, és ez nagyon lassú folyamat. Az angol király hasábját vakon húzzuk a sereg többi részével egyetembe minden év elején, szóval ha éppen rendelkezésre áll, akkor érdemes vele megindulni és télre maradni. Illetve szintén javasolta a télire megkapaszkodni tudó gyalogságunkat, mindet szépen felküldeni északra és beültetni a skót várakba a nemesek mellé, ahol lehet. Nekem angolként ezzel elment két-három évem, egyfajta front építéssel telt az időm. Mi azzal az opcionális szabállyal játszottunk, hogy a skót pikások eggyel jobban harcolnak, ha nincs az angol oldalon íjász egység, ilyen sajnos csak kettő van és abból az egyik walesi (elvégre tőlük vették át az angolok a hosszú íjat), viszont a kelta egységek vagyis az ír és walesi, ha csatába kerülnek a skótokkal, dobni kell rájuk, ha az eredmény 5 vagy 6 azonnal hazamennek és nem bántják a skót testvéreiket. Angolként egyszer sikerült angol íjászokat bevetnem csatában, skótként viszont egyfolytában ott vigyorogtak a szembe oldalon...
A skótoknak van két nagyon erős és jól használható egysége William Wallace (Skócia védelmezője) aki 4 pontos egység, a minősége A3 és 3-mat mozoghat. Szóval tényleg Rettenthetetlen, csatában 4 kockával dob, 1-3-ig talál, és elsőre üt szinte mindig, mert az angoloknak ha jól emlékszem egyetlen A osztályú egysége van a Hobelar (ezek ír íjász könnyűlovasok). Miért fontos ez? Egyrészt ami találatot beviszek az A3-as egységgel, az annyi kockával csökkenti a másik erejét, még a dobása előtt, másrészt az egység dönthet úgy, hogy ütés nélkül visszavonul. Vagyis Wallace a tökéletes felderítő, csatára hívja az angol sereget, végig mustrálja őket, felméri az erőket, aztán visszalovagol a táborába egy karcolás nélkül. Ugyanez igaz a skótok Norse egységére, ez egy viking stílusú hajós egység, amivel a skót játékosnak, mindig külön kell operálni, viszont a tenger felől támad és szépen felderítheti veszteség nélkül az angol erőket. Skótként agyon és vissza lehet az angol játékost vegzálni és bosszantani, a király bajuszát rángatni, viszont nyílt csatában nagyon nehéz megverni az angolokat, ha van 4-5 blokknyi seregük.
A skót trónon a játék elején nincs uralkodó, három féle nagyon nehéz szcenárió van arra, hogy királyt lehessen koronázni, nekünk a két játékból egyszer sem sikerült. A valóságban Balliol volt király, de esélye se volt I. Eudárddal szemben önállóan dönteni, Comyn-t meg ledöfte egy templomban Robert the Bruce, így lett végül hosszas küzdés után Robert the Bruce a skót király. Mivel a játékba csak egyszer koronázhatunk, ha megtörtént és megkapjuk a skót királyt, mint harcoló egységet, akkor nagyon kell rá vigyázni! Onnantól ő lesz ugyanis az angol játékos egyetlen célpontja, hiszen a halála azonnali angol győzelmet jelent. A nemesek a király személyétől függően oldalt választanak, szóval elég kétélű kard a skót király. Mivel ahogy fentebb írtam William Wallace a legjobb skót egység, részemről nem áldozom fel ha nem feltétlenül szükséges. Viszont ha él, egyedül Balliolt lehet megkoronázni! Szóval én ezt próbáltam összehozni. A legfontosabb, hogy kell nyolc nemes a skót oldalon, ekkor kapunk a tartalékba egy francia lovag egységet, ha ez a lovag felkerül a skót egységek közül a térképre, (közben csökkenhet az aktuális támogatói létszám), szóval ha van kézzel fogható francia támogatás és már elmúlt az 1301-es év, (valamint nem volt más királyunk még) akkor egy esemény kártyát kijátszhatunk, és fennhangon bejelenthetjük: "Return of the King" vagyis a király visszatér. Ekkor felrakhatjuk a skót királyt a francia lovag blokk mellé. Ezzel viszont Robert the Bruce minden támogatója, aki az oldalunkon volt, átáll az angol oldalra, az összes esetleges csatát, ami ebből fakad azonnal le kell játszani. Igazán nehéz szülés a folyamat, a másik két verzió még nehezebb, mivel ott még a koronázó hely Fife megyéje is a birtokunkba kell, hogy legyen, bár oda nem kell francia támogatás. A nemesek viszont ott is pártállás szerint maradnak, vagy mennek az angol táborba.
