Henry N. Lyster hadnagy, végígsimított az egyenruháján, megigazította a hadikeresztjét, kihúzta magát és végül elmosolyodott. Már nagyon várta, hogy vége legyen a háborúnak, a legfrissebb hírek alapján már nincs sok hátra. Bulgária az összeomlás szélén! Nagyszerű! A Bolgárok után jönnek a Törökök, és ő végre mehet vissza Konstantinápolyba. Henry, az apja és a bátyja is a jóhírű Imperial Ottoman Banknak dolgozott a háború előtt. A háború kitörésekor 1914-ben egy hajmeresztő akció keretében szállítatta el a bank párizsi aranykészletét Londonba. A jól szervezett aranymenekítés során vasúton, hajón és végül taxikon szállították el a bank vagyonát, Henry büszke volt rá, hogy egyetlen biztonsági embert sem fogadott fel, mindent maga intézet, teljes titokban.
A bankban egyből fizetésemelés és előléptetés volt a jutalma, az apja is nagyon elégedett volt. Henryt azonban megcsapta a kaland szele, nem akart kimaradni a rövid háborúból, belépett hát a City of London Royal Fusiliers teritoriális zászlóaljba. Onnan áthelyezték a Lancashire Fusiliers zászlóaljba és egyszer csak Sulva Bayben találta magát, a Gallipoli partraszállás kellős közepén, a kiürítés során onnan Mudrosra szállították 1915 karácsonyán. Itt történt az a szerencsés fordulat, ami beindította Henry katonai karrierjét. Két emberével lementek a helyi piacra, hogy a marhakonzerv és a keksz mellé valami zöldség is legyen a karácsonyi menüben. Henry elkezdett alkudozni az árusokkal, és felvásárolt egy csomó zöldséget a tiszti kantin számára. Egy szolgálati esőköpenybe burkolódzott lovas léptetett oda hozzá a fizetést követően, és kérdőre vonta angolul:
- Mi a neve, és melyik alakulatnál szolgál?
- Lyster alhadnagy a királyi lövészektől. Az egyes számú táborból.
- Milyen nyelven beszélt az árusokkal?
- Görögül.
A táborba visszatérve a jól megérdemelt vacsorát követően, Henry éppen aludni tért volna amikor egy küldönc érkezett egy távirattal: G.O.C. Islands tisztelettel meghívja Lyster hadnagyot, holnap ebédre. Se aláírás, se további információ nem volt a meghívó személyével kapcsolatban, Henry parancsnoka se hallott soha G.O.C. Islands-ról, de parancsba adta, hogy fogadja el a meghívást.
Másnap Henry legnagyobb meglepetésére egy tábornok kínálta sherry-vel. A lovas titulusa volt G.O.C. Islands akinek a hatáskörébe tartozott a teljes brit hídfő hátországa, minden nem harcoló alakulat, raktár és kórház. A legfelsőbb parancsnokság széles körű vadászatot folytatott minden franciául és görögül beszélő katona után, mivel a hadszíntéren ezekre égető szükség volt. Lyster természetesen nemet mondott, mint egy harcoló alakulat tisztjét nem lehetett beosztani egyetlen nem harcoló alakulatba sem, nem fog tolmácskodni. A tábornoknak nem volt ínyére a válasz, próbálta meggyőzni, de Henry nem engedett, így visszaküldte az egységéhez.
Még aznap éjjel újabb távirat érkezett, Lyster hadnagy jelentkezzen az SS Argonaut-on teljes felszereléssel. Henry követte a parancsot, a fedélzeten közölték vele, hogy különleges küldetése van. Erre ő ismét megtagadta a parancsot, a tiszt aki az utasítást adta, nagyon mérges lett, de Henry nem tágított, ő egy harcoló alakulat tagja, őt nem lehet áthelyezni! A tiszt kiment, és visszajött a tábornokkal, aki szélesen mosolyogva közölte: Önnek igaza van, ez szabály. Pont ezért helyeztettem át a 31. brigád főhadiszállásának a felderítési osztályára, mert az harcoló alakulat.
