Jentz barátom új posztja: Mióta az „orosz-ukrán háborúra való hivatkozás” miatt összepakoltam és hazahoztam a terepasztal-kellékeket a Békés Megyei Könyvtárból, itt, Békéscsabán nem sikerült olyan helyszínt találnom, mely hosszútávon garantált és megfelelő lett volna a közösségi terepasztalos játékok lebonyolítására. Így hát az elmúlt egy évben jobbára csak építgettem az új terepeket, raktam össze a jármű maketteket, festegettem a figurákat. A már jelentkező Bolt Action elvonási tüneteimet úgy próbáltam orvosolni, hogy elkezdtem kidolgozni egy olyan háziszabályt, melynek alapja szinte teljes mértékben megegyezik a Bolt Action 2nd Ed. szabályaival, de a játékhoz szükséges ellenfelet a kockák pótolják!
Igen, az amúgy is magas szerencsefaktor így még nagyobb szerepet kap, mivel az ellenfél esetében a kockadobás dönti el a parancsokat, mely vagy kedvez nekem – mint játékosnak – vagy épp keresztülhúzza a számításaimat. …pont úgy, mint egy ellenféllel való játék esetén, bár egy valós személlyel történő játékmenet azért nagyobbrészt kiszámíthatóbb! Például, egy valódi játékosszemély nem fogja beküldeni a „húsdarálóba” az egységét, míg egy eldobott parancskocka bármikor a RUN oldalára gurulva állhat meg. Persze, ehhez szükséges volt néhány alapszabálytól eltérő módosítást is eszközölni! Vagyis nekem, mint valós játékosnak kötelességem betartani a Bolt Action alapszabályokat az aktiválásaim során, de a kockaellenfélnek megengedett pl. az is, hogy RUN parancsot követően lőjön is a csapataimra, feltéve, ha a lőtávolság és a fegyverzete ezt lehetővé teszik! Ezt a műveletet +2-szeresen nehezített találati módosítóval kompenzáltam, hisz futás –vagy járműmozgás - közben igen nehéz pontosan lőni, de ha a hadiszerencse a katona mellett van, akkor még a vaktában leadott lövés is eltalálhat egy célpontot akár az ellenséges főparancsnokot is. Hogy több célpontja esetén melyikre támad pontosan a kockaellenfelem? Mindig a hozzá legközelebbi célpontot kell támadnia, értelemszerűen azt, amelyikre fegyverzete és felszerelése alapján képes! …de, ha még úgy alakulna, hogy egyenlő távolságban van, például még 2 másik egységemmel, akkor egy hatoldalú kockával dobott, úgynevezett D3 dobással döntöm el ezt a dilemmát! 1-2=1, 3-4=2, 5-6=3.
A Bolt Action-höz hasonlóan itt is 12 küldetés közül lehet választani, de a hadijátékokra átalakított pingpong-asztalom méretei – valamint az előírt Bolt Action szabályok szerint játszott játékok alapján szerzett tapasztalataim – miatt sokkal élvezhetőbb a játék, ha 7 fordulót biztosan le lehet játszani, egy csata alatt. A 12 küldetés előkészítési műveletei eltérőek, nem csak két térfélre oszlik. Például van olyan küldetés is, melyben random megjelenhet egy „beálcázott” ellenség, az épp ellenség nélküli terepen előremozgó egységem orra előtt, FIRE paranccsal. Mivel az asztalom 15cmx15cm-es négyzetrács-szerűen van elkészítve (egy másfajta terepasztalos játék végett) így játszhatok úgyis, hogy nem valamelyik térfélen, vagy az asztal valamelyik oldalának szélén kezdenek az ellenséges egységek, hanem pl. D5, vagy a H8 koordináták szerinti helyszínen, valahol a terep egy pontján bukkanak fel, számomra is teljesen váratlanul. Az asztal összes koordinátáját kártyaként kinyomtattam. Ezek közül egyet kihúzva derül ki az ellenséges egység pozíciója.
Van olyan küldetés is, melyben nekem, mint játékosnak meg kell védenem egy nagyon fontos katonai szállítmányt. A szállítójármű 12inchet mozog egy körben, vasúti kötött, vagy közúti kijelölt pályán, és ha elérve az asztal másik szélét ki tud lépni a játékterületről, akkor én győztem! Itt mind az ellenség, mind a saját csapataim egy kockadobás szerinti asztalszélen kerülnek játékba. (A saját csapataimnak én adom ki az általam választott parancsot, míg az ellenségnek a parancskocka-gurítás jelöli ki.) A végre nem hajtható – vagy épp az adott pillanatban teljesen felesleges – parancsokra is van szabály! Pl. Rally parancs csak akkor érvényes, ha az ellenséges egységen van már legalább 3 PIN jelző. Ha nincs rajta ennyi, akkor a RALLY parancs helyett mást kell dobni.