Összességében ez egy remek játék, ha ismered a korszakot akkor egyenesen kiváló. Igazi cifra káromkodást lehet a másik félből kicsikarni az eseménykártyákkal. Angolként az egyik legaljasabb húzásom az volt, hogy kijátszottam a tengeri szállítás kártyát. A legészakibb tartományban lévő akkor épen angol párti Ross nemesem ellen a skót játékos szépen felkészült három egységgel, én meg az esemény kártyájával hirtelen átdobtam két egységet támogatásnak. Szegény Andrew Moray skót nemes (az egyetlen aki nem áll át angol oldalra soha, a játékban. Ő egy igazi hazafi volt, Wallace oldalán halt hősi halált Stirling hídjánál.) két pikás blokkal megerősítve készült leverni a helyi Ross nemesi bandériumot, én még odaküldtem Lancaster és York lovagi blokkjait (enyhe Rózsák Háborúja utalás). Vagyis a 3 kockával 3-asra találó haderőt felugrasztottam 11 kockára. Moray odaveszett, amikor a lovagsereg lerohanta. Őt nem lehet pótolni, mert nem áll át angolnak. Ezzel északon Inverness elveszett a skótoknak.
A másik hasonlóan gusztustalan manőverem az volt, amikor skótként sikerült az eseménykártyával átállítanom Dunbar nemesét (kapsz egy kockadobást, 1-4-ig sikerül pártot váltania a nemesnek), egy olyan év elején amikor I. Eduard télire komoly sereggel Stirlingnél táborozott, ez azt jelentette, hogy az angol területen nem volt védősereg, én viszont beléphettem a skótpárti Dunbarral Angliába, aki így körönként egy teljes blokk angol egységet automatikusan levett az angol haderőből. Így I. Eduárd kénytelen volt először leszámolni Dunbarral, meg átküldeni az akkor éppen angol párti the Bruce-t Angliát védeni. Vagyis egy teljes évnyi angol felkészülést tettem tönkre egy lappal. Lehet, hogy lovagi egységek vannak mindkét oldalon, és lovagok irányítják a seregeket, de a taktika meg a stratégia teljes partizánháború stílusban zajlik a játékba, (nincsenek lovagias szabályok) és a valóságban sem volt ez másképpen. Robert the Bruce az összes skót várat lerombolta, hogy az angoloknak ne legyen hova bevackolni magukat, átcsapott a határon és felégette az angol vidéket, megpróbálta meghódítani a fivérével Írországot, leszúrta egy templomban a riválisát, a Pápa kiátkozta. Nem véletlenül kapta a törvényen kívüli király nevet. Szóval nem volt pardon, mindent bevetett, és I. Eduard se kímélt senkit, aki az egységes Britannia megvalósítását akadályozta.
A játékot csak ajánlani tudom, letisztult, viszonylag egyszerű alapszabályok és kíméletlen stratégia jellemzi. Remélem még fogunk tudni játszani vele, illetve megvan Gáboréknak a Crusader Rex is, szóval azzal is jó lenne lejátszani oda-vissza a játékot, így húsz év után újra.
