A Bolt Action szabálykönyv alapján játszottunk le, 1:72 léptékű seregekkel egy szakasz szintű összecsapást az 1942 augusztusi viszonyok alapján. Az új Case Blue hadjárat könyv részletes szabályokat ad arra, hogy a Magyar Királyi 2 honvéd hadsereggel is játszhassunk, itt ebben az előző posztban, már leírtam ezeket a speciális szabályokat. Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az egyik küldetést, mégpedig a 37. oldalon a 6. küldetés a Don Bridgehead (hídfő a Don partján) címűt. 1942 augusztusára a magyar (2. hadsereg) csapatok mellett felvonult a Don partjára az olasz (8. hadsereg) és a román (3. hadsereg) haderő egy része is. Mindhárom főhadiszállásnak nagy problémát jelentettek a visszamaradt szovjet hídfők, ezek felszámolására nagy erőfeszítéseket tettek, kevés sikerrel. A szabálykönyv egy általános küldetést ad, amiben bármelyik Tengely sereg egy-egy szakasz szintű erejével támadhatunk egy szovjet hídfőt.
A szovjeteknek is van egy adott sereglistája, meg a magyaroknak is erre a küldetésre ebből lehet választani, a támadó erők 50%-al több pontot kapnak, a szovjetek pedig beásva kezdik a játékot. A térkép hosszabb oldalán van mindkét sereg mögöttes területe, tehát keresztben támad a magyar játékos. A szovjet és a magyar oldalról is kimérünk 12 hüvelykre egy vonalat, az így kapott területre kerülnek fel az elfoglalni/megtartani tervezett objektumokat. Összesen öt korongunk van, ezeket vakon keverve felváltva rakjuk fel, a szovjet játékos kezdi. Az objektumok hátoldalára van írva, hogy mennyi győzelmi pontot érnek majd a játék végén. 2db 1 pontos, 2db 2 pontos és egy darab 3 pontos objektum. A győzelmi pontok akkor számítanak, ha a játék végén az adott objektumtól három hüvelyken belül van saját csapatunk és az ellenségnek nincs. Mivel nem tudjuk, melyik objektum mennyit ér, könnyen előfordulhat, hogy az egyik félnek csak két objektum van a birtokában a csata végén, a másiknak meg három, mégis a két objektum ad öt győzelmi pontot a három meg csak négyet.
Zoli vállalta a szovjetek irányítását, én lettem a magyar támadó. Mivel mindkét sereget én állítottam össze igyekeztem a szovjetnek egy erős páncélos erőt összerakni a rendelkezésre álló ezer pontból, kaptak egy T-34/76 harckocsit és egy BA-10 páncélautót. Minden szovjet egységet fel kell előre rakni maximum 18 hüvelykre a tábla orosz szélétől. A támadó ezek után rakja fel a saját csapatait, viszont a szovjet erők mind beásva kezdenek, ez olyan, mintha lenne rajtuk egy Down parancs! Amit a parancskockával megduplázhatunk! Lehetőség van a harcjárműveket is beásni, de ezzel az opcióval nem élt az ellenfelem. Részemről nagyon tartottam tőle, mert így a T-34/76 kapott volna +2 védőértéket, ráadásul egy erdős ligetben rakta fel a harckocsit, ami szintén +1 védő érték. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy a könnyebb páncélzatú cseh gyártmányú Skoda T-38 harckocsijaimnak mozgásból tüzelve kétszer kellett volna egymás után hatost dobnia, hogy eltalálják a beásott szovjet harckocsit, és ha ez a bravúr sikerül is, még legalább egy ötöst, hogy át is üssék a homlokpáncélt. Nem sok esélyt adtam nekik, ezért úgy építettem fel a magyar támadó sereget 1500 pontból, hogy két kis szakaszt hoztam, két harckocsival és két tüzérségi megfigyelővel. Azt terveztem, hogy adott időben megrohamozom a szovjet vonalat, de előtte a tüzérséggel lefogom őket. Végül ez sikerült is, de messze nem abban a formában, amit elképzeltem.
Zoli alapvetően jól gondolkodott, mert az út vonalában rakta fel csapatait beásva, így volt egy nekem fedezék nélküli sáv, amit az árkokból jól belőhettek, az ő egységei. Nem kapaszkodott az út túloldalán lévő objektumért, mert az tőle túl távol volt, hozzám meg nagyon közel. Így gyakorlatilag négy objektumot tartott az ötből. Kapott két veterán páncéltörő puskás rajt, ezeket gyakorlatilag bárhová felrakhatta kivétel a magyar oldalon egy 12 hüvelykes sáv, ráadásul ezekkel kivárhatta amíg én felállítom a támadó erőimet, és erre reagálva a páncélosaim elé kerültek. A BA-10 páncélautó fő fegyverzete megegyezik a magyar oldalon támadó két Skoda T-38-as lövegével a szabályok szerint. Szóval a harckocsijaimnak meglehetősen óvatosan kellett támogatnia a gyalogságomat, mert négy páncélelhárító fegyver is lesett rájuk, és ezek ellen a Csaba páncélautó sem jelentett sok segítséget.
