Akkor kezdett érdekelni a személye, amikor a skótok első függetlenségi háborújáról olvastam, mert szerintem ő akkoriban olyan volt, mint Napóleon, a szigeteken mindenki ellene harcolt. Utólag viszont mindenki walesi meg skót függetlenségi háborúkról beszél, pedig inkább I. Edward hódításai néven lenne igazán összefoglalható a korszak. Edward hódításai: Edwardian conquest.
Azzal kezdtem, hogy elolvastam ezt a nagyszerű angol nyelvű könyvet: A Great and Terrible King, Edward I and the Forging of Britain. A kötet első Edward királyról szól, akit mi magyarok a Walesi Bárdokból ismerünk jórészt, esetleg bevillan valami róla Patrick Macgoohan alakításából, aki az 1995-ös A rettenthetetlen című filmben formálta meg a velejéig gonosznak ábrázolt öreg despotát. Talán még a Törvényen kívüli király címet viselő Netflix filmet tudnám megemlíteni, ebben Stephen Dillane szemelyesítette meg Edward királyt (ezt a filmet melegen tudom ajánlani megtekintésre, meglepően korhű, ellentétben Mel Gibson fantasy filmjével). Mindkét film a skótokat dicsőíti, tehát Edward csak gonosz lehet bennük. I. Edward mai szemmel még a népirtó tömeggyilkos jelzőt is megkapja egyesektől (kitelepítette az összes izraelitát a királyságából, háromszor fojtotta vérbe a walesiek lázadását, a skótok pörölyének hívták nem véletlenül), mégis szerintem ez nem fair, hiszen a XXI. századi elvek alapján ítélkezünk valakiről, aki a XIII. században uralkodott. Ha elolvassuk az Árpád házi királyaink módszereit, azok se voltak gyengédebbek semmivel sem. Egyszerűen nem a mai normák szerint éltek.
Én úgy gondolom, nagyon nem lehet, és nem is érdemes őt mai szemmel elítélni. A könyörtelen, céltudatos és elhivatott I. Edward remek hadvezér és zseniális politikus volt, az eredményei alapján, igazán sokat tett Anglia felemelkedéséért. A saját népe felé pozitív a mérleg, betartotta (nem boldogan) a megállapodásokat a rendekkel, sokat költött az állam vagyonából, cserébe Wales azóta is a királyság része. A skótok meg a walesiek szemében véres hódító, az angolokéban igazi államfő volt. Ő Artúr király utódjának tekintette magát (feleségével újra temették Artúr királyt és Guinevere-t) és egy királyságban akarta szervezni a két szigetet. Az új Artúr akart lenni, az egyesített Britannia királya. Ez egy nagyszabású életcél volt, aminek minden mást alárendelt. Nem is állt messze a megvalósítástól. A történelem őt igazolta, évszázadokig létezett később Nagy-Britannia. Ki tudja, ha sikerül békésebb úton összekovácsolni a nagy sziget három országát és Írországot, azzal háromszáz évvel korábban indul meg a közös fejlődés. Halála előtt már volt olyan időszak, amikor Gascogne ura, Anglia, Wales, Írország és Skócia királya volt egyszerre, úgy hogy nem zajlott aktív lázadás egyik helyen sem. Halála után, viszont a fia II. Edward nem volt képes tovább összetartani a birodalmat, mert nagyon mások voltak a személyes adottságai.
Van egy olyan kifejezés angolul, hogy: larger than life, a valóságosnál nagyobb, valaki aki különleges figyelmet kelt a viselkedésével, megjelenésével. I. Edward-ra ez nagyon illik, mert egyrészt a kortársai fölé tornyosult az 188 cm magas termetével (ezért hívták nyakiglábnak vagyis Edward Longshanks-nek), másrészt meghatározta az uralkodása alatt a Nagy-Britanniának és Írországnak nevezett szigetcsoport minden lakójának helyzetét, ő volt a szigetek koordináta rendszerének origója. Mindenki csak hozzá képest tudta viszonyítani magát, voltak akik az alattvalói voltak, vagy az ellenségei, esetleg mindkettő egybe, de az biztos, hogy mindenkinek az életére kihatottak Edward tettei évtizedeken át. Folyamatosan harcolt, ezért minden pénzt és katonát, amit lehetett kifacsart az uralma alatt álló területekből. Apja uralkodása idején polgárháborút vívott az angol földesurak ellen, Walesben három lázadást vert le, Skóciába is vezetett számtalan hadjáratot. Alapvetően a lázadásokat követően, kegyesen fogadta a behódolásokat a nemesektől, csak a nagyon renitens lázadókat végeztette ki, viszont azokat brutális módon. Nagyon pragmatikus volt, csak az érdekelte, hogy minden meglegyen a hatékony hódításokhoz, a pénz is és a hadsereg is. Habozás nélkül kiaknázta az erőforrásokat, például az alig pár évvel korábban legyőzött walesi katonákkal harcolt a skótok ellen, sőt az Írországban toborozott katonákat is bevette ellenük. Ha sikerrel jár, a szigetek haderejére és a pápai kincstárra támaszkodva, vissza akarta foglalni Jeruzsálemet egy új keresztes hadjáratban.
