Alapvetően ez a konfliktus, két jól elkülöníthető korszakra oszlik, a korai 1296-1307 ez a szakasz ami egyértelműen I. Eduárd uralkodásához kötődik, majd 1307-1328 ez pedig teljesen lefedi II. Eduárd uralkodását. A háború során öt nevesített csatát vívtak, és rengeteg portyát vezettek. Alapvetően az első időszakba az Angolok vezettek hadjáratokat Skóciába, ahol a helyi erők általában kitértek a fölényben lévő támadók elől. A hadjáratok végeztével, a legtöbbször dolgavégezetlen angol sereg hazavonult, a várakba helyőrségeket hagyva, ilyenkor bújtak elő a Skótok. Az 1314-es évet követően, a Bannockburni csata után, fordult a kocka, és a győztes Skótok vezettek portyákat Angliába, az Ír szigetre, de még a walesi kikötők sem voltak biztonságba tőlük.
A legkézenfekvőbb téma a Bannockburni csata, mivel 2014-ben volt a hétszázadik évfordulója, dúskálhatunk a vonatkozó szakirodalomban angolul és még magyarul is adtak ki könyvet a csatáról. Én azzal kezdtem, hogy nyitottam pár dossziét, beszereztem egy rakás pdf-et, ezeket színesben kinyomtattam és genotermekbe rendezve, kötetekre (mappákra) osztottam. Az első kötet a két Osprey Campaign könyv, mindegyik 96 oldalon, már írtam róluk egy posztot itt. Bannockburn 1314 valamint Stirling Bridge & Falkirk 1297-98.
A második kötetbe beleraktam a Rebellion 2 szabálykönyvet és a sereglistákat (108 oldal), majd az Osprey Men-at-Arms füzetét: The Scottish and Welsh Wars 1250–1400 (48 oldal), ehhez még hozzáraktam a Medieval Warfare Magazin IV. évfolyam 3. számát (60 oldal), ez tematikusan 90%-ban vonatkozó cikkeket tartalmaz. 2014-ben nyitották meg a csatamező modern látogatóközpontját, ennek berendezésében sok történész és fegyver szakértő vett részt, többen is írtak cikkeket a magazinba. Az egyik írás Tobias Cawell-től (Wallace Collection kurátora) sorra veszi a híresebb lovagokat, akiket a látogató központ részére digitálisan újraalkotottak. Ezért én úgy döntöttam, hogy ha a csatamezőn 10+ éve működő látogató központnak ezek az ábrázolások megfelelnek, tehát egyfajta hivatalos álláspont. Akkor részemről igyekszem majd ezeket újraalkotni, a figuráim festésével. A cikknek van egy második része, ami csak online jelent meg, mert nem fért bele anno a papír alapú kiadványba, ezt letöltöttem a magazin blogjáról és szintén kinyomtattam, meg beraktam közvetlenül a cikk mögé. Aztán élve a pdf adta szabadsággal, kinyomtattam egy hat oldalas cikket a Wargames Soldiers and Strategy magazin 72. számából ez a Bannockburn-hez kötődő két napos küzdelem elemeit veszi sorra, hadijátékos újrajátszhatósági szempontból, többféle szabályrendszer használatával. Tervezem még ezen kívül, hogy átnézem a Wargames Illustrated régebbi számait is, ezek is megvannak pdf formátumban, biztos lesznek vonatkozó cikkek.
Ezt a mappát a szabálykönyvvel, majd elviszem magammal a bemutatókra is, mivel 99%-ban olyanokkal játszom, akiknek nincs háttértudása a korszakról, a színes képekkel viszonylag gyorsan meg lehet teremteni a korszak hangulatát, amit terveim szerint a terepasztal fog egy idő után fokozni. Ami fontos, hogy a mai digitális világban, ahol színes-szagos-zajos dolgokhoz vagyunk szokva, legalább színes képekkel meg tudjam támogatni a terepasztalt, aztán idővel már az asztal magában is egy élmény lesz terveim szerint, de addig is ez egy kis támogatás hozzá.