A csata első körében alapvetően felfejlődtem a honvéd gyalogsággal, kaptam egy telitalálatot a szovjet közepes aknavetővel, amire pechemre nem reagáltam Down paranccsal, ráadásul a morálpróbát se sikerült megdobni velük, így öt figura levételre került az akkor tíz figurás rajból, a maradék öt meg megfutott! Bezzeg a szovjetek tapasztalatlan raja hatost dobott amikor rálőttem és reguláris morállal várták a támadásom a rókalyukaikban. Szerencsére a következő morálpróbánál dupla hatost dobtak és megfutottak feladva a fontos pozíciójukat. A csatát elsősorban a tüzérség működése határozta meg, ezek nem kerülnek fel az asztalra, a hátsó területekről nyitnak tüzet a tüzérségi megfigyelők irányításával. De mivel ez egy játék, ebben is nagy szerepe van a szerencsének, vagyis a kockadobásoknak. Zoli a szovjet tüzérséggel egyest dobott így nem a célpontra lőtt a tüzérsége, hanem egy véletlenszerű irányba három kockával kidobott távolságra tettük át a célkeresztet. Ez gyakorlatilag azt hozta, hogy a tüzérségi megfigyelő a saját fejére hívta a tüzet. A magyar tüzérség mindkét csapása késett az első körben, majd a második körben az egyik mellé ment, de szerencsére nem nagyon és rakott három PIN vagyis kábultság pontot a rettegett T-34/76-ra. A maradék tűzcsapás a második körben is késett és csak a harmadik körben sikerült vele eltalálni három szovjet egységet, kiosztva pár PIN pontot. A jobb szárnyon tüntetőleg manővereztem a Csaba páncélautóval és az egyik T-38-al (meg is lőtte a BA-10, kigyulladt, de sikerült eloltani és folytatta a csatát), közben a gyalogsággal elfoglaltam az úthoz legközelebbi házat, itt viszont már beindult Zoli szerencséje (ontotta a hatosokat), és a két rajom leolvadt 22 figuráról 13-ra. Mivel láttam, hogy itt nem nagyon lesz áttörés, áthoztam az eloltott T-38-ast középre, közben Zoli az erdőből kitört a szovjet harckocsival, amin szerencsére volt még két PIN (a tüzérségnek hála), így nem talált el senkit még a nyílt mezőn sem, én viszont mindkét Skodával oldalba lőttem két irányból és végül sikerült felrobbantani. Ezek után a tüzérség által megpuhított szovjet rajt a bal szélen megrohamoztam és közelharcban sikerült elfoglalnom az objektumot. A hatodik körben így lett vége a csatának, három objektum volt tisztán a magyar serege ellenőrzése alatt, kettő a szovjeteké volt, Zoli pechjére mindkét objektum token hátoldalán egyes volt a szám, így én nyertem 7-2-re, de ahogy azt már korábban írtam ha más a leosztás lehetett volna három objektumból nekem négy győzelmi pontom, neki meg kettőből öt.
Remek csata volt, fordulatos, izgalmas sokszor billeget a mérleg nyelve, és a végén mégis az objektumokon múlott a végeredmény. Igyekszem a következő alkalomra is valami hasonlóan jó küldetést összerakni. Az előző cikkben részletezett magyar szabályokat használtuk. Sikerült alkalmazni például a Rece szabályt az egyik Skodával, de így is meglőtték, a következő körben. A páncéltörő puskámmal minden körben lövöldöztem a T-34-re, de mindegy volt, hogy újra dobhatom-e a páncéltörő dobást vagy sem, mert matematikailag sem volt esélye a páncél áttörésének. Egyszer sikerült bevinnem egy PIN-t vele, meg a két figura foglalta az egyik pontot. A beásott egységek ellen még a nehéztüzérség se sokat ér, ha azt nézzük mennyi esélye van veszteséget okozni, viszont a PIN pontokat ugyanúgy rájuk pakolja. A második tüzérségi tűzcsapásomra Zoli a Down parancsokkal reagált. Vagyis ha eltaláltam volna az egyik egységét, az a beásott státusz miatt felezte volna a sebzést, és a down parancs miatt még azt is feleztük volna. Remélem sikerült jó képet adnom erről az izgalmas játékról.
