Hadijátékos

Az 1968-óta működő Osprey kiadót szerintem senkinek sem kell bemutatni, akit érdekel a hadtörténelem, hadijátékos, hagyomány őrző vagy éppen makettezik. A 96 oldalas formátumban megjelenő Hadjárat (Campaign) füzeteiből csaknem négyszáz jelent már meg, ebből kifolyólag változó a minőség, főleg ha olyan témákat dolgoznak fel, ami nem az angol nyelvű népek történelméről szól. A Bannockburn 1314 füzet értelem szerűen nem az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen ez a csata skót történelem egyik legfényesebb győzelme, angol nyelvű forrásokra tehát nem lehet panasz. Vagy mégis?

Gruber ulánus tizedes még nem tudta, hogy ő máris részese annak a nagy összecsapásnak, ami később Grenzschlacten avagy határcsaták néven kerül majd be a történelemkönyvekbe. Csak azt tudta, hogy az egyik németül is beszélő favágó azt mondta, a franciáknak egy erdei templomban van a főhadiszállása, ott ahol az út kettéválik a fatelepnél. Az augusztusi hőségben előre nyomuló hat fős járőrének a felderítés volt a fő feladata, ehhez pedig nagy segítség lett volna egy francia tiszti fogoly. A vállalkozása kapott a parancsnokságtól egy gyalogos szakaszt támogatásul, ezek igyekeztek bekeríteni a templomot minden irányból. Grubernak kellettek a gyalogosok fedezetnek, de az ellenség valamelyik tisztjét ő akarta elkapni.

Mindig nagy elégedettség tölt el, amikor egy újabb sikeres Historikum rendezvényről írom a beszámolóimat. A rendezvény évente három alkalommal, három különböző városban (Győr, Budapest, Székesfehérvár) ad lehetőséget a hazai hobbiélet tagjainak, hogy találkozzanak és játszanak. Idén is ez a terv, valamint a három saját rendezvényen felül, hét asztallal betársultunk a WargameCon (2024.03.30.) rendezvény csapatába, ami ugyan nem Historikum de lesznek történelmi asztalok is szép számmal. A 2024-es évet tehát elindítottuk a győri rendezvénnyel, öt asztalon tizenhat játékossal.

2022-ben egy jól sikerült játékkal zártuk az évet Mosonmagyaróváron a Hansági Múzeum Hadijátékos Klubban, így adva volt a lehetőség, hogy 2023-ban is megismételjük az évadzárót. Kezdetben tíz főről indult a szervezés, de végül három vendégünk volt, Székesfehérvárról és ketten tudtunk részt venni a hazai csapatból. Két asztalon játszottunk a Bolt Action szabályai szerint, az elsőn egy a franciaországi Houthem körül zajlott ütközetet elevenítettünk fel, 1940.05.27-én csaptak össze a valóságban, a brit erők az előre nyomuló német csapatokkal A második asztalon pedig újra lejátszottunk egy 1942 nyári hídfőcsatát a Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg támadását a szovjet védők ellen.

A Fegyver alatt című kötet egy igazán remek memoár. Hidvégi Lajos sokat fényképezett, és a történelem minden viharával dacolva meg is őrizte az emlékeit. A 306 oldalas A4 méretű kemény fedeles kiadvány, fotóival egy igazán szép hagyatéka a szerzőnek. A szerkesztők is jó munkát végeztek, hiszen minden szereplőről van lábjegyzet. Ha mást nem, akkor annyi, hogy nincs róla adat. De többségében egész szép tablókat kapunk az 1944-45-ös Magyar Királyi Honvédség tisztjeiről. Hidvégi szerencséjére a 24-ik hadosztály vezénylő tábornokának lesz a segédtisztje 1944-ben, majd a tábornok leváltása után az utódja is megtartja beosztásában, majd amikor őt is áthelyezik új beosztásba Hidvégit is viszi magával. 