A XIX. századig nem volt nála világlátottabb uralkodója Angliának, volt keresztes lovag Akkóban, járt Cipruson, Szicíliában, Korzikán, Párizsban, Spanyolországban és sorolhatnám még. Lovag, hódító, zsarnok, bölcs politikus és apa mindez egy személyben. Született 16 gyermeke az első házasságából, ebből hat élte meg a felnőtt kort, majd miután megözvegyült, 60 évesen elvett egy húsz éves francia királylányt aki szült neki még három gyermeket. Halála után az akkor 28 éves özvegy kijelentette, hogy egyetlen más férfi sem érhet fel Edward-al, és nem is ment férjez többet. Első feleségével igazi szerelmi házassága volt, a spanyol királynője Kasztíliai Eleonóra, mindenhová követte a férjét, még a keresztes hadjáratba is. Edward uralkodása a következő három generációra erősen kihatott, unokája III. Edward és dédunokája a szintén Edward keresztnévre hallgató Fekete herceg aratta a legfényesebb győzelmeket a franciák ellen a száz éves háború elején, Crécy 1346 és Poitiers 1356. I. Edward nagyon kemény ember volt, gondoljunk bele eltemette tíz gyermekét, a nőt akit a társa volt, több mint három évtizeden át, túlélt egy igazi éjszakai assasin támadást a Szentföldön (mérgezett tőrrel sebezték meg, a legenda szerint a felsége szívta ki a sebből a mérgezett vérét), évtizedekig háborúzott, rengeteg sebet kapott, rendkívül hosszan uralkodott, közben hatalmas léptékben játszotta a politikai játszmáit, fél Európával szemben (pápák és ellenpápák, francia és spanyol királyok csak, hogy a nagyokat említsük). Nem engedhetett meg magának túl sok gyengeséget. Érdemes megismerni az életét, három másik embernek is elég tapasztalatot gyűjtött 68 éves koráig. Marc Morris a könyv szerzője egy nagyon jó brit történész, világosan fogalmaz, élőszóban is remek, jók a youtube-on hozzáférhető interjúi és előadásai, terveim szerint majd elolvasom a Normann hódításról szóló könyvét is.
A XIX. századig nem volt nála világlátottabb uralkodója Angliának, volt keresztes lovag Akkóban, járt Cipruson, Szicíliában, Korzikán, Párizsban, Spanyolországban és sorolhatnám még. Lovag, hódító, zsarnok, bölcs politikus és apa mindez egy személyben. Született 16 gyermeke az első házasságából, ebből hat élte meg a felnőtt kort, majd miután megözvegyült, 60 évesen elvett egy húsz éves francia királylányt aki szült neki még három gyermeket. Halála után az akkor 28 éves özvegy kijelentette, hogy egyetlen más férfi sem érhet fel Edward-al, és nem is ment férjez többet. Első feleségével igazi szerelmi házassága volt, a spanyol királynője Kasztíliai Eleonóra, mindenhová követte a férjét, még a keresztes hadjáratba is. Edward uralkodása a következő három generációra erősen kihatott, unokája III. Edward és dédunokája a szintén Edward keresztnévre hallgató Fekete herceg aratta a legfényesebb győzelmeket a franciák ellen a száz éves háború elején, Crécy 1346 és Poitiers 1356. I. Edward nagyon kemény ember volt, gondoljunk bele eltemette tíz gyermekét, a nőt akit a társa volt, több mint három évtizeden át, túlélt egy igazi éjszakai assasin támadást a Szentföldön (mérgezett tőrrel sebezték meg, a legenda szerint a felsége szívta ki a sebből a mérgezett vérét), évtizedekig háborúzott, rengeteg sebet kapott, rendkívül hosszan uralkodott, közben hatalmas léptékben játszotta a politikai játszmáit, fél Európával szemben (pápák és ellenpápák, francia és spanyol királyok csak, hogy a nagyokat említsük). Nem engedhetett meg magának túl sok gyengeséget. Érdemes megismerni az életét, három másik embernek is elég tapasztalatot gyűjtött 68 éves koráig. Marc Morris a könyv szerzője egy nagyon jó brit történész, világosan fogalmaz, élőszóban is remek, jók a youtube-on hozzáférhető interjúi és előadásai, terveim szerint majd elolvasom a Normann hódításról szóló könyvét is.