A kinyomtatott és kártyalapokra ragasztott ellenséges egységek mindaddig előttem is rejtve maradnak, míg lőtávolságon belülre kerülve fel nem deríti őket valamelyik egységem, vagy ők magukat, egy kapott FIRE paranccsal, melynél valóban van is lehetőségük a lövésre. Amíg nincs egy egységem sem a fel nem derített ellenség vélt lőtávolságában, addig a FIRE parancs sem érvényes az ellenség számára, újat kell dobnom. Hogy melyik egység milyen típusú, és esetlegesen mennyire befolyásolja a terep a rejtett mozgását, ezt úgy oldottam meg, hogy feltételesen minden fel nem derített egység Gyalogos rajként van számon tartva. Tehát látom, hogy van a terepen valami, de hogy pontosan mi – esetleg egy tank vagy egy ágyú – azt nem tudhatom. Mikor felfedezésre kerül az egység, onnantól megszűnik „gyalogosnak lenni”, és a saját paramétereinek megfelelően mozog, illetve harcol a továbbiakban. Ha esetleg „gyalogosként” bemegy egy házba a rejtett és sorszámozott kártyalap, majd a későbbiek során kiderül, hogy egy teherautó…hát, voltak már nagyobb furcsaságok is a hadtörténelem során, mellyel a küzdő felek meglepték egymást! Ott van például Rommel 88-as Flak légelhárító ágyúi vízszintesre állítva tankelhárító szerepben, vagy Mussolini „lehetetlen” kiszabadítása Gran Sasso-ról, nem is beszélve az offenzíváról az Ardenneken keresztül Karácsonykor, de hát valahol erről szól a háború. A meglepetés ereje! …Játék közben egy T-34-es csövét látni egy épségben lévő vasútállomás várótermi ablakában ez is egyfajta meglepetés és kihívás a csapataim számára, mellyel ugyebár előre nem számolhatok. (Bevallom, nekem pont az ilyen nem várt meglepetések hiányoztak mindig is a szabálykönyv szerint játszott Bolt Action játékok során!)
A nemzeti sajátosságok itt nem kapnak szerepet. Nincs 12 fős szovjet bónusz újoncraj, sem német bónuszkocka a géppuskákhoz, és az amerikai tankokon sincs giroszkóp, mely nehezítés nélküli lövést jelentene menetből, valamint a japán Banzáj-roham is csak általános közelharcot jelent. Tehát közel ugyanolyan paraméterekkel rendelkeznek a szemben álló felek.
…Na, de ennyi bemutatás után most már kezdjek hozzá!
A 2. számú küldetést (Harcparancsot) választottam, mivel hasonló szerepel a BOLT ACTION 2nd.ED. szabálykönyben is, összehasonlítási alapnak teljesen megfelelő lesz. Én a német oldalt választottam magamnak, míg ellenségemnek a szovjet Vöröshadsereget.
„A Feladat: MEGTISZTÍTANI AZ ELLENSÉGES ERŐKTŐL A TERÜLETET!
7 forduló alatt meg kell semmisíteni annyi ellenséget, amennyit csak lehet! Minden megsemmisített egység a végén 1-1 pontot ér.
Kezdésként a játékosnak ki kell választania 6-12 egységet. Aktiválásainak egyharmada lehet bármilyen harci- vagy szállítójármű. Minden egység után egy-egy parancskocka kerül a zsákba.
Az ellenséget a 24 katonai személyi állomány egység, és a 33 jármű egység kártya közül kell húzni, szintén 2/3 személyi állomány és 1/3 jármű arányban. A kihúzott kártyákból paklit kell képezni, és megkeverve lehelyezni.
A terepasztalt hosszában, középen képzeletben ketté kell választani. A játékos meghatározza, melyik oldalt szeretné kezdő oldalának választani. Majd dob egy D6 kockával saját magának, ezt követően pedig dob az ellenségnek is. Amelyik a nagyobb, az a fél nyert, vagyis, ha a játékos magának kisebbet dobott, akkor nem az általa választott oldalt nyeri, hanem a másik oldalról kezd.
A játékos húz egy parancskockát a zsákból. Amennyiben a saját színe, aktiválnia kell egy egységét, a saját térfelén behozva az asztalra. Nem kötelező behoznia az összes egységét, ha akarja, a fele kint maradhat tartalékban. És majd csak valamelyik következő körben hozza be őket.