Ha valaki olyan régóta (2011 január) ír blogot mint én, annak megvan az az előnye, hogy vissza tud tekinteni. Elolvastam tehát a tíz évvel ezelőtti a 2014-es terveimet részletező blogposztomat, amiben nagy erőkkel fejlesztettem az 1914-15-ös évekre használható német 28mm-es seregemet, jó érzés látni, hogy az legalább már elkészült. Most jó hasznát fogom venni nekik az újra kerek évfordulóra. 2023-ban ugyanakkor erőteljesen csökkentettem a befulladt projektjeimet, elcseréltem a teljes 28mm-es ACW seregemet (nincs már Projekt 02), elajándékoztam a Pike and shoot sereget ( Projekt 07 törölve) és gyakorlatilag felépítettem egy hidegháborús 20mm-es Lengyel Néphadsereg alapjait, illetve felduzzasztottam a Magyar Királyi Honvédség 1941-45 seregemet 20mm-ben. A 2023-as év részemről jól sikerült, volt két Historikum egy Győrben és egy Székesfehérváron, rendszeresen tudtunk játszani a Hansági Múzeum Hadijátékos Klubjának (HMH) keretei között (link, link). Megtanultuk a modern korszakra kiadott No end in Sight szabályt. Kétszer voltam Olaszországban, sok hadtörténeti múzeumban és három régi K.u.K. erődben is jártam link, link, a moly.hu adataim alapján elolvastam 20000 oldalt és ebből volt tíz angol nyelvű hadtörténeti munka illetve napló. 

Jentz barátom új posztja: Mióta az „orosz-ukrán háborúra való hivatkozás” miatt összepakoltam és hazahoztam a terepasztal-kellékeket a Békés Megyei Könyvtárból, itt, Békéscsabán nem sikerült olyan helyszínt találnom, mely hosszútávon garantált és megfelelő lett volna a közösségi terepasztalos játékok lebonyolítására. Így hát az elmúlt egy évben jobbára csak építgettem az új terepeket, raktam össze a jármű maketteket, festegettem a figurákat. A már jelentkező Bolt Action elvonási tüneteimet úgy próbáltam orvosolni, hogy elkezdtem kidolgozni egy olyan háziszabályt, melynek alapja szinte teljes mértékben megegyezik a Bolt Action 2nd Ed. szabályaival, de a játékhoz szükséges ellenfelet a kockák pótolják!

2013-ban döntöttem el, hogy az 1941-45 közötti időszakot elsősorban 20mm-es vagy 1:72-es méretarányban fogom feldolgozni, valamint azt, hogy a keleti front lesz a fő témám, azon belül is a magyar vonatkozású események. Alapvetően a szakasz szintű összecsapások érdekeltek, ezért a Bolt Action rendszerben találtam meg a fő keretet a játékaimhoz.

A Bolt Action szabálykönyv alapján játszottunk le, 1:72 léptékű seregekkel egy szakasz szintű összecsapást az 1942 augusztusi viszonyok alapján. Az új Case Blue hadjárat könyv részletes szabályokat ad arra, hogy a Magyar Királyi 2 honvéd hadsereggel is játszhassunk, itt ebben az előző posztban, már leírtam ezeket a speciális szabályokat. Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az egyik küldetést, mégpedig a 37. oldalon a 6. küldetés a Don Bridgehead (hídfő a Don partján) címűt. 1942 augusztusára a magyar (2. hadsereg) csapatok mellett felvonult a Don partjára az olasz (8. hadsereg) és a román (3. hadsereg) haderő egy része is. Mindhárom főhadiszállásnak nagy problémát jelentettek a visszamaradt szovjet hídfők, ezek felszámolására nagy erőfeszítéseket tettek, kevés sikerrel. A szabálykönyv egy általános küldetést ad, amiben bármelyik Tengely sereg egy-egy szakasz szintű erejével támadhatunk egy szovjet hídfőt.

Már írtam egy hasonló cikket, amiben azt boncolgattam a Road to Berlin hadjáratkönyv kapcsán, hogy az 1944-es Bagration hadműveletben milyen paraméterekkel lehet játszani a Magyar Királyi Honvédség csapataival. Természetesen a Fortress Budapest könyvet is meg kell említeni, ez teljes egészében magyar téma 1944-45 időszakára. A most megjelent Case Blue hadjáratkönyv viszont egy másik számunkra rendkívül tragikus hadműveleti időszakra fókuszál, és ez az 1942 nyári, illetve az 1943 januári harcok amiket a Don folyó partján vívott meg a Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg. Más szabályok vonatkoznak erre az időszakra, egyértelműen jobb és korszerűbb fegyverek voltak 1944-ben, mint 1942-ben. A történelmi hadijátékok amiket a terepasztalon játszunk, életben tartják az emlékezetet és segítik jobban megismerni a korabeli viszonyokat, egyes esetekben még kedvezőbb végeredményt is kiharcolhatunk, mint a valóságban. Részemről nem célom utólag kritizálni a korabeli katonai döntéseket, és az egyszerű szovjet katonát ugyanúgy a nagy politika áldozatának tekintem, mint az ott elesett magyar honvédeket. Fontosnak tartom tehát leszögezni, hogy ez egy történelmi alapokon nyugvó játék, ami szórakoztató módon tanít, nem több, de nem is kevesebb. 

