Hatalmas plusz volt számomra, hogy a könyvekben előforduló helyszínek közül sok helyen megfordultam magam is, jártam Walesben pont Caernarfonban és az I. Edward által ott felépített hatalmas várat sikerült bejárnom. A Lanercost apátság romjait is felkerestem, ahol élete utolsó időszakát töltötte I. Edward, de jártam Stirling mellett Skóciában William Wallace emlékművénél, Invernesben, Edinburghban és Eilean Donan kastélyában is. Valamint Yorkban és persze Londonban a Towerben is voltam kétszer, szóval elég sok személyes vonatkozása volt a trilógiának számomra. A történelmi tények és helyszínek ismerete nagyban fokozta a könyvek élvezeti értékét. Ami számomra fontos volt még, az a hivatalos történelmi emlékezetben tátongó lyukak feltöltése. Ezeket a feladatokat az írónő stílusosan úgy oldotta meg, hogy a cselekményt is színesítette, és a történelmi tényekkel sem ment szembe. Van a regénybe pár kitalált szereplő, meg olyan valós személyek is, akiket a drámaiság kedvéért feketébben ábrázolt, mint amilyenek valójában voltak. De szerintem ez jót tett a sztorinak. Robert Bruce életében vannak évek, amikről nincsenek feljegyzések, William Wallace meg csak attól a pillanattól létezik, amikor fellépet a történelem színpadára, a korábbi életéről csak jóval a halála után írt költeményből tudunk. Ez azért valljuk be elég bizonytalan forrás. A legjelentősebb szereplője korszaknak kétségkívül I. Edward, róla van a legtöbb információ, köré kellett felépíteni a sztorit, ami szerintem jó koncepció és nekem működött is. Robert Bruce nem egy egyszerű karakter, többször is az angolok oldalára állt, ezért Youngnak a motivációját és személyiségét jól kellett felépítenie, hogy legyen magyarázat a tetteire, amik elsőre elég ellentmondásosak, szerintem ha valaki minden előzetes tudás nélkül olvassa a regényeket, elég meglepő fordulatokkal fog szembesülni. Nálam ezek nem működtek, mert én már tudtam előre a főbb szereplők sorsát a történelmi szakkönyvekből.
Mivel én az Outlaw King című filmet előbb láttam, mint ahogyan a könyveket elolvastam volna, nekem Robert de Bruce már Chris Paine arcával forrt egybe, a felesége Elizabeth de Burg meg az őt megformáló Florence Pugh-al azonosult bennem. A házasságuk a filmben egy románc, amit a sors durván megszakít, a könyvben teljesen más a viszonyuk. Szóval aki a könyv után kedvet kap a korszakhoz annak ajánlom a filmet is, de az nem a Robin Young féle regények adaptációja, ezért nagyban eltérnek a személyiségek. Mivel ez legalább olyan fontos korszaka a skót nemzetnek, mint mondjuk nekünk a 1848-49-es szabadságharc, angolul számos író dolgozta fel Robert Bruce életét és az 1286-1326 közötti eseményeket, köztük olyanok is, akiknek jelentek meg magyarul könyvei Robert Low és Jack Whyte. J.R. Tomlin más utakat választott ő a skót lovag James Douglas életét dolgozta fel, aki Robyn Young trilógiájában mint kisfiú bukkan fel, majd mint fiatal lovag harcol Bannockburn-nél. Amiről a trilógiában már nem esik szó az az, hogy halála után is szolgálta Robert Bruce-t, teljesítve annak utolsó kívánságát (a király szívét magával vitte egy keresztes hadjáratba a muszlimok ellen), Douglas a hadjáratban harcolva halt meg a mórok ellen Spanyolországban. Ugyancsak Tomlin írt egy trilógiát Thomas Randolp-ról aki Robert Bruce unokaöccse volt, harcos és diplomata Moray earlje. Ezek a történetek is elég jól hangzanak így elsőre, tetszik, hogy nem az ötödik feldolgozását írta meg Robert Bruce életének, hanem választott a követői közül, és azok szemszögéből írta meg a regényeit. Ki tudja, talán egyszer ezeket is elolvasom, hihetetlen kanyargós ösvényen haladt mindkét lovag élete.