Amennyiben a kihúzott parancskocka az ellenségé, a kihúzott 6-12 ellenségkártyával az alábbiak szerint kell eljárni:
- A játékos hosszanti kezdőoldal-széle adott, ott csak a játékos egységei léphetnek be a játékba. Marad ezen kívül 3 oldalszéle az asztalnak, ahol beléphet az ellenség: Jobb-Középső-Bal szél. Dobni kell egy D6 kockával D3-at! A Jobb oldalt az 1-2 dobás, a Középső hosszanti oldalt a 3-4 dobás, a Bal oldalt pedig az 5-6 dobást jelenti. Amelyik oldalt dobta a játékos, annak az oldalnak a közepénél lép be a játéktérre a sorszám koronggal ellátott ellenséges egység. (Vízen csónakkal! )
- Miután az aktiválás helye ki lett jelölve, az ellenséges parancskockával dobni kell, és a dobott parancsnak megfelelően kell eljárni. Ha az egység a parancsot nem tudja végrehajtani – pl. FIRE, de nincs a játékos egységei közül egy sem maximális lőtávolságon belül - akkor addig kell dobni újra, míg olyan parancsot nem kap, melyet végre tud hajtani! (A rejtetten, látatlanban haladó egység, amíg a játékos fel nem deríti, vagy fel nem fedi magát, úgy lép mint egy gyalogos egység!)
- Az ellenséges egységek mozgási iránya mindig a hozzájuk legközelebbi játékosegység pozíciója!
- A második körtől kezdve a körönként megkevert és kihúzott piros színű sorszámkártyák alapján aktiválható az adott sorszámú egység.”
Az első kör mindkét félnek az egységek első ízben történő aktiválásával kezdődik. Úgy döntök, hogy a német csapataim mindegyikét játékba hozom az első körben, nem hagyok tartalékot a következő körökre. Összesen 9 egységet választottam a német arzenálomból: a járművek közül 1 Tiger és 2 Panther tankot, valamint hat katonai egységet: 1 Reguláris Parancsnokot két kísérővel, 2 reguláris és 1 veterán 10-10 fős Gyalogos rajt, 1 háromfős MMG Géppuskás teamet, és egy 3+1 fős közepes Aknavető teamet.
Először az ellenség fehér parancskockája került ki a zsákból, így húztam egy kék ellenségkártyát, rátettem az 1-es sorszámot, majd dobtam egy hatoldalú kockával. A 2-es dobás miatt az asztal bal szélének közepére tettem a kártyát, és rá a sorszámot. Nem tudom milyen egység, egyenlőre gyalogosnak néz ki! ( - jujj de izgi! J ) Dobtam a kihúzott parancskockájával: AMBUSH! …na jól nézünk ki! Máris előnyben van velem szemben, hisz, ha kíváncsi vagyok rá és felderítem, ő már rögtön lőhet is rám!
Utána egy fekete, vagyis német kocka került elő. Természetesen nagyon kíváncsi vagyok az első ellenség kilétére, ezért a Tiger I. harckocsimmal (nem bíztam a véletlenre!) derítem fel, ADVANCE paranccsal lőtávolságon belülre lépve. Ha így is-úgy is lőni fog mihelyst meglát, lője a Tigris frontpáncélját!
- Uhhh! Sikeresen behúztam ellenségként egy SU-85 Heavy tankot! Na, nézzük, mit tud! …két nehezítés mindenképp jár neki, a talpfa-rakás és a kovácsoltvas kőkerítés fedezékem miatt, tehát 5-ös dobás kell! …Hát nem megdobtam neki?! …Persze, kizárásos alapon csak magamat szidhatom! (Ez is az egyedüli játék egyik legnagyobb hátránya!...vagy előnye?) A Tigrisem a játék további részére mozgásképtelenné vált, de a tornya még foroghat. Az utána rövidesen segítségére küldött Panther meg természetesen elhibázta a lövését!
Egymás után jöttek a parancskockák, és a német térfél jobb szélén, az állomás mellett igen heves harc kezdett kibontakozni. Minden azzal kezdődött, hogy bejött egy ellenségkártya azon az oldalon. Persze, mihelyt kockát kapok azonnal megnézem milyen egység, ezért rá is küldtem RUN paranccsal egy 10 fős osztagot. Szovjet egészségügyisek! Könnyű préda lesz a következő egységemnek! …Csak aztán úgy alakult, hogy a következő parancskocka ellenséges lett, és megjelent mellettük egy T-34-es, természetesen egy általam kidobott FIRE paranccsal, és a német „felderítő” gyalogos rajomból rögtön lekaszált 4 embert. Na, akkor a második Panther odamegy és rendet csinál! …Sikerült! A T-34 kigyulladt, a személyzet pedig nem tudta eloltani a tüzet. Egy megsemmisített egység, vagyis 1 pont a németek javára!
Most már oda mertem küldeni a géppuskás rajt is egy RUN paranccsal, hogy minél közelebb legyenek a szovjet egészségügyisekhez, hogy a következő körben ledarálva őket újra legyen egy győzelmi pontom!