Ebbe a meglehetősen hosszú (550 oldalas) naplóba úgy botlottam bele, hogy elkezdtem átnézni James Holland munkásságát, aki a brit hadtörténészek új generációjának képviselője. Magyarul még nem adtak ki tőle semmit, angolul viszont több csatornán (könyv, podcast, Youtube videók) keresztül is erőteljesen gyártja, az érdekes második világháborús tartalmakat. Az egyik történelmi munkája a brit Sherwood Rangers harckocsizó ezred történetét dolgozza fel a D napi partraszállástól a háború végéig, ebben a kötetben sok korabeli naplóból és visszaemlékezésből idézet Holland. Úgy találta a kutatás során, hogy Stanley Christopherson hagyatéka (akinek a fia jó barátja Hollandnak) különösen lebilincselő írás, ezért úgy döntött megszerkeszti egy puhafedeles kiadáshoz, az addig még nem publikált naplót. Az Amazonon 2013-as megjelenése óta 798 értékelés után is 4.5 ponton áll a maximális ötből, így én is bizalommal vágtam bele az olvasásába. 

Jentz cikkének befejező részéhez érkeztünk, amiben még több apró részlet kidolgozását ismerhetjük meg. Aki követi a munkásságát az tudja, hogy kreatív ötletek tömkelegét valósítja meg minden terepasztalán, aki nem követi, annak nagyon érdemes bepótolnia, itt a link ahol érdemes böngészni: Jentz címke a blogon

A vásárlást követő napokban –amíg vártam a csomagokra - gondolatban összeállt már az egész terv. A meglévő II. Világháborús Csendes-óceáni hadszínterek terepkellékei mellé még mindenképpen szükségét éreztem egy új, barnás-vörös, szabadon variálható, vietnámiterep-alapnak. Így vásároltam 2 méternyi 1cm vastag szivacsot is. A füves terepekhez már volt két - korábban fűzöldre festett - műszőrme anyagom is (egy rövidebb és egy hosszabb szálú), gondoltam, ezeket feláldozom a „Mekong oltárán”! Magyarul, a szivacs terepalap folyóinak partvonalai mentén daraboltam fel őket, úgy, hogy bármikor visszahelyezhetők legyenek helyükre az egyes szivacs terepalappal kompatibilis szőrmedarabok, ha épp úgy döntök, hogy mégsem lesz folyó a terepasztalon.

Jentz barátom megint alkotott! Át is adom neki a szót:
A tavalyi év Karácsonyáig úgy gondoltam, hogy nem tervezek új korszakra átnyergelni. Bőven megelégszem a jó néhány TV-doboznyi és a temérdek 200 literes szemetes zsáknyi II. világháborús terepkellékkel, a több mint 100 db die-cast és makett harcjárművel, valamint a szinte minden nagyobb hadviselő nemzetet képviselő kb. 1000 db kifestett katona, illetve civil figurával.

2009-óta foglalkozom mélyebben az 1914-18 közötti konfliktus történetével, jártam több múzeumban is (London, Drezda, Párizs, Trieszt stb.) nemzetközi tapasztalataim alapján is jelentős és remekül reprezentált a roveretói gyűjtemény, olasz nevén a Museo Storico Italiano della Guerra. Ha valakit a Monarchia déli frontja érdekel bővebben, annak mindenképpen egy fontos zarándokút meglátogatni Rovereto városát, már csak a múzeum szabadtéren kiállított Skoda 305 mm Model 1911 lövege miatt is, amiből mára csak három példány maradt. (Igen van még egy negyedik de az M1916 típus).