Még 2020 júliusában eljátszottunk egy küldetést a Shapre Practice 2 szabályai alapján (itt), amiben a magyar falu plébánosát fogságba ejtették az osztrákok, de a székely határőröknek sikerült kiszabadítaniuk, és a meglógniuk vele a sorgyalogosok elől. Ezt a történetszálat vettem fel újra mintegy öt év után és lejátszottuk a következő küldetést, amiben a menekülő székelyek elé vágnak az osztrákok, hogy újra foglyul ejtsék a forradalmár papot. Az esélyeket teljesen egyenlőre vettük, mindkét oldalon volt negyven-negyven sorgyalogos illetve határőr, egy-egy tiszt lovon és tizenkét-tizenkét Jäger illetve Vadász akik vontcsövű fegyverekkel harcoltak.
Zoli most játszott először, én öt év kihagyás után kezdtem újra, szóval nagyon alap szabályok szerint folyt a csata. A végére a versenyfutás eredménye csak a szerencsén múlott. A küldetés tetszett mindkettőnknek, mert a játékot meghatározó kártyapakli, izgalmas történetet kreált. Kell kidolgoznom karaktereket még, főleg a tiszteket, mert az fogja igazán megadni a játék karakterét. Erdély mint 1848-49-es hadszíntér kifogyhatatlan téma, sok apró összecsapás, rengeteg különféle egység és nemzetiség. De ugyanígy remek téma a Délvidék, csak oda balkáni figurákat kell gyűjteni. Karakterekből sincs hiány, ráadásul Süli Attila könyveiből már elég szép gyűjteményem van, a székely huszárezred története, a nemzetőrök toborzásáról is van könyvem, de itt van például: Két háromszéki kormánybiztos a forradalomban és szabadságharcban című kötet. Ezekben rengeteg valós személy van, akiről karaktert lehet mintázni majd.
A játékot Zoli nyerte az osztrákokkal, így szegény Plébános (akinek szintén ki kell már dolgoznom a karakterét, meg főleg a nevét) újra osztrák fogságba került. Viszonylag kevés figurát veszítettem, összesen tizenkét határőrt, négy vagy öt osztrák sorgyalogos ellenében. Júliusban tervezek megint egy újabb csatát.