A kockák istene viszont másként döntött! Ugyanazon az oldalon, a kör végén utolsóként bejött egy szovjet gyalogos raj, és a két lőhető célpont közül pont a géppuskásokat dobtam ki nekik! Szegényeknek RUN paranccsal esélyük sem volt a 12 inchen belül ADVANCE paranccsal támadó szovjetekkel szemben, így az első kör végére szovjet oldal is nyert egy győzelmi pontot!
A második kör is érdekesen alakult. A német elit az állomásépületből nyitott tüzet a szovjet gyalogságra, de a szovjetek lementek DOWN-ba, így csak egy veszteséget szenvedtek volna el, ha nincs ott az egészségügyi osztag, melynek sikerült a 6-os mentődobása. Így egy PIN-nel megúszták. A Párduc is rájuk lőtt 10 kockányi géppuska-sorozattal, de csak a síneken és a zúzottkő ágyazaton szikráztak a pattogó lövedékek. A másik oldalon a Tigris szintén nem találta el géppuskáival a 3 fős szovjet parancsnokot és kíséretét, akik hősiesen, a testükkel védelmezték a SU-85-öt. A párduc megkerülte őket, és megpróbálkozott egy lövéssel a SU-85-re, talált, de csak annyit ért el, hogy a legénység egy kicsit elkábult. A szovjet veterán raj AMBUSH parancsot kapott, és egy német gyalogos raj, a parancsnokságuk vezetésével azt hitte, hogy jó messzire tőlük át tudnak szaladni a síneken! De kiderült, hogy pont a szovjet géppuska-lőtáv határán belül próbálkoztak, így a veteránok bemérték őket, FIRE parancsra változtatták az AMBUSHT, és egy sorozattal egy PIN-t osztottak ki nekik.
A harmadik körre felpörögtek az eddig sem unalmas események. A szovjet veteránok megkísérelték hadizsákmányként szerzett 4 Panzerfausttal megsemmisíteni a Párducot és ehhez még közelebb is mentek hozzá. Eltalálták ugyan, de olyan rosszul, hogy mind lepattant, egyik sem ütötte át a páncélt. A Párduc vígan keresztülhajtott rajtuk, - csak úgy ugráltak el előle – és egy lövéssel felrobbantotta a SU-85-öt. A másik oldalon az elszánt egészségügyisek szikével meg injekcióstűvel bátran elébe mentek az állomásról kiözönlő német elitegységnek, de hát előre kiszámítható volt a találkozás végeredménye: Össztűz az STG-kből, és szerencsétlen medikusoknak esélyük sem volt a túlélésre. Ezt látva a szintén ott lévő szovjet raj parancsnoka, megmaradt 5 emberével és 4 PIN-nel mindenre elszántan, szuronyt szegezve rohanták le a teljes létszámban felsorakozott német elitet, és hősies közelharcban elesve megsemmisítettek két SS katonát is, köztük a raj parancsnokát. A kör végén a gyárkapun hirtelen kigördült egy amerikai Willys jeep, és géppuskájával lekaszálta a német főparancsnok mindkét kísérőjét.
A negyedik kör egymás megközelítésével és lelövöldözésével telt.
Az ötödik kör végére már csak 3 szovjet egység maradt, de a sors úgy hozta, hogy a 6 kör kezdete zsinórban az övéké volt. Így az egyik veterán gyalogos raj a leomlott gyárkerítés másik oldalán lapuló Párduchoz kúszott, és 4 Panzerfaustjával sikeresen megsemmisítette.
A 7. körben az egyik szovjet veterán raj már csak lapult DOWN paranccsal és állta a német össztüzet. A másik raj még sikeresen likvidált egy SS katonát, de a végeredmény így is 7 megsemmisített szovjet raj lett, a 3 némettel szemben. …Tehát én nyertem! J
Végezetül a tesztjátékaim során többször módosított, egyedüli játszható háziszabályomról mostanra talán elmondhatom, hogy letisztult annyira, hogy saját magam számára jobb híján, tökéletesen élvezhető. Persze, óvva intek mindenkit a példám követésétől, mivel egy társasjáték társaság nélkül kicsit olyan, mintha alkoholmentes pálinkától várná az ember ugyanazt az érzést, melyet egy rendes feles nyújt. Mert az íze lehet, hogy hasonló ugyan, de nem az igazi! …Vagy hasonlíthatnám akár ahhoz a bizonyos…khm… felnőtt férfiak számára gumiból gyártott és felfújható egészalakos játékszerhez is, de akkor 18karikás lenne ez a poszt, azt pedig nem szeretném! J
…és most jön az apróbetűs rész: Az egyedüli társasjátékozás semelyik korosztály számára nem javasolt! A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérjük, ne terhelje feleslegesen elmeorvosát és gyógyszerészét, az egyetlen orvosság erre: a társaság!
Köszönöm a figyelmet!
Jentz
