Hadijátékos

Ebbe a meglehetősen hosszú (550 oldalas) naplóba úgy botlottam bele, hogy elkezdtem átnézni James Holland munkásságát, aki a brit hadtörténészek új generációjának képviselője. Magyarul még nem adtak ki tőle semmit, angolul viszont több csatornán (könyv, podcast, Youtube videók) keresztül is erőteljesen gyártja, az érdekes második világháborús tartalmakat. Az egyik történelmi munkája a brit Sherwood Rangers harckocsizó ezred történetét dolgozza fel a D napi partraszállástól a háború végéig, ebben a kötetben sok korabeli naplóból és visszaemlékezésből idézet Holland. Úgy találta a kutatás során, hogy Stanley Christopherson hagyatéka (akinek a fia jó barátja Hollandnak) különösen lebilincselő írás, ezért úgy döntött megszerkeszti egy puhafedeles kiadáshoz, az addig még nem publikált naplót. Az Amazonon 2013-as megjelenése óta 798 értékelés után is 4.5 ponton áll a maximális ötből, így én is bizalommal vágtam bele az olvasásába. 

Jentz cikkének befejező részéhez érkeztünk, amiben még több apró részlet kidolgozását ismerhetjük meg. Aki követi a munkásságát az tudja, hogy kreatív ötletek tömkelegét valósítja meg minden terepasztalán, aki nem követi, annak nagyon érdemes bepótolnia, itt a link ahol érdemes böngészni: Jentz címke a blogon

A vásárlást követő napokban –amíg vártam a csomagokra - gondolatban összeállt már az egész terv. A meglévő II. Világháborús Csendes-óceáni hadszínterek terepkellékei mellé még mindenképpen szükségét éreztem egy új, barnás-vörös, szabadon variálható, vietnámiterep-alapnak. Így vásároltam 2 méternyi 1cm vastag szivacsot is. A füves terepekhez már volt két - korábban fűzöldre festett - műszőrme anyagom is (egy rövidebb és egy hosszabb szálú), gondoltam, ezeket feláldozom a „Mekong oltárán”! Magyarul, a szivacs terepalap folyóinak partvonalai mentén daraboltam fel őket, úgy, hogy bármikor visszahelyezhetők legyenek helyükre az egyes szivacs terepalappal kompatibilis szőrmedarabok, ha épp úgy döntök, hogy mégsem lesz folyó a terepasztalon.

Jentz barátom megint alkotott! Át is adom neki a szót:
A tavalyi év Karácsonyáig úgy gondoltam, hogy nem tervezek új korszakra átnyergelni. Bőven megelégszem a jó néhány TV-doboznyi és a temérdek 200 literes szemetes zsáknyi II. világháborús terepkellékkel, a több mint 100 db die-cast és makett harcjárművel, valamint a szinte minden nagyobb hadviselő nemzetet képviselő kb. 1000 db kifestett katona, illetve civil figurával.

2009-óta foglalkozom mélyebben az 1914-18 közötti konfliktus történetével, jártam több múzeumban is (London, Drezda, Párizs, Trieszt stb.) nemzetközi tapasztalataim alapján is jelentős és remekül reprezentált a roveretói gyűjtemény, olasz nevén a Museo Storico Italiano della Guerra. Ha valakit a Monarchia déli frontja érdekel bővebben, annak mindenképpen egy fontos zarándokút meglátogatni Rovereto városát, már csak a múzeum szabadtéren kiállított Skoda 305 mm Model 1911 lövege miatt is, amiből mára csak három példány maradt. (Igen van még egy negyedik de az M1916 típus).

A múlt szombaton újra terepasztalos hadijátékkal telt meg a Hansági Múzeum foglalkoztató terme, öten két asztalon játszottunk le egy-egy csatát. Péter két teljesen kezdő barátjával érkezett akik életük első Bolt Action csatáját vívták meg. A játék remekül sikerült, néhány apróbb eltéréssel (Magyar csapatok a valóságban nem harcoltak Sztálingrádnál, és a játék szabály sem engedi ezt, nincs ilyen sereglista. A komisszár kizárólag a gyalogosok rajok figuráit veheti le, ha rontják a morál próbát, a százados segédjét nem, ahogy a szanitécet sem.) Ezeket leszámítva remek kezdés volt, a szórakozás meg a lelkes tapasztalatszerzés volt a lényeg és ez sikerült. Reméljük jönnek a fiúk májusban is. Át is adom nekik a szót: 

Nagyon elégedett vagyok a hidegháborús projektem alakulásával, tetszik a No end in sight szabály. A harmadik játékra már felkészültem a füstgránátokra, és használtunk járműveket is. A következő csata a jövő héten lesz, abban szeretnék kipróbálni egy olyan felállást amiben teljesen gépesített csapatok ütköznek meg egymással. Ezzel szerintem jelentősen fel fog gyorsulni a játék, mert a négy hüvelykkel óvatosan haladó gyalogságnak, kell két teljes kör, vagyis hat aktiválás mire elkezdődik a tűzharc. 

Csubissimus barátunk tegnap annyira fellelkesült a XV. Historikumon megvívott 4 fős Saga csatától, hogy ma már el is küldte a korábbi cikkének folytatását.
Az előző cikkben a festés elkezdésénél zártam, így innen folytatnám most. Mivel szerettem volna a srácokat minél hamarabb bevethető állapotban látni, emellett nem is rendelkezek rengeteg szabadidővel a festésre, úgy döntöttem, hogy a jól bevált Army Painter Speedpaintjeimre támaszkodok.

Az idei évet december 10.-én fejeztük be Mosonmagyaróváron egy rendhagyó Nagy Háborús játékkal, a Hansági Múzeum dísztermében. István Monarchiás serege ütközött meg Ambasa brit seregével, ehhez adtam némi támogatást a saját brit seregemből. A játékban sok figurát szedtek le a felek egymás seregeiből, de hat kör alatt sem sikerült egyetlen komplett egységet sem megsemmisíteni így a végeredmény döntetlen lett. Péter, István csapatában játszott, én egy kicsit asszisztáltam Gábornak. Egy jó hangulatú játék volt, pont jó az év zárásához. Csatolok róla néhány képet:

Részemről jelenleg gyakorlatilag minden 1939-1985 közötti konfliktust 20mm-ben (1:72) játszottam és a Bolt Action szabályokkal. Viszont jó lenne egy kis egyedi játék hangulat a vietnami meg a hidegháborús játékokhoz, ezért elkezdtem kicsit utána nézni, milyen alternatíváim vannak. Alapvetően a vietnami játékokat gyalogos szakasz szinten szeretném játszani, sűrű terepen némi változatos jármű támogatással. Az 1985-ös játékokat (Bundeswehr seregem) viszont pont a síkságon vívott, high-tech harckocsiütközetek miatt is akarom játszani. Ha a BA-t használom, akkor az elsőre a gyalogos szakasz sereglisták valók, a másodikra meg a Tank War listák. Ez utóbbinál házilag kell a járművek statisztikáit kitalálni meg tesztelni. Ezt a következő Historikumon (2023.01.15.) tervezem kipróbálni, de addig is úgy döntöttem kipróbálunk egy új szabályt a No End in Sight című rendszert, erre Zirrian hívta fel a figyelmem.

Mindig nagy örömmel adok teret barátok-ismerősök írásainak (Attila, Jentz, Szima Viktória és Rangel István is nagyszerű posztokkal fejlesztette a hazai hadijátékos életet, és persze a blogomat is), most újabb hobbitárs Csubissimus mutatkozik be nálam, egy új Saga projekttel: