Sikerült újra egy rendhagyó klubnapot szervezni, három játékosnak tartottam No end in sight oktató csatát a közelgő Nagy Háborús 110 éves évforduló 1914.07.28. kapcsán. Rudi és Gergely Pozsonyból jöttek, István pedig Székesfehérvárról. A pozsonyi barátaink autójába sajnos belehajtottak, (alig egy kilométerre a múzeumtól), nem kapták meg az elsőbbséget. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Így közel két órás csúszással tudtunk csak kezdeni. A szokásos foglalkoztató termet éppen felújítják, így a játékra a díszteremben került sor, utána is megadtuk a módját, a játék után beugrottunk a Vár-tónál zajló Food Truck Show-ra.
A No End in Sight szabályrendszer alapvetően a XXI. századi hadviselésre van optimalizálva, de mi már játszottunk vele 1914-es, 1944-es 1968-as és 1985-ös csatákat is. Alapvetően egy találkozó ütközet volt ez a játék, a háború első napjaiból. Kevesen tudják, de 1914-ben a bajor hadsereg, még saját szervezetként működött a német hadseregen belül. A bajor ulánusok egyik sikeres lovas rohamáról olvastam egy leírást, ez ihlette a küldetést. Gyakorlatilag az az előtörténet, hogy a városka egyik terén felállított francia 75mm-es gyorstüzelő félüteg legénységét lerohanták az ulánusok, a tüzérek fele elesett a másik fele elfutott. Az ulánusok éppen rendezték a soraikat, amikor hirtelen az egyik utcában felbukkant egy Lovas-vadász (Chasseur) járőr, itt indul a játék. A küldetés célja a lövegek birtoklása volt, ezek egyenként 5-5 pontot értek, ha valaki három hüvelyken belül juttatott egy gyalogos egységet, és ez a játék végéig aktív maradt (Nem pinnelt figurákból állt), akkor birtokolta a löveget. Illetve akkor, ha az ellenfélnek nem volt hasonló aktív egysége három hüvelyken belül. Ha mindkét fél három hüvelyken belül állt, akkor senki sem kapott pontot. A francia csapatokat irányító István és Gergely a történetből adódóan kapott két három figurás tüzér egységet (ezek a térképen kívül kezdtek), ezek ha talpkontaktusba kerültek a lövegekkel, akkor működtetni is tudták őket, nem csak birtokolni. Ezen kívül minden elesett figura ért egy pontot az ellenfélnek.
Elég parázs ütközet lett a vége, az első körben a vadász alakulatok fejlődtek fel mindkét részről (a francia Chasseur gyalogosokat István, a német Jagereket én irányítottam), illetve a lovasok engedték szabadjára a lovaikat, hogy fedezékbe tudjanak húzódni. A vadász egységek mindkét oldalon megkapták a felderítők alap tulajdonságait, vagyis ha csak mozogtak (nem lőttek stb.) akkor kaptak plusz egy pontot az aktiválásra, illetve ha olyan területen kellett átfutniuk ahol rájuk látott az ellenség, az ilyenkor kötelező kockadobáshoz is hozzá adhattak egy pontot. A második körben beérkezett oldalanként egy géppuska és vagy harminc gyalogos. Rudi irányította a német szakaszt és a géppuskát, Gergely pedig a francia Poliukat. Rudi remekül felismerte, hogy a piacteret uralni tudjuk németként, ha felcipeli a géppuskát az egyik ház első emeletére. Mellé állította a századosát, aki így biztosított a fegyvernek extra két-három aktiválást körönként, viszont a franciák szerencséjére sikerült kilőni az egyik kezelőt, így csökkent a tűzerő. Igazából a szokásos kezdeti helyezkedések, után mindenki fedezékből lövöldözött. A csata sajnos nem tudott igazán kifejlődni, az a két óra (amit a közúti baleset elvett) még kellett volna, hogy egy jelentősebb különbség alakuljon ki a tűzharcban. A németek némi létszámfölényt kaptak, de ez csak a negyedik-ötödik körben tudta volna kifejteni a hatását, Rudi itt is felismerte a lényeget, szépen berendezte a fedezékek mögé a kilenc fős rajait, aztán, ha sikerült hatost dobnia akkor sortüzeket lőtt koncentrálva.
Összességében mindenki elégedett volt a játékkal, szép terepen (Jentz munkája), szépen festett seregekkel (Dzsozy munkája) kaptak egy bemutatót arról, hogyan működik a No end in Sight szabály gyalogos része. Német győzelem született, mert mind a két löveg német kézen volt a játék végén, ami tíz pontot ért, és csak egy figurát veszítettünk (10:1). Volt a játék végére nagyjából tíz sebesültünk, a két seregben összesen, akiket változó sikerrel tudtunk bekötözni. Elég nagy seregeket pakoltam fel (a szabályhoz mérve), de az eredeti terv négy játékos volt és én lettem volna a játékvezető, a plusz egy fő játékos meg a plusz két óra játékidő jobban elbírta volna ezeket, de így se volt rossz. Abban egyeztünk meg, hogy legközelebb 20mm Vietnam játékot játszunk, ugyancsak a No end in Sight alapján, hogy a teljes modern fegyverzetben rejlő potenciállal is lássák a fiúk a szabályt, működés közben.
